Ahol legalább három gyerek van, idővel elkezdődik a kiközösítősdi. De miért? És mit mondjunk, ha a miénk az áldozat, és mit akkor, ha éppen ő a ludas?
Sok helyen egy hónappal előbb lesz a beiratkozás, nem ritka, hogy egyetlen napig lehet jelentkezni, esetleg teljes vagyonnyilatkozatot is kérnek.
Ha úgy érzi, már maga alá temette az oviválasztási stressz, megpróbálunk segíteni. Néhány szempont, hogy felkészültebben dönthessen.
Paradox módon meg kell bízni az éretlen gyerekben is, ha azt akarjuk, valaha éretté, önállóvá váljon.
Borostyánkő nyaklánc, homeopátia, akupresszúra, hűthető rágóka és gyógynövényes ecsetelő? Gyakorlatilag minden vajákolást kipróbáltam, hasztalanul.
Nem lesz beképzelt a gyerek a sok dicsérettől. Kivéve, ha teljesítmény kisajtolása érdekében dicsérjük.
Egy trükk sem működik mindig, de sokszor segíthetnek, hogy gördülékenyebbé váljanak a hétköznapok.
Kilenc hónapja nem aludtam végig az éjszakát, de ami még rémisztőbb: ismerek olyat, aki már három éve él így. Leállunk az éjszakai evésről, de hogy?
Ha képes is lenne tökéletesen, tankönyvszerűen felnevelni a gyereket, mégsem sikerülne jól, mert hiányozna a mögüle az őszinteség, a szenvedély.
Ó, a mi időnkben napi egy tévémaci volt. Ma meg? Előbb tanulnak meg a youtube-on elindítani egy videót, mint beszélni. De baj ez? És ha igen, mekkora?
Több csend. Kevesebb gyógytorna. Feszes fenék. Ha pedig szívesen vitázik a hordozást liberálhippi haszontalanságnak tartó öregasszonyokkal, egyenesen főnyeremény.
Rászólhatunk-e más gyerekére? Oké-e a kunyizás? Ki kell-e várni az ügyes nagyoknak a bénázó picit? Megannyi nehéz kérdés a játszótéri hétköznapokból.
