pedagógia 2 - Dívány

Hogyan bátoríthatjuk a gyerekeket arra, hogy használják a fantáziájukat, és merjenek másként gondolkodni? És hogyan lehet az önkifejezést, a tapasztalati úton történő tanulást szorgalmazni azokban az iskolákban, ahol hagyományos tantervi keretek és értékelési modellek szerint zajlik az oktatás? Ahol a tanulóknak külső, objektív célokat kell elérniük, nem pedig belső motivációból eredő saját céljaikat?

Tanulni nemcsak hagyományos osztálytermi keretek között, hanem akár egy vasútállomáson vagy bunkerben is lehet. Mutatunk néhányat a világ legszokatlanabb oktatási helyszínei közül.

A legutóbbi PISA-felmérés eredményei szerint a magyar diákok negyede nem igazán érti, amit olvas. A kezdetben még jó eséllyel visszafordítható nehézség olyan negatív spirálba taszíthatja a gyerekeket, amelyben az önbizalom sérülése és a romló iskolai teljesítmény akár egy életre kedvüket szegheti a tanulástól, és a felnőttkori boldogulásukat is komolyan veszélyezteti. Hogyan lehetne másként?

Hogyan motiválhatjuk a gyereket mozgásra úgy, hogy véletlenül se érezze azt kényszernek? Mi teszi a jó testnevelő tanárt vagy edzőt? És milyen eszközöket vethet be a szülő?

Mitől szupertanár a szupertanár? Kik fogják ezt eldönteni? A jelentkezési határidő után, a döntősök bejelentése előtt most erről lesz szó.

Amikor az élet olyan nagyon félelmetessé válik, akkor mindig kell az embernek egy olyan terület, amire befolyással lehet. Búzás Tünde szerint erre kiválóan alkalmas a képzőművészet.

A nevelés egyik legnehezebb része, még ha alapvetően a legkönnyebbnek tűnik, akkor is az, amikor olyan dolgokról kell ítélkeznünk, véleményt mondanunk, tanácsot adnunk, ahol ott sem voltunk.

Rendszeresen verik a gyereket a suliban. Mit mondjak? Szóljon a tanárnak? A tanár leszarja. Beszéljek a szülővel? Ő is leszarja. Akkor üssön vissza?

Pedagógusok hívják tüntetni a szülőket, mondjuk mit szeretnének. A jelszó: 'a te gyerekedről van szó!"