Hogyan neveljünk kreatív, önállóan gondolkodni tudó polgárokat?

Hogyan bátoríthatjuk a gyerekeket arra, hogy használják a fantáziájukat, és merjenek másként gondolkodni? És hogyan lehet az önkifejezést, a tapasztalati úton történő tanulást szorgalmazni azokban az iskolákban, ahol hagyományos tantervi keretek és értékelési modellek szerint zajlik az oktatás? Ahol a tanulóknak külső, objektív célokat kell elérniük, nem pedig belső motivációból eredő saját céljaikat?

Az Európai Bizottság Prospektív Technológiai Tanulmányok Intézetének (Institute for Prospective Technological Studies) legutóbbi javaslata szerint az ideális iskolai tantervnek öt kulcskoncepcióra kellene épülnie ahhoz, hogy az oktatás kielégíthesse a jövő polgárainak valódi szükségleteit. Ezek az információ, a kommunikáció, a kreativitás, a problémamegoldás és a felelősségvállalás.

Ami pedig a boldoguláshoz szükséges kompetenciákat illeti, 2015-ben a Világgazdasági Fórum a komplex problémamegoldást, az együttműködést és a vezetői készségek fejlesztését javasolta, míg az öt évvel későbbi, 2020-ra előirányzott listán a második két tételt a kritikus gondolkodásra és a kreativitásra cserélte. Nem véletlenül tér ki a kreativitás fejlesztésének fontosságára A digitális polgárságra nevelés kézikönyve is, de vajon mit jelent ez a gyakorlatban? Mi egyáltalán a kreativitás?

„A kreativitás az, amikor az intelligencia jól szórakozik.” (Albert Einstein)

A kreativitás valójában nem egyetlen képesség, hanem a személyiségtulajdonságok, gondolati és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást, és emellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul. Leggyakrabban kétféle gondolkodásmódot társítanak a kreativitáshoz: a divergens (széttartó) gondolkodás lényege, hogy több különféle megoldással vagy képes előrukkolni egy adott problémával kapcsolatban, míg a konvergens (összetartó) gondolkodás segítségével egyetlen megoldásra koncentrálsz teljes erőddel.

A kutatási eredmények alapján az alkotó személyiséget a következő személyiségjegyekkel jellemezhetjük:

  • szellemi egészség és hatékonyság (megismerési vágy, kíváncsiság, érdeklődés, függetlenség a gondolkodásban, vélekedésekben);
  • az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési akarat;
  • pozitív énkép, magabiztosság;
  • pszichológiai biztonság;
  • a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés;
  • a környezet tökéletesítésére, konstruktív megváltoztatására való törekvés;
  • nonkonformitás;
  • a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük.

A fent említett útmutató szerint ebben az egyre komplexebbé váló, egyre kiszámíthatatlanabb és egyre sebesebben változó világban a kreativitás segít alkalmazkodni az új környezethez, reagálni a felmerülő társadalmi igényekre, és megoldásokat találni a technológiai kihívásokra. Mindennek köszönhetően az alkotókészség hozzájárul a munkahelyteremtéshez, a gazdasági növekedéshez és az emberi potenciál kimaxolásához. Az eddigi legnagyobb, 50 évet átölelő kreativitáskutatás szerint a gyerekkori alkotókészség háromszor erősebb korrelációt mutat az egész életen át tartó kreatív eredményekkel és sikerekkel, mint a gyerekkori intelligenciaszint.

Válságban az alkotókészség?

A kreativitás és a jelentőségteljes művészi kifejezés mindig is fontos hajtóereje volt a társadalom és a kultúra fejlődésének. Gondolj bele: ma már a zsebünkben hordozhatjuk a szórakoztatásnak szinte teljes tárházát. Az más kérdés, hogy ebben a másolás-beillesztés-letöltés természetű világban, ahol néhány kattintásért cserébe sok mindent készen megkapunk, mennyire motiváltak az emberek arra, hogy gondolkodjanak és egyedit alkossanak.

Neveljünk kreatív, önállóan gondolkodni tudó polgárokat, de hogyan?
Neveljünk kreatív, önállóan gondolkodni tudó polgárokat, de hogyan?Fotó: themacx / Getty Images Hungary

A jelek szerint van is miért aggódni, Amerikában és a világ más részein végzett egységesített tesztek eredményei alapján ugyanis a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy manapság az emberek verbálisan és érzelmileg is kevésbé kifejezőek; kevésbé érzékenyek; kevésbé empatikusak; kinesztetikus és hallási érzékelés terén kevésbé fogékonyak; gyengébb a képzelőerejük; kevésbé képesek vizualizálni az ötleteket; kevésbé képesek különböző nézőpontból vizsgálni dolgokat; kevésbé jellemző rájuk a „dobozon kívüli gondolkodás”; kevésbé képesek összekapcsolni látszólag irreleváns dolgokat; kevésbé képesek az információkat szintetizálni és kevésbé jövőorientáltak. 

Ha ez valóban így van, akkor hogyan bátoríthatjuk a fiatalokat arra, hogy használják a fantáziájukat, és merjenek másként gondolkodni? És hogyan lehet az önkifejezést, a tapasztalati úton történő tanulást szorgalmazni azokban az iskolákban, ahol hagyományos tantervi keretek és értékelési modellek szerint zajlik az oktatás – és ahol a tanulóknak külső, objektív célokat kell elérniük, nem pedig belső motivációból eredő saját céljaikat? 

Tárgyi tudás nélkül nem megy

A készségek és a kompetenciák nem maguktól alakulnak ki, hanem a tanulási folyamat melléktermékei. Lexikális tudásra, azaz a különböző elméletek vagy szakirodalom ismeretére azért van szükség, mert azok adják a viszonyítási pontokat és a sorvezetőket, amiktől aztán el lehet térni. A műveltség, az elméleti és a tárgyi ismeretek tehát előfeltételei a kreativitás fejlesztésének is.

„A valódi kreativitás ott kezdődik, amikor rájövünk arra, hogy a tudásunk és a készségeink milyen sokféleképpen használhatók; amikor ráébredünk arra, hogy amit tanulunk, akár a formális oktatás keretei között is, gazdagítja a tudásunkat és a készségeinket. Ha (extrém esetben) pusztán a kompetenciák fejlesztését tűzzük a zászlónkra, akkor azt veszítjük el, hogy a diákok elé állított szellemi kihívások legyenek a tanulási folyamat mozgatórugói. Ha eleve alacsonyabbra állítjuk a lécet, amelyet nem kerül nagy erőfeszítésbe átugraniuk, semmi sem motiválja majd őket arra, hogy újra és újra nekifussanak. Pedig a kihívásoktól válik izgalmassá a tanulás.” – írja Nemes OrsolyaGenerációs mítoszok – Hogyan készüljünk fel a jövő kihívásaira? című könyvében.

Tárgyi tudás nélkül nem megy
Tárgyi tudás nélkül nem megyFotó: Klaus Vedfelt / Getty Images Hungary

A tanulás és a kreativitás tehát kéz a kézben jár egymással. A tanulás minden formája – a kreativitáshoz hasonlóan – információszerzéssel, ötleteléssel és különböző érzések átélésével kezdődik, melyeket az egyén valamilyen tevékenység, gondolkodás vagy másokkal történő közös munka révén dolgoz fel. A szakemberek szerint a legjobb eredmények elérése érdekében a tanulónak motiváltnak kell lennie, és nem szabad időben vagy térben, nyomásgyakorlás és félelemkeltés által korlátozni őt. A játékos, önvezérelt, technológiaalapú tanulás általában véve megfelel ezeknek a kívánalmaknak, nem véletlenül születnek ezeknek a módszereknek a segítségével kimondottan egyedi és kreatív dolgok. És hogy hova vezetnek a kisebb-nagyobb sikerélmények? Oda, hogy a tanulók még lelkesebbek és ambiciózusabbak lesznek, hogy folytatják a munkát, és további célokat tűznek ki maguk elé.

Gyakorlati tippek szülőknek és pedagógusoknak

  • Ha a világ minden iskolája megszűnne, hol, milyen körülmények között tanulnál szívesen? Érdekes vitaindító lehet egy-egy ilyen kérdés, ami nemcsak a gyerekek fantáziáját mozgatja meg, de rávezeti őket többek között arra is, hogy a hagyományok és nemzeti intézmények céljairól és értékeiről gondolkodjanak. Ilyen nyitott kérdésekkel bombázzák egyébként a diákokat többek között a Budapest School mentorai is, hogy minél önállóbb és egyedibb feladatmegoldásra késztessék őket.
  • Arisztotelész, Szókratész, Rousseau, Leonardo da Vinci, Einstein, Gandhi, Sugata Mitra – csak néhány a legnagyobb gondolkodók közül, akiknek munkássága rengeteg hasznos dolgot adott az emberiségnek. Adj egy ilyen listát a gyerekeknek, és kérd meg őket, hogy tanulmányozzak a rajta szereplő személyeket addig, amíg meg nem találják a kapcsolatot az oktatás és az állampolgárság között. Javasold, hogy készítsenek egy kvízt a kutatásuk során talált érdekességekből, és azt osszák meg iskolatársaikkal, vagy akár online, a tágabb környezetükkel.
  • Érdeklődj a gyerekeknél, hogy játszottak-e már olyan online játékokkal, mint például a Minecraft (sanszos, hogy igen), ahol egy saját világot kell létrehozni. Kérd meg őket, hogy magyarázzák el a különböző szabályokat, amelyeket a játékosoknak be kell tartaniuk ahhoz, hogy ebben a fantáziavilágban létezhessenek. Figyeld meg, milyen eszközöket használnak, és mi mindent tanulnak a játék világában fellelhető tárgyakról vagy azok segítségével. Beszámolóik alapján pedig gondold át, mennyire kell kreatívnak lenniük ahhoz, hogy megmaradhassanak ebben a világban, és mennyire segíti elő az egyén kreativitása a játék sikeres menetét.

Meg kell tanulni másként tanulni

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának meghatározása szerint ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk kitartóan kutatni és megszervezni a saját tanulásunkat, beleértve a hatékony időbeosztást és a tananyag feldolgozását – mind egyéni, mind csoportszinten. A pedagógusok és egyes politikai döntéshozók is egyetértenek abban, hogy ez a készség elengedhetetlen az információs társadalomban való boldoguláshoz.

A tanulás megtanulása tehát alapvető építőeleme az életen át tartó tudásszerzésnek és -átadásnak, és mivel az egyén hozzáállása és viselkedése (hogy mennyire elkötelezett) alapjaiban meghatározza ennek a folyamatnak a sikerességét, a tanulásnak pozitív élménynek kellene lennie a diákok és a pedagógusok számára egyaránt.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.