olvasás 5 - Dívány

Könyvek a majomkenyérfa kaspója alatt. Könyvek a kanapé háttámláján. Könyvek az éjjeliszekrényen. A vírus felbukkanása óta rohamosan szaporodnak körülöttem a könyvek, ezzel egy időben a szükség is elviselhetetlen méretűre növekedett bennem, hogy megbeszéljem valakivel azt a sok-sok élményt, amit a regények adtak nekem. Milyen különös elképzelés az olvasásra közösségi élményként gondolni, hasított belém. Talán az elszigeteltségben töltött egy év vagy talán a visszahúzódó természetem miatt egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy a történetmesélés és -befogadás eredendően közösségi élmény volt. De vajon mennyit változott azóta az olvasás közösségi jellege? Olvasunk-e egyáltalán manapság annyit, mint azelőtt? És mi lesz a könyvek jövője?

Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ám lehet még jobb is, főleg akkor, ha apa éppúgy kiveszi a részét a háztartás és a gyerek körüli teendőkből, mint az anya. A meseolvasás sem kizárólag anyukás program lehet!

Azok a gyerekek, akik időben találkoznak könyvekkel, akár csak úgy, hogy a képeket nézegetik, akár úgy, hogy mesét hallgatnak, szívesebben olvasnak majd, és ez az iskolai teljesítményükön is meglátszik később. Akiknél gyermekkorban kimaradnak a könyvek, nagyobb valószínűséggel kapnak már az első iskolai időszakban rossz visszajelzéseket, így kevésbé lesznek motiváltak. Na de mit tehetünk értük akkor, amikor még egészen kicsik?

A legtöbb iskolás korú gyerek rajong az állatokért, és szívesen olvas róluk szóló történeteket, nézeget aranyos képeket. Észszerű döntésnek tűnik környezet és állatvilág tematikájú könyvet nyomni a kezébe, ám nem mindegyik képviseli azt a minőséget, amit elvárunk.

Számtalan módon tudjuk gyötörni a testünket a pihentetőnek szánt nyaraláson. Ennek egyik módja a strandon olvasás idilli(nek tűnő) képe, amint elheveredünk a pléden egy könyvvel. Elmondjuk, milyen testhelyzetben olvass, ha valóban egészségesen szeretnél feltöltődni.

Valószínűleg az sem véletlen, hogy Einstein – aki a hegedülés mestere is volt – a modern fizika egyik úttörő géniuszává vált.

A gyerekek nyelvi fejlődéséhez interakcióra van szükség. Minél több emberi beszéd, ének és mese veszi körül őket az első évek során, tanulási képességeik annál effektívebbé válhatnak iskoláskorukra.

A múlt héten rengeteg izgalmas helyen jártam, miközben nem mentem sehova. Egy (K) nevű sráccal rúgtam suli után a bőrt a Hunyadi téren, hosszú gyalogutakat tettem meg egy fagyott szakállú szótlan postással az izlandi hóesésben, egy török származású lánnyal pedig mindenféle furcsa művészeti kurzusokra jártam a Harvardon. Hogy csináltam mindezt a járvány okozta kényszerű otthon maradás idején? Minden nap időt szakítottam arra, hogy olvasni tudjak.

Elolvasol egyoldalnyi szöveget, és mire a végére érsz, már nem is emlékszel, mi állt a lap tetején – gyakoribb probléma, mint gondolnád. Hogyan fejleszthetjük az olvasási memóriánkat, és mit gondolnak a kérdésről a tudósok?

Kezünkbe veszünk egy újságot vagy könyvet, böngésszük az internetes cikkeket, és közben képesek vagyunk elmerülni egy másik világban anélkül, hogy hangos olvasással vagy mormolással idegesítenénk a környezetünket. Nem is sejtjük, hogy sok-sok évszázadon át eleink csupán hangosan tudtak olvasni, és azt sem egyedül.

Szakértők szerint a gyermekkori olvasásnak komoly társadalmi jelentősége van. A hazai McDonald’s 2012 óta tartó olvasást népszerűsítő programja kapcsán Kádár Annamária pszichológussal beszélgettünk.

Számtalanszor bizonyítást nyert, mennyi pozitív hatása vannak, ha a szülők felolvasnak a gyerekeiknek. És bár a tabletes olvasás hasonlónak, sőt ingergazdagabbnak tűnik, közel sem nyújtja ugyanazt az élményt, mint a hagyományos nyomtatott könyv.