Sokan azt hiszik, hogy az intelligencia boldogtalanná tesz, pedig épp az ellenkezője igaz. Ráadásul van egy személyiségjegy, ami összefügg a magasabb IQ-val.
Az egyik legrettegettebb betegség, és évről évre egyre több páciensnek kell vele szembenézni. Szinte hihetetlen, de az is csökkentheti a demencia kockázatát, hogy milyen a habitusod.
Az a gyerek, aki tisztában van a saját családja történetével, kevésbé szorongó, könnyebben barátkozik, és akár a vizsgákon is jobban teljesíthet.
A nyitottság előnyös tulajdonság: ha szívesen kóstolod meg a helyi gasztronómiai különlegességeket, abból semmi bajod nem származhat, ugye? Akkor miért nem kezeled így a másságot az élet többi területén is?
Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?
A gyerek előtt általában nem beszélünk a saját lelki gondjainkról. Egyrészt nem akarjuk, hogy érzelmileg gyengének, bizonytalannak lásson minket, másrészt mit is értene belőle, ha elmondanánk? Az elzárkózásunk azonban mégis nagyobb veszéllyel járhat ennél, méghozzá a felismerésünk nélkül. A gyerek ugyanis a szülő rosszkedvét mindenképp érzi. S ha nem kap rá magyarázatot, magát fogja hibásnak vélni.
Mégsem akar velem lenni, csak nem mondja ki? Ezen a kérdésen emészted magad, miközben tárga nyílt szemmel fekszel az ágyban. A másik már javában szuszog melletted, magadra maradtál a sötétben. Hiába vagy kedves, megértő, türelmes, a partnered nem igazán nyílik meg neked. Azt fontos látnod, hogy a reakciói sokszor nem a te viselkedésedtől függnek. De akkor mitől?
A nagyobb fenyegetések hatására előtérbe kerülhetnek a zsigeri reakcióink. Könnyen visszacsúszhatunk olyan – akár kifejezetten káros – működésmódokba, amelyeket máskor képesek vagyunk a kellő tudatosság birtokában meghaladni. Hogyan lehet elérni, hogy ne váljunk merevvé és szűklátókörűvé, hanem rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a járványügyi helyzet folyamatosan változó kihívásaihoz? A flexibilitás megőrzésében rejlő lehetőségekről Gerván Patríciával, a PPKE docensével beszélgettem.
Az azonnali kielégülések és a gyors felemelkedések korában ritka madár az alázat. Sokan ezért úgy tekintenek rá, mint régi idők elveszett kincsére. A pszichológusok most Indiana Jonesként eredtek a nyomába, hogy tudományos kutatásokkal vizsgálják, miért is annyira fontos ez a személyiségvonás.
Pszichológusok szerint hajlamosak vagyunk túlbecsülni annak mértékét, hogy a véleményeinket, értékeinket, szokásainkat mennyire osztják mások. Az ún. hamiskonszenzus-hatás azonban oda vezethet, hogy párhuzamos valóságokban éljük a mindennapjainkat, vakká válunk más társadalmi csoportok igazságára. Milyen tényezők erősítik ezt a folyamatot? És mit lehet tenni azért, hogy ne buborékokban létezzünk?
A kritikus gondolkodás különösen fontos képesség napjainkban, mikor rengeteg különféle csatornán bombáznak bennünket a különféle álhírek, politikai és más célokat szolgáló valóságtorzítások. De melyek a helyes, kritikus gondolkodás ismérvei?
Lehet, hogy aki kreatívabb, egyszerűen jobb lapokat kapott, és szó szerint máshogy látja a világot?
