A holland aranykor idején rajongtak és vagyonokat fizettek alkotásaiért – uralkodók, államférfiak és elismert művészek keresték föl családi házimúzeumját, és hagyták szignójukat vendégkönyvében. Mégis, ma szinte senki sem tudja, kicsoda Joanna Koerten.
Kánya Tamás tájművész ismét életre hívta „Manófalvát” a budakalászi ártéri erdőben – azt a különleges, természetből született installációt, amely egyszerre műalkotás és menedék a helyi állatoknak. A tél közeledtével a művész aprólékos munkával építette újjá a madaraknak és mókusoknak szánt kis „várost”, amit a mai napra valaki a földdel tett egyenlővé.
Van, aki számára a művészet hatalmas vásznakat vagy monumentális kőfaragványokat jelent – és van dr. Willard Wigan, aki a világ legapróbb szobrait készíti. Ezek az alkotások olyan kicsik, hogy mikroszkóp nélkül talán észre sem vennénk őket.
Egy olasz művész, Sven Sachsalber górcső alá vette a világszerte ismert mondást, és utánajárt, vajon meg lehet-e találni egy tűt a szénakazalban. Az eredmény meglepő.
A magyar határtól alig 10 kilométerre fekvő Szabadka talán a legizgalmasabb a történelmi magyar városok sorában kialakítását tekintve, ugyanis éppen a szecesszió virágkorában vált igazán nagyvárossá. Az épületek a mai napig őrzik egykori szépségüket.
Tarka, egyedi, girbegurba épületeit könnyen föl lehet ismerni – Friedensreich Hundertwasser azonban jóval több volt, mint „egyszerű” építész: színes, páratlanul fantáziadús művészete mögött komoly filozófia húzódott meg.
Fél évszázadot töltött az orosz cári udvarban a magyar romantika egyik legjelesebb képviselője. Zichy Mihályt, hiába volt tősgyökeres magyar, a „nagy orosz festőnek” nevezték kortársai.
Megint megették Maurizio Cattelan világhírű banánját és most sem véletlenül. A modern művészet egyik legtöbbet vitatott alkotását ismét egy éhes (vagy épp provokatív) látogató tüntette el a múzeum faláról, miközben több tucat döbbent látogató nézte végig az eseményt.
Aba-Novák Vilmos neve nem cseng ismeretlenül a világ művészetkedvelői számára. A legismertebb modern festőnk karrierje meglehetősen szokatlan módon indult, és már fiatal korában tetőzött.
Egy új könyv a világhírű pop-art képzőművész, Andy Warhol múzsáit, vagy ahogy ő maga nevezte e nőket, a „szupersztárjait” állítja most középpontba. Ők azok, akik nélkül feltehetőleg ma nem ismernénk Warhol nevét, az akár elit családból származó fiatal lányok egyengették ugyanis az ismeretlen művész útját, általuk nyert bebocsáttatást a megfelelő körökbe és nyíltak ki a gazdagok pénztárcái. Warholnak szokása volt, hogy amikor már nem fűződött érdeke hozzájuk, elhajítsa a múzsáit – akik közül többeknek szomorú befejezés jutott.
Nem mindennapi ez a művészeti egyetem Olaszországban, hiszen a szokványos képzőművészeti oktatás helyett egy konkrét, évezredekre visszatekintő mesterségre tanítják itt a diákokat.
Egy kis viaszszobor minden eddiginél közelebb hozhatott minket Michelangelóhoz, miután a múzeumi szakértők megtalálták abban a reneszánsz mester ujjlenyomatát az anyagba nyomva.
