Bernard Pras szemétdombokat alkot. Mi ebben a kunszt? Az, hogy ezek nagy műgonddal elrendezett szemétdombok, és ha a megfelelő szögből nézi őket, megdöbbentő látványban lesz része.
A skót Nick Smith ötletének végeredménye erősen pixeles, a Mona Lisa, Warhol Monroe-ja vagy Van Gogh önarcképe mégis azonnal felismerhetőek.
A művészeti irányzat nem ment ki a divatból, sőt a kortárs kollázs készítők méltóképpen követik utódjaikat.
Egy seattle-i férfi olyan feliratokkal árasztotta el a város utcáit, amik csak eső esetén láthatók. Célja, hogy a járókelők esőben is örüljenek.
A híres festményeket a gyerekek számára is befogadhatóvá lehet varázsolni egy-egy kisebb átalakítással.
Meg madarakat, nyulakat és űrlényeket. De anatómiailag mind korrekt.
Igal Ahouvi nemzetközi műgyűjtő a Warholok és Picassók mellett rizikósabb műkincseket is bevállal. Mondjuk egy vintage robotot, amely fáradhatatlanul súrolja a szutykos edényeket az éteri múzeumi környezetben.
Az acélnál erősebb anyagból készült lebegő műtárgyat 6 daruval emelték a helyére, éjjel világít, és még bonyolult üzenetet is hordoz.
És a Blase művésznevű francia festő rá is festi. Esetleg egy mobilt. Vagy bármit, amivel a régi festményeknek meglepő, modern értelmezést ad. Bónusz: ilyet hazai festő is művel, legalább olyan jól.
A Magyar Nemzeti Galéria 400 művet bemutató kiállítása lenyűgöző képet rajzol mindarról, amit a művész fájdalmasan korai halálával örökül hagyott. Egy biztos: festőként, performerként, díszlettervezőként és költőként is hatalmas életművet.
A japán fotós megmutatja, hogyan lehet spárgából jegenye, tésztából orgona, morzsából csillagos ég. Mindezt már négy éve, minden egyes nap.
Ra Paulette élete elmúlt negyed századát azzal töltötte, hogy Új-Mexikó szikláiba vájt barlangrendszereket, amelyeket szoborszerű alkotásokká faragott. Mutatjuk.
