A fehér abroszos, városi csúcséttermek mellett igazi felüdülés, amikor festői, elhagyatott helyen kínálnak fenséges fogásokat. Michelin-csillagos éttermek, amelyek szokatlan helyeken működnek.
A Michelin név nemcsak a gasztronómia iránt érdeklődők számára csenghet ismerősen, de az autózás szerelmeseinek is azonnal beugrik róla valami. Azt azonban kevesek tudják, hogy a két, egymástól egészen távol álló érdeklődési kör tagjai pontosan ugyanarra az emberre gondolnak ilyenkor.
A meglepően fiatal magyar sommelier hivatalos pályafutása szinte csak pár évvel ezelőtt kezdődött, de máris a szakma legtöbb fortélya a zsebében van. Informálisan ugyan régóta magas szinten űzi hivatását, hiszen már a középiskolai osztálykirándulásokat is ő szervezte, hogy-hogy nem, a legrangosabb borfesztiválok helyszínére, és volt tanáraként tudom, hogy az ülés alá rejtve is kifejezetten magas minőségi italokkal készült. Langó Tamás, a BDPST Group szakértője tegnap este Magyarország első sommelier-jeként Michelin Sommelier Awardot kapott. Elsőként a Díványnak nyilatkozott a díjjal kapcsolatos érzéseiről.
A három Michelin-csillaggal rendelkező francia étterem a rántott cukkinivirág mellé egy műanyagdarabkát is feltálalt.
Kollégám tavaly novemberben járt a SALT-ban, Budapest egyik legjobb, azóta ráadásul Michelin-csillagos éttermében. Az ottani koncepció – a magyar tájhoz kötődő, egyszerű, hiteles és szeretetteljes konyha – iránti rajongása rám is átragadt. Nem is csoda, hiszen alapvetően az egyszerűbb, házias koszt rajongója vagyok, egy jól elkészített egyszerű főzelék, pláne egy máglyarakás előbb levesz a lábamról, mint néhány szofisztikált fogás. Néhány nappal ezelőtt viszont nekem is alkalmam nyílt, hogy kicsit közelebbről is megismerkedjek néhány legendás SALT-béli fogással és legalább olyan jó újdonságokat is kóstoljak. A SALT kis testvérében, a Solidban nassoltam egy jót.
Szakácskabátba zárva – ezzel a címmel jelent meg Vomberg Frigyes rendhagyó műfajú séfregénye. Az életút eddigi legjelentősebb állomásait összegző könyvben 25, a séftanár életét meghatározó recept is helyet kapott, a könyvet mégsem szakácskönyvként, inkább életregényként érdemes forgatni.
Mi köze a gumiabroncsnak az éttermekhez? Miért borulnak ki úgy a séfek? És kik a titokzatos ellenőrök?
Még a legnagyobb séfek sem állítják, hogy a hobbiszakácsoknak minden egyes fogás precíz elkészítését meg kellene tanulniuk. E heti összeállításunkban egyikük azt árulta el, melyek azok az ételek, amelyeket viszont jó, ha megismerünk, mert isteniek és többnyire gyorsan összedobhatók.
Reggelire néha remek egy gyors smoothie, vagy egy adag granola joghurttal és mézzel, máskor csak egy hatalmas wrap segít rántottával, sajttal és rukkolával megtöltve. Lássuk, hogyan gondolkodnak a nap egyik legfontosabb étkezéséről a hivatásos séfek, akik tippeket is adtak azzal kapcsolatban, hogyan emelhetjük magasabb szintre a reggelinket.
A burgonyapürét mindenki imádja, talán még azok is, akik elkészítik, hiszen nemcsak népszerű, de végtelenül egyszerű fogás is a tejjel, vajjal és egy kis szerecsendióval felhúzott, krémes köret. Persze kedvenc Michelin-csillagosaink sem porból készítik, és még arra is van ötletük, hogyan lehet még a megszokottnál is finomabb.
Részletes információkat kevesen tudnak az ítészek szempontjairól, hát még arról, hogy miért kap egy étterem akár három csillagot is, míg némelyiktől azt az egyet is elveszik, amivel korábban büszkélkedhetett. Pedig az elismerés alapítói a kezdetekben mégis megfogalmaztak egy iránymutatást azzal kapcsolatban, mire számíthatunk, ha betérünk az egy-, két- és háromcsillagos helyekre.
1889-ben egy francia testvérpár, Édouard és André Michelin átvett egy már működő gumiüzemet Clermont Ferrand-ban, és a gumiabroncsaik nemsokára egyre ismertebbek lettek. Tőlük indult a jól ismert étterem- és szállodakalauz, valamint a Michelin-csillag története, ami mostanra a legmagasabb színvonal nemzetközi szimbólumává vált a gasztronómia területén.
