Hónapokig egészen biztosan el kell kerülnöd ezt az utat: az M30-as autópálya lezárásának minőségi probléma az oka.
Ferenc pápa péntektől vasárnapig tartó látogatása az autósoknak okoz némi fejfájást: Budapest sok területén kell lezárásokra számítani.
A pandémia idején egészen furcsa helyzetekbe is sodródhatnak azok, akik karanténba kerülnek – vagy akik épp a koronavírus miatti bezártságot akarják megúszni.
Magyarországon mintegy 5 és fél millióan kapták meg a második, koronavírus elleni vakcinát. Ám míg tavasszal dinamikusan nőtt a beoltottak száma, addig jó pár hete erőteljes stagnálás figyelhető meg: egyre nehezebb motiválni az embereket, hogy oltassák be magukat. A hezitálók között vannak, akik a lehetséges mellékhatásoktól tartanak, mások alacsonynak értékelik a fertőzés veszélyét, vagy úgy gondolják, szabadságjogaikban sérti őket a védettségi igazolványhoz kötött tevékenységek bevezetése. De akad olyan is, aki egyenesen a koronavírus létezését vonja kétségbe. Mit mondhatunk nekik?
A több mint egy éve tartó lezárások alaposan megcibálták az idegeinket. S még mindig nem látjuk pontosan, mikor lesz vége, milyen hatása lesz az óvodák, iskolák kinyitásának. A legtöbbünkből a legrosszabbat hozta ki a feszültség, az összezártság, a bizonytalanság. Igen, anyaként is. Akkor miért kellene ezzel dicsekedni?
A koronavírus ellenére a ma világára talán még mindig az az alapgondolat jellemző, hogy legyünk nagyok. Ha nagy vagy, sikeres, híres és népszerű, akkor majd boldog leszel. Pál Feri atya szerint azonban ez inkább nincs így, mint így van. Mégpedig azért nincs így, mert az ember kicsi – még azok is, akik önmagukat nagynak tartják. Azért kicsi mindenki, mert mindenki véges, esendő, mulandó. Mindannyian meg fogunk halni, és még el is fognak felejteni minket. A kérdés az, hogy hogyan lehetünk akkor jól? Hogyan élhetünk tartalmas életet? A kicsi ember nagy lehetőségéről, a múlt erőforrásként való felhasználásáról és a szabadon alakítható jövőről beszélt Feri atya a Három Királyfi, Három Királylány rendezvényén. Beszámoló.
„Az elhunyt szerettünkkel való álombeli találkozás felér tízévnyi terápiával” – vallja némi túlzással Joshua Black pszichológus. Gyászfolyamatot azonban nemcsak haláleset kapcsán, hanem szakításkor vagy a munkahelyünk elhagyásakor is átélhetünk. Miért álmodnak egyes gyászoló emberek a számukra fontos személlyel, míg mások nem?
A válás nem egy szép dolog. De elválni is többféleképpen lehet. Lehet haraggal és keserűséggel, teljesen kifordulva önmagunkból és feladva azt a hitet, hogy érdemes megbízni bárkiben ezen a földön. És lehetséges az is, hogy ezt a fájdalmas lépést méltósággal, magunkat és a másikat tisztelve tesszük meg, és már a válással is erőt gyűjtünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabban folytathassuk az életet.
Eseménydús időszak jön, lesz itt minden: holdfogyatkozás, napfogyatkozás, erős vágyak és nagy felismerések. Ha megelégelted az elmúlt hónapok látszólagos egy helyben toporgását, akkor örvendj, mert mostantól új pályára állíthatod a dolgaidat. Ideje végre belevágni a változtatásba, és megélni azt, amire annyit vártál.
