Teljes erejével dübörög a nyár, az idei évben kétszeres erővel, hiszen a gyerekek március közepétől nyár elejéig a szokásos iskolai közösségüktől is meg voltak fosztva. Ám a régi nyarak bandái már nem verődnek össze, nem látni csapatnyi gyereket a legközelebbi tó felé rohanni... mintha az idő múlásával a gyerekközösségek is eltünedeztek volna.
Tegyük fel, hogy rajtad kívül csak férfiak vesznek részt egy problémás szerhasználók számára indított csoportban. A többségük lenéz azért, mert nő létedre függőséggel küzdesz, hiába vannak nekik is hasonló nehézségeik. Amikor arról beszélgetnétek, hogy ki miért nyúlt a drogokhoz, nehezen nyílsz meg. Hogyan is osztanád meg a csoporttal a téged ért traumák történetét? Nem akarod nekik elmondani, hogyan bánt veled évekig az apád vagy később a partnereid. Miért olyan kevés a kifejezetten nőkre szabott program, csoport, terápia, ahol te is nagyobb biztonságban éreznéd magad? Erről kérdeztük dr. Kaló Zsuzsa pszichológust, drogkutatót, a Bevezetés a szerhasználó nők világába című könyv szerzőjét.
A koronavírus-járvány kitörése előtt könnyebb volt támogatni azokat, akiknek az idős és/vagy krónikus betegséggel küzdő szeretteikről kellett gondoskodniuk. Tudtunk ételt vinni nekik, besegítettünk a házimunkába, vagy csak időt töltöttünk az ápolást igénylő emberrel, mialatt a gondozója egy kicsit fellélegezhetett, kimozdulhatott. Mostanában azonban mindez bonyolultabbá vált: a kórházi ágyak felszabadításával több ezer beteg ellátásáról kell ismét a családnak gondoskodnia, viszont a fizikai távolságtartás miatt sokkal nehezebb akár külső, akár családtagoktól, barátokról jövő segítséget bevonni. Mit lehet tenni, hogy senki ne maradjon magára ezzel az embert próbáló feladattal?
Elveszíteni egy szerettünket rendkívül fájdalmas. Ilyenkor rengeteget segít, ha összegyűlünk a családtagjainkkal, a barátainkkal, hogy együtt búcsúzzunk és emlékezzünk. Azonban a koronavírus miatti fizikai távolságtartás napjainkban teljesen ellehetetlenítette az elmúláshoz kapcsolódó rituálékat, a gyászolók most kevesebb ölelést, házi készítésű ételt, gyakorlati segítséget, meghívást kapnak. Hogyan hathat a járványügyi helyzet a feldolgozási folyamatainkra, és mit lehet tenni azért, hogy az extrém körülmények dacára is megkapják a támogatást azok, akiknek szükségük van rá?
A dühöt a legtöbb ember megszüntetendő problémának tartja, hiszen a harag képes megmérgezni a hétköznapokat és a társas kapcsolatokat. Ryan Martin dühkutató azonban egy egészen másfajta megközelítését mutatja be ennek az alapvetően lobbanékony érzelemnek. Lehetséges, hogy a pitiáner bosszúságaink inkább rólunk szólnak, az őszinte felháborodásunk viszont arról, hogy valami nagyon félrecsúszott a világban?
Még javában tart az őszi-téli betegeskedős időszak, ez pedig különösen nehéz a kisgyerekes szülőknek. Amellett, hogy az ovis/sulis közösségben gyorsan terjednek a betegségek, a kicsik fejlődésben lévő immunrendszere is kevesebb kórokozóval birkózik meg, mint a felnőtteké.
Majdnem mindennap látjuk őket, fontos feladatokon dolgozunk együtt, belső poénjaink is vannak. Az irodáktól a raktárakig, az éttermektől a szalonokig, az iskoláktól a hivatalokig, sokszor több időt töltünk a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal. Nem mindegy tehát, hogy miként viszonyulunk ezekhez az emberekhez. De érdemes barátkoznunk is velük?
Azt jósolják a szakértők, hogy 2040-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 14 százalékáért az információs technológia lesz a felelős. Ez a szám 2007-ben még csak 1-1,6 százalék volt. Mit tehetünk azért, hogy a netezéssel és a kütyük használatával ne romboljuk tovább a környezetünket? Erről kérdeztem Balla Csönge szociológust, tervezőgrafikust és Lukács Bence programozót, akik az általuk indított kezdeményezésről is beszámoltak.
Hétről hétre ugyanazokra a dalokra ugráltunk összekapaszkodva. A péntek esti diszkóban mindenki keresett valamit. Legtöbbször persze szerelmet, de egyéb sorsfordító élményekkel is beértük volna. Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése. Hogy pontosan mi, azt persze csak vég nélküli beszélgetésekkel lehetett kihámozni. Így igyekeztünk egymást támogatva felnőtté válni, mielőtt végleg megöregedtünk volna.
Mindenkivel készséges vagy, törődsz másokkal, zokszó nélkül minden feladatot elvégzel a munkahelyeden. Néha azonban úgy érzed, senki sem értékeli a fáradozásaidat, még csak észre sem veszik őket. Rossz emberekkel vagy körülvéve? Vagy egyáltalán nem kéne hátba veregetést várnod azért, mert jó ember igyekszel lenni?
Naphosszat ülök egy színtelen, szagtalan képernyő előtt, miközben dolgozom. Amikor eljutok kirándulni, és egyszer csak színeivel, illataival körülvesz az erdő, sokszor szavaim sincsenek az élmény leírására. Mennyire határozza meg az életmódunk, a kultúránk a szókincsünket és azt, hogy mit érzékelünk a világból? Egy húsz nyelvet vizsgáló kutatásból kiderül.
A gyerekeknél előforduló cérnagiliszta inkább csak kicsit undorító, de komoly panaszokat általában nem okoz. A bélférgesség egyik leggyakoribb oka a rossz higiénia, de szerencsére Magyarországon alapvetően nem túl gyakori. Ám ha egzotikus országba utazunk, érdemes jobban vigyázni.
