könyv 21 - Dívány

Modernista fenegyerek, öngyötrő atléta, a mindennapi dolgainkat észrevétető szem. Pár kifejezés azok közül, amelyekkel a megalkuvást nem ismerő, olvasóit örökké meglepő Mészöly Miklós jellemezhető. A magyar próza egyik legkiemelkedőbb alakját két írónemzedék is mesterének tekintette, inspirálta Nádast, Esterházyt és Krasznahorkait. Bár kétségkívül megbecsült szerző, nem vált széles körben népszerűvé. Miért? Mi az, amit ma is tanulhatnánk tőle? Melyik könyvével érdemes kezdeni, ha megismerkednénk a szövegeivel? A 100 évvel ezelőtt született író legfontosabb műveiről, meg nem valósult terveiről, és feleségével, Polcz Alaine-nel való kapcsolatáról beszélgettünk Szolláth Dávid irodalomtörténésszel, a Mészöly Miklós című monográfia szerzőjével.

„Történelmünk során az emberiség sikeresen hozott létre közösen törvényeket óceánjaink, háborúink és még a minket körülvevő világűr vonatkozásában is. Jelen állás szerint ilyen nem történt az internet, a globális közbeszéd és az MI kapcsán” – írja Tilesch György és Omar Hatamleh nemrég megjelent Mesterség és intelligencia című könyvében. Miért baj, hogy ellenőrizetlenül terjednek azok a technológiák, amelyek már ma is meghatározzák az életünket? Miért nem léteznek a klímapártokhoz hasonló mesterségesintelligencia-pártok? Mi lenne az a társadalmi vízió, amelyet képviselhetnének? Dr. Tilesch György globális MI-szakértővel, a PHI Institute for Augmented Intelligence alapító elnökével beszélgettünk.

Párizs királynője – Regény Coco Chanel életéről címmel, a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg Pamela Binnings Ewennek a divattervező életét feldolgozó történelmi thrillere. A Chanel kollaboráns múltjáról szóló dokumentumokra alapozó fikció talán az eddigi legárnyaltabb képet festi a 20. század egyik meghatározó és messze nem csak a divatiparban jelentős alakjáról.

Koronavírus ide vagy oda, szerencsére idén is annyi csodás mű jelent meg, hogy tényleg csak a kapacitásaink szabtak határt a könyves interjúk elkészítésének. Ez a lista is eredetileg ötelemesnek indult, de túlságosan fájt a szívünk, úgyhogy addig-addig bővítgettük, míg végül tizenkét kötetre nem duzzadt.

Hogyan lehetett ezt velem megtenni? Van-e visszaút a másikhoz? Van-e visszaút önmagamhoz? Kérdések, amelyeket párkapcsolati erőszakot elszenvedett emberek, többnyire nők, gyakran feltesznek maguknak, miután felismerték a bántalmazást. Halász Rita Mély levegő című első regénye kíméletlen pontossággal mutatja be egy hatalmi szempontból teljesen elbillent házasság fullasztó mindennapjait, és azt is, ami utána következik. Meddig tart a menekülés, és mikor lehet igazán fellélegezni? Kokainról, kulcsfázisrajzolásról és a Star Warsról beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mit érdemes megfigyelni a Mona Lisán.

Míg a Törésteszt a harag könyve volt, addig a Szabadulógyakorlat elsősorban a szerelemről és a halálról szól. Szabó T. Anna 45 új novellában, felkavaró szenzualitással ír az emberben dúló gyönyörű és iszonyú erőkről, a vágyról, az eksztázisról, a nemritkán gonoszságig lemenő indulatokról. Hova lehet menekülni az elnyomás és az önelnyomás elől? Milyen kitörési pontok vannak a tehetetlenségből? Mágikus gesztusokról, boszorkányságról és a szöveg átizzításának veszélyeiről beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mi az, amiről sohasem szabad tudnia, miközben dolgozik.

Mennyire jót tenne a közgondolkodásnak – és a közhangulatnak –, ha Kepes András könyvein és műsorian nevelkednének az emberek! Ez volt az első konklúzióm, amikor kezembe vettem a Táncsics Mihály-díjas író, újságíró, televíziós műsorkészítő legújabb könyvét, A boldog hülye és az okos depresszióst. A szerzővel boldogságról, válságról, az emberi viselkedésről és a kultúrák jövőjéről beszélgettünk.

„Olyanok vagyunk, mint két meggyújtott csillagszóró, ő meg én. Fellobbanunk, majd kialszunk, és közben nem is látjuk egymást önmagunktól” – mondja az egyik szereplő Kiss Tibor Noé legújabb, Beláthatatlan táj című könyvében. Hova vezet, ha folyton csak a saját világunkban pörgünk? Mire jó a minket körülvevő rengeteg személyesség, ha közben hiányzik a párbeszéd? És miért annyira felszabadító, ha valaki végre nem a saját történetét mondja el? Hanem egy ötvenes töritanárét, akinek a lánya kómában fekszik, vagy egy autópályához közeli településen élő fiatal testvérpárét. Az igazi transz gesztusról, fricskákról és módosult tudatállapotokról beszélgettünk az íróval.

A meséknek és a mesélésnek kulcsszerepe van a gyerekek érzelmi intelligenciájának és problémamegoldó képességének fejlesztésében, és abban, hogy már egész pici korban megtalálják belső erőforrásaikat. Azokat a meséket szeretjük átadni nekik, melyeknek erkölcsi tanulsága van és olyan fontos üzeneteket vagy értékeket közvetítenek – nyíltan vagy szimbolikusan –, amelyek hozzájárulnak az életben való boldoguláshoz. Egy gond van a klasszikus tündérmesék zömével: a bennük szereplő árva kislány, szegénylány, hercegnő vagy királykisasszony funkciója jóformán kimerül abban, hogy szép legyen és várja a hős herceget, aki megmenti, feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

„De hát… de hát te két hónapig csak fingorásztál és káromkodtál! Ne legyél igazságtalan, mert menstruáltam is, és azt is az emberek orra alá dörgöltem” – veti fel Benedek Ágota frissen megjelent Rumbarumbamm: ez egy kibaszott karanténnapló című könyvében, amely jóval több altesti poénok masszív gyűjteményénél. A tévésorozatok, filmek, reklámok írásával foglalkozó szerző úgy tud megnevettetni (és meghatni is!) a szövegeivel, amire nem igazán számítasz ebben a félresikerült 2020-as évben. Arányérzékről, börtönbeli vezérleszbikusokról és a valóság dramatizálásáról beszélgettünk, miközben pont eggyel több pénisszel kapcsolatos mondást tanultam meg, mint amennyit eredetileg terveztem.

A legtöbb iskolás korú gyerek rajong az állatokért, és szívesen olvas róluk szóló történeteket, nézeget aranyos képeket. Észszerű döntésnek tűnik környezet és állatvilág tematikájú könyvet nyomni a kezébe, ám nem mindegyik képviseli azt a minőséget, amit elvárunk.

A megtett távolságok alapján eddig 113-szor kerülte meg a Földet, és több mint 11-szer juthatott volna el a Holdra. Földvári András nemrég megjelent Elmentem világgá! című könyvében 80 izgalmas élményét osztja meg az olvasókkal, amelyeket Bhutántól Transznyisztriáig, a legkülönfélébb helyszíneken szerzett. Mi motiválja még mindig az egykori turisztikai szakembert, aki körözött már Falkland-szigeteki birkák felett, elugrott Panamába hétvégére, vagy szemtanúja volt a wagah-i határzáró üvöltőversenynek? Jövőbeli terveiről és utazási szokásairól kérdeztük a világhírű reptérgyűjtőt.