A jelenlegi helyzet nemcsak ezekre a hetekre állítja a feje tetejére a világunkat. Sok szempontból örökké velünk marad.
Ínséges időket élünk, sok minden forog kockán. Pár hete még azt hittük, mi megússzuk, csak beszéltünk róla, most pedig nyakunkon a vész, szorongunk, félünk, és persze otthon maradunk.
Az, ami egy hónappal ezelőtt oktalan pániknak tűnt, mára egyre inkább bölcs előrelátásnak néz ki: ha nem akarunk minden ajánlásra fittyet hányva naponta boltba mászkálni, kevesebbszer és átgondoltabban, de alkalmanként többet kell vásárolnunk. A mód és a mennyiség persze nem mindegy. Ha jót akarunk az egészségünknek, és másokra is gondolunk, nemcsak lisztből és cukorból, és nem is tonnaszám spájzolunk, hanem igyekszünk olyan alapanyagokból betárazni mondjuk egy hétre, amikből viszonylag változatosan etethetjük a családot.
Aki tehette, az elmúlt napokat már önkéntes elszigeteltségben töltötte, ezért Budapest máskor nyüzsgő utcáin nyoma sincs az ilyenkor megszokott hömpölygő tömegnek. Se turisták, se turistákból élők, se diákok, se munkába sietők. Csak a terek, utcák, a maguk most egészen különös szépségében.
Most, hogy közegészségügyi vészhelyzet van, az óvodák és iskolák is bezártak, a legtöbben igyekszünk kidolgozni egy élhető alternatívát a mindennapokra. Vannak, akik otthonról dolgoznak, sok helyen lassan beindul a távoktatás is, a barátokkal, nagyszülőkkel pedig online tartjuk a kapcsolatot. De hogyan alakítja a mostani helyzet a külön élő szülővel történő kapcsolattartásokat?
A valós, hiteles és a téves információk is óriási mennyiségben ömlenek ránk az új koronavírus kapcsán. Kvízünkben most ellenőrizheted, mennyire vagy képben az alapokkal.
Általában szeretjük a családunkat, általában örülünk az együtt töltött időnek. De most, ahogy múlnak az összezárva töltött napok, egyre feszültebbek, hisztisebbek leszünk. A másik egyre idegesítőbb, a gyerekek egyre nehezebbek. De miért? Mi történik velünk? Pszichológus szakértőink podcastban válaszolnak.
A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.
A múlt héten rengeteg izgalmas helyen jártam, miközben nem mentem sehova. Egy (K) nevű sráccal rúgtam suli után a bőrt a Hunyadi téren, hosszú gyalogutakat tettem meg egy fagyott szakállú szótlan postással az izlandi hóesésben, egy török származású lánnyal pedig mindenféle furcsa művészeti kurzusokra jártam a Harvardon. Hogy csináltam mindezt a járvány okozta kényszerű otthon maradás idején? Minden nap időt szakítottam arra, hogy olvasni tudjak.
A híradások szerint a koronavírus akár 4 napig is képes megélni a mobil képernyőjén, ezért a rendszeres kézmosáson túl a készülékek fertőtlenítésére is érdemes kiemelt figyelmet fordítani.
Hetek óta tudjuk, próbáljuk tudatosítani magunkban, hogy a jelenlegi helyzet rengeteg fordulatot fog magával hozni. Mindegy, hogy az oktatás digitalizációjára vagy az egészségügy helyzetére gondolunk, alkalmazkodnunk kell a világ változásaihoz.
Ahogy a koronavírus terjedése miatt bezártak az iskolák és az óvodák, és elnéptelenedtek a munkahelyek, a szülőkre, elsősorban az anyákra hárul a feladat, hogy az otthon négy fala között újraszervezzék a család hétköznapjait.
