koronavírus 11 - Dívány

Egy állat, amelynek nincsen mítosza. Dürer lerajzolta, de sohasem látta. Plüssfigurának nem jó, a gyerekek utálják. Pedig a szíve nagy, kb. 11 kilós. Fő jellegzetessége a tülke, porrá zúzva fogyasztják, a tévhitek szerint gyógyítja a merevedési zavarokat. Minden alfaját kihalás fenyegeti. Mi az? Az elefánt utáni második legnagyobb szárazföldi emlős, a rinocérosz, amelyről Schein Gábor írt a közelmúltban felszabadító, vicces és rendkívül szórakoztató verses regényt. Honnan jött az ötlet? Mit tud ez a rinó? Egyáltalán mi közünk nekünk Afrikához? Alternatív Európa-történetről, politikai képzeletről és a diktatúrák nyelvi szétrombolásáról beszélgettünk az Ó, rinocérosz című könyv szerzőjével.

Szerencsére sokan meggyógyulnak a Covidból, de felépülésük után gyakran még hónapokig küzdenek krónikus fáradtsággal, memória- és koncentrációzavarokkal, izom- és ízületi fájdalmakkal, vagy éppen csökkent étvággyal, illetve az ízérzékelés és szaglás hiányával.

A koronavírus ellenére a ma világára talán még mindig az az alapgondolat jellemző, hogy legyünk nagyok. Ha nagy vagy, sikeres, híres és népszerű, akkor majd boldog leszel. Pál Feri atya szerint azonban ez inkább nincs így, mint így van. Mégpedig azért nincs így, mert az ember kicsi – még azok is, akik önmagukat nagynak tartják. Azért kicsi mindenki, mert mindenki véges, esendő, mulandó. Mindannyian meg fogunk halni, és még el is fognak felejteni minket. A kérdés az, hogy hogyan lehetünk akkor jól? Hogyan élhetünk tartalmas életet? A kicsi ember nagy lehetőségéről, a múlt erőforrásként való felhasználásáról és a szabadon alakítható jövőről beszélt Feri atya a Három Királyfi, Három Királylány rendezvényén. Beszámoló.

Szinte minden szülő félti a gyerekét ebben megváltozott helyzetben, a sokféle információ közül pedig nehéz kihámozni azt, ami valódi és hiteles forrásból származik. Épp ezért kérdeztük a koronavírus gyerekeket érintő részéről és a PCR-tesztről dr. Márkus Dávid Életmentő érdemérmes mentőorvost és elsősegély-oktatót.

A Covid-19-járványt megjelenése óta több fórumon és sokan (laikusok, orvosok, a történelem jó ismerői) hasonlítják össze az 1918–1919-es spanyolnátha-pandémiával. Nem véletlenül. Szerencsére nem gyakoriak a milliók életét követelő és az egész bolygóra kiterjedő világjárványok, így adja magát, hogy a jelenlegit a legutóbbi hasonlóan terjedő és részben azonos tünetekkel járó járvánnyal hasonlítsuk össze.

Furcsa ellentmondás, de csak első hallásra. A rendszeres kézfertőtlenítés, a maszk használata, a távolságtartás és az otthoni tanulás minden létező kórokozóra hatással van, nem csak a vírusokra. A gyerekeink ennek köszönhetően kevesebb kórral küzdenek – ám ennek ára van.

A családon belüli erőszak áldozatai gyakran teljesen el vannak szigetelve a külvilágtól, ezen pedig a járvány miatti kényszerű otthonlét a legtöbb esetben tovább ront. Az áldozat úgy érzi, egyedül maradt, el van zárva a külvilágtól, nem tud segítséget kérni.

Képzeld el, hogy elkaptad a koronavírust. Pár hétig nagyon rosszul vagy, minden reggel azzal a gondolattal ébredsz, hogy vajon ez-e az utolsó napod.

44-re emelkedett a rejtélyes tüdőgyulladást okozó vírus fertőzöttjeinek száma, jelentették be a kínai egészségügyi hatóságok 2020. január 3-án. Több mint egy éve.

Te is gondolkodtál már azon, hogy miért ment el valaki tömegrendezvényekre még úgy is, hogy tudni lehetett, a koronavírus-járvány szempontjából ez igencsak veszélyes döntés? Hogy miért vannak olyanok, akik manapság is rendszeresen megszegik a fizikai távolságtartással kapcsolatos szabályokat? A válasz egy új kutatás tanulságai szerint talán egyszerűbb, mint gondolnánk: rengetegen unatkoznak.

A koronavírus hatására rengeteg mindent megtapasztaltunk, amit korábban sosem. Sok egyszerű, korábban természetesnek vett dolog, mint például az érintés, a bezártság hatására rengeteg ember életéből egyik napról a másikra teljesen eltűnt.

Az idei év többek között arra döbbentett rá minket, hogy az a világ, amit eddig ismertünk, kiszámíthatatlan, az állandónak hitt dolgok és a terveink az egyik pillanatról a másikra borulhatnak fel, minden bizonytalan és semmi nem állandó. Minden korábbinál nagyobb szükségünk van a kapcsolatainkra, de a korlátozások és a karantén miatt az sem biztos, hogy az ünnepeket a szeretteinkkel tölthetjük. Egy pszichológust kérdeztünk meg arról, hogyan tehetjük elviselhetőbbé a magányt és a családunk fizikai közelségének hiányát az ünnepek alatt, és milyen „kapaszkodókkal”, alternatív megoldásokkal lehet mégis meghitt a karácsonyunk.