Miért dugjuk ki a nyelvünket, amikor koncentrálunk?
A kidugott nyelv a leggyakrabban a gyerekeknél figyelhető meg, amikor láthatóan minden idegszálukkal koncentrálnak valamire.
A kidugott nyelv a leggyakrabban a gyerekeknél figyelhető meg, amikor láthatóan minden idegszálukkal koncentrálnak valamire.
Nem újdonság, hogy minél többet és jobban alszunk, annál jobban teljesítünk a munkahelyünkön, de a jó alvásnak ezenkívül is számos pozitív hatása van. Amerikai kutatók most azt állítják, hogy a megszokottnál akár csak félórával több alvás is csodákat művelhet az emberrel.
Manapság annyi inger ér minket, hogy igazi sikerélmény leülni és csak egyetlen dologra összpontosítani. Sok minden van, ami eltereli a figyelmünket, a politikával és a járványhelyzettel kapcsolatos hírek pedig dobnak erre egy lapáttal.
Az öregedés a gondolkodáshoz, koncentrációhoz és memóriához kapcsolódó készségeink fokozatos változásához vezethet. Gyakran előfordul, hogy egy idő után nehezebben tudunk összpontosítani, vagy kevésbé maradnak meg bizonyos információk.
A meditáció az elmúlt évtizedekben a nyugati világban divatos hobbivá vált: egyre többen szakítanak időt rá, hogy különböző szellemi gyakorlatok segítségével kiszakadjanak az állandó napi rohanásból. Az élelmes üzletembereknek köszönhetően többek közt meditációs mobilalkalmazások, párnák és fejpántok is elérhetők már az érdeklődőknek. De mégis, mit várhat a meditáció ilyen formájától valaki, aki teljesen kezdőként vág bele?
Különös varázslatról volt nevezetes az 1940-es évek népszerű illuzionistája, Harry Blackstone. A közönség feszült várakozásától kísérve, nagy csinnadrattával, egyre-másra színes selyemdarabokat húzott elő egy dobból, majd amikor elkezdte félresöpörni a színpadon felhalmozott anyagokat, a nézők legnagyobb döbbenetére kiderült, hogy ott álldogál egy szamár! Mitől működött a trükk? És mit tud mondani róla a pszichológia?
A figyelmünk olyan, mint egy zseblámpa: míg egyes információkat tudatosan emelünk ki a minket körülvevő ingeráradatból, addig más információkat kiszűrünk, homályban tartunk. Ez a szelekciós folyamat azért nagyon izgalmas, mert végső soron ez határozza meg, hogy milyennek ismerjük meg a világot. Az alábbi mókás képek sok mindent elmondanak mentális erőfeszítéseink főbb jellemzőiről és tipikus hibalehetőségeiről.
Miközben mindannyian egyedi módon észleljük a valóságot, egyvalamiben mégis osztozunk: az illúzióban, hogy a világ pontosan olyan, amilyennek látjuk. Daniel Simons és Christopher Chabris szelektív figyelemről szóló videója már két évtizede ejti ámulatba a lélektan iránt érdeklődő nagyközönséget.
Május közepén rendezik meg a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét, ahol ismét magyar csapatnak szurkolhatunk. Vajon zsinórban harmadszorra is meg tudja védeni címét a Győri Audi ETO KC? A döntőbe jutás és az érmek sorsa egy-egy kiélezett mérkőzésen fog eldőlni: óriási szerepe lehet annak, ki bírja jobban idegekkel a végjátékot.
Mindenki, aki valaha életet adott egy babának, megérdemelné, hogy a sportcsatornák kedvelt összefoglalóihoz hasonló lassított felvételek örökítsék meg ezt a fantasztikus teljesítményt: ahogyan vér, izzadság és könnyek után végre kezében tartja az aprócska újszülöttet. Persze a szülés során még komolyabb a tét, mint a sportban, ráadásul cserét sem lehet kérni, ha elfáradtál. Hogyan lehet mentálisan felkészülni erre az igénybevételre?
Összeszedtünk pár tippet kezdő és elégedetlen gyakorlók számára.
Az ábrándozás nemcsak kellemes, de hasznos dolog is, ám nem mindegy, hogy mi az, ami folyton elvonja a figyelmünket.