Sajnos néha azokat bántjuk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nem rosszindulatból, hanem fáradtságunkból, frusztráltságunkból, félelmeinkből fakadóan, vagy automatizmusból. A jó hír, hogy ezen lehet változtatni – néha elég egy gondolatnyi szünet, vagy egy kérdés, amit magadnak teszel fel.
A mindennapi kommunikációnk jó részét a pletykák teszik ki. Különösen igaz ez a munkahelyen. A közös munkatársak kibeszélése azonban nem egyéni szociális probléma, hanem sokkal inkább szervezeti hibát jelez.
Egyetlen mondattal minden vitából győztesen jöhetsz ki, ha ismered azt a kulcsmondatot, amivel a magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek még egy fájdalmas vitát is azonnal produktív beszélgetéssé tudnak átalakítani még akkor is, ha nem értenek egyet a vitapartnerükkel. Ez az a mondat, ami azonnal megváltoztatja a hangnemet és a vita végkimenetelét is.
Sokszor azért húzzuk, halasztjuk az orvossal való találkozást, mert rettegünk attól, mit fog velünk közölni. Ki szeretné azt hallani, hogy az orvos a tüneteinket kétségbe vonva azt mondja: „Ez a korral jár, ne törődjön vele!” vagy „Nem létezik, hogy ez ennyire fáj.” Ám vannak ennél gyomorszorítóbb diagnózisok is, amikor jó, ha az orvosok nem fogalmaznak túlságosan drasztikusan. Ugyanis már egyetlen szó is szenvedést vagy félelmet okozhat a betegeknek, és alááshatja az orvosokba és az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat.
Okoskodó, tudálékos, bosszantó, rátarti, beszólogató, gúnyolódó – vannak olyan mondatkezdő kifejezések, melyekkel már a kommunikáció elején agyoncsaphatjuk a beszélgetést, alááshatjuk a mondanivalónkat, vagy akár még a kapcsolatainkat is, annak ellenére, hogy ezeket a mondatkezdő fordulatokat épp az üzenet tompítására szánjuk.
A háziasszonyok nem is olyan régen sokkal bátrabban válogattak az alapanyagok közt, mint mi manapság: a magyar gasztronómia sokkal színesebb volt, amikor a ma sokak által került húsok is tányérra kerülhettek.
Képzeld el, hogy a testbeszéd olvasása olyan, mint egy nyitott könyv. Mit árulhat el rólad egy hosszan tartó szemkontaktus vagy egy félénk mozdulat? Honnan tanulhatjuk meg mások gondolatait olvasni?
A nyelv nem egy tankönyvekben lefektetett, merev szabályokból álló rendszer: állandóan változásban van, és lehet, hogy számodra a kalács vagy a szerda igazi, magyar szó, elárulhatjuk, ez nincsen így. Az Időutazók podcastban most a kommunikáció és a nyelvhasználat változásait járjuk körbe.
Louis Braille mindössze 15 éves volt, amikor egy forradalmian új rendszert dolgozott ki annak érdekében, hogy a hozzá hasonló vak diákok is olvasni tudjanak. Az új felfedezés, amely egy szerencsétlen baleset következményeként született meg, egy addig ismeretlen kommunikációs formát teremtett.
Ritka az olyan férfi, aki nem néz pornót. Lehetsz izgalmas vagy unalmas az ágyban, perverz vagy szemérmes, nem számít. A pornónak más a titka, függetlenül attól, hogy milyen gyakran van az ember életében szex.
Nem is gondolnánk, hogy a mimikának és a viselkedésnek mennyivel nagyobb hatása lehet mindennapi kapcsolatainkra, mint a kimondott szavaknak, pedig így van. A legfrissebb kutatások szerint ráadásul egyetlen, pár perces gesztus az, ami igazán számít.
Létezik ideális munkahely, de tökéletes nem. Ahogy minden embernek, úgy minden szervezetnek is vannak rossz oldalai, és ahogy megtanuljuk elfogadni társaink hiányosságait, úgy megtanulhatjuk elismerni a munkahelyünk hibáit. A változás csak részben múlik a vezetőn, nekünk is van feladatunk annak érdekében, hogy boldogan járjunk be dolgozni.
