klímakatasztrófa 2 - Dívány

Egyre inkább a zsebünkben hordjuk a pszichológusunkat? Lesz egy jó applikációnk a meditációra, a dohányzásról való leszokásra, az étrendünk megtervezésére? Elvégezhetünk egy másik földrészen található egyetemet úgy, hogy mindvégig egy robot helyettesít minket? A jövő pszichológushallgatói a virtuális térben szereznek majd saját élményeket a különböző fóbiákról, hallucinációkról, figyelemzavarokról? Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2020-ra vonatkozó trendjelentéséből minden kiderül.

Azt jósolják a szakértők, hogy 2040-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 14 százalékáért az információs technológia lesz a felelős. Ez a szám 2007-ben még csak 1-1,6 százalék volt. Mit tehetünk azért, hogy a netezéssel és a kütyük használatával ne romboljuk tovább a környezetünket? Erről kérdeztem Balla Csönge szociológust, tervezőgrafikust és Lukács Bence programozót, akik az általuk indított kezdeményezésről is beszámoltak.

Nem kellene alábecsülnünk a zöld oázisok jelentőségét a betondzsungelben. Egy kanadai kutatás szerint azonban az emberek többsége mégis ezt teszi, és nem csak azok a környezetvédelmi politikára érzéketlen térkőkirályok, akik az elmúlt években döntöttek a városaink sorsáról. Milyen előnyei lennének, ha a mindennapi életünkben végre nagyobb teret kapna a természet?

„Azért vagy itt, hogy elmeséld a történeteinket” – mondta neki egy tölgyfa, miközben az erdőben sétált. Dr. Monica Gagliano hallgatott a sugallatra, és mára a növényi viselkedés egyik legismertebb kutatójává vált. Egyesek szerint csak egy őrült különc, akinek beütöttek az őslakosok által kevert főzetek, mások viszont üdvözlik a munkáját, mert olyan évezredes emberi tapasztalatokat helyez új megvilágításba, amik csak a nyugati világtól ennyire idegenek. Lehet-e tanulni a növényektől? És ha igen, mit tudnak, amit mi nem?

A klímaharcos Greta Thunberg a világ tinédzsereinek egyik legnagyobb példaképe, a fiataloké, akik egy élhető világban szeretnének megöregedni. Pedig eleinte nem tett semmit mást, csak kiült a svéd parlament elé, és azt képviselte, amiben hitt. De ehhez szembe kellett szállnia a saját démonaival.

Vajon az első marslakó tényleg ember lesz? És tényleg a vörös bolygó ad majd otthont az emberiség első földön kívüli kolóniájának?

A pszichológia hagyományosan az önmagunkhoz és a társainkhoz való viszonyunkat vizsgálja, de a természeti környezetünkkel szembeni abnormalitásunkról mélyen hallgat. A közelgő ökológiai katasztrófa korában azonban egyre nehezebb nem tudomást venni arról a pusztításról, amit a fogyasztási őrületünk művel ezzel a bolygóval. Meddig lehet fenntartani a természethez való kizsákmányoló vagy éppen túlidealizáló hozzáállásunkat? Dr. Kőváry Zoltán szerint a klímaszorongás egyik legnagyobb hozadéka éppen az lehet, hogy végre létezéspartnerünkké tesszük a természetet. A Körúti Szalon eseményén jártunk.

„A klímakatasztrófa elkerüléséért folytatott harcnak addig volt értelme, amíg voltak győzelmi esélyeink” – vallja Jonathan Franzen. Az amerikai író szerint egy olyan korszakban élünk, amikor újra kell magunkban definiálni a reményt. El kell fogadnunk végre, hogy ezt a csatát elvesztettük. Ez a felismerés nem tétlenségbe sodor majd minket, hanem lehetővé teszi, hogy a karbonsemlegesítés mellett azoknak a cselekvési terveknek a jelentősége is felerősödjön, amik a küszöbön álló válság kezelésére irányulnak.

Egy amerikai elnökjelölt, vállalkozó, ügyvéd és filantróp, Andrew Yang egészen érdekes terveket készített a bolygó megmentésére.

2050-re végveszélybe sodródik az emberiség, ha nem kezdünk valamit a klímaváltozással – jósolják ausztrál tudósok.

Most kell világot látni, amíg még lehet – suttogja sokunkban egy belső hang a globális felmelegedés idején, amikor Földünk számos csodája elenyészni látszik. Ugyanakkor nincs még egy olyan, magánszemélyek által kivitelezhető egyszeri cselekedet, ami jobban szennyezné a környezetünket, mint az utazás. Ami régen egyszerű kaland volt, ma önző fogyasztásnak tűnik. Elítélhető, ha valaki mégis repülőre ül? Kínálkoznak megoldások az etikus otthonmaradáson kívül?