Mi jut eszedbe, ha a gyerekkori játékaidra gondolsz? Tipikusan fiús vagy lányos dolgokkal játszottál? És milyen játékokat adsz a saját gyereked kezébe?
Egy állat, amelynek nincsen mítosza. Dürer lerajzolta, de sohasem látta. Plüssfigurának nem jó, a gyerekek utálják. Pedig a szíve nagy, kb. 11 kilós. Fő jellegzetessége a tülke, porrá zúzva fogyasztják, a tévhitek szerint gyógyítja a merevedési zavarokat. Minden alfaját kihalás fenyegeti. Mi az? Az elefánt utáni második legnagyobb szárazföldi emlős, a rinocérosz, amelyről Schein Gábor írt a közelmúltban felszabadító, vicces és rendkívül szórakoztató verses regényt. Honnan jött az ötlet? Mit tud ez a rinó? Egyáltalán mi közünk nekünk Afrikához? Alternatív Európa-történetről, politikai képzeletről és a diktatúrák nyelvi szétrombolásáról beszélgettünk az Ó, rinocérosz című könyv szerzőjével.
A gyerekek ki vannak szolgáltatva a felnőttek mindenkori akaratának, az ő döntéseiknek, időbeosztásuknak és irányításuknak. Maguktól még nem értik a környezetük mindenkori működését, ezért a váratlan történések is gyakorta átszövik a mindennapjaikat, amelyek feldolgozása nem feltétlenül egyszerű. Ebben segít a gyerekidő. Ilyenkor ő irányíthat, és dolgozhatja fel a saját belső feszültségeit, mégpedig a te jelenléted nyújtotta biztonságban. Általa mélyül a kapcsolatotok és fejlődik az együttműködés köztetek.
Kérdezz meg egy többgyerekes szülőt, mit ne vigyél ajándékba: plüssállatot. Óvodáskor körülre ugyanis már hegyekben állnak a különböző macik, kutyák, lovak, extrém mesefigurák, a lényeg, hogy puha plüssből legyenek. Miért, miért, miért kell belőle még a százegyedik is?
Nemcsak az édesanyákat, de a gyerekeket is érheti olyan traumatikus élmény születéskor, amely kihatással lehet a fejlődésére és a környezetével való kapcsolatra is. Ezek a babák általában sírósabbak, sokszor félnek érthetetlen dolgoktól, gyakran felébrednek éjszakánként, vagy agresszívvé, kezelhetetlenné válnak. Arra van szükségük, hogy az átélt traumát feldolgozhassák. Ebben pedig mi segíthetünk nekik.
Ma már köztudott, hogy a korai kötődés minősége a későbbi személyiségfejlődés alapjául szolgál. De mit tehetünk azokért a gyerekekért, akiknek a körülményeik úgy hozták, hogy ez nem adatott meg? Aletha J. Solter pszichológus szerint a későbbiekben is orvosolható a probléma, csupán azt az eszközt kell megtanulnunk használni, ami a gyerekek nyelvén szól. Ez pedig a játék.
A történészek gyakran elemzik a múltat az írott és a tárgyi kultúrán keresztül. Ókori érméket vizsgálnak, régi hintókat restaurálnak, vagy éppen évszázadokkal ezelőtti leveleket olvasgatnak. Mi történik akkor, ha ezt a szemléletet a jelenkori személyes tárgyainkra is kiterjesztjük? Tegyük fel, hogy 2200-ban élő régészek vagyunk, akik 2021-ből származó leletekre bukkannak, például egy telefonra, egy karácsonyfára vagy egy családi fotóalbumra. Mit árulnak el ezek a tárgyak a 21. század elején élő emberekről? Izgalmas kognitív kaland, amellyel támogathatod a gyerekek kreativitását, rugalmas gondolkodását.
Milyen egy jó gyerekjáték? Egyszerű, fejlesztő, szenzoros, és minden korosztály számára módosítható. Az alábbiakban ilyeneket mutatunk be, elsősorban 1 éves kor alatti babáknak.
A játékboltba lépve, a polcok között ténferegve nemcsak a saját gyerekkorunkból ismerős klasszikusok újabb verziója köszön szembe, de aranyosabbnál aranyosabb és menőbbnél menőbb játékok közül választhatunk. A bőség teljes zavara.
2019 szeptemberében írtam egy cikket a cyberloafingról. Örültem, hogy olyan munkám van, ahol nem kell kiejteni a szavakat. Fél évvel korábban a Pinna-illúzió terminust is csak az URL-ben mertem feltüntetni (feltalálójáról nevezték el az optikai csalódást). A cyberloafingos tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek naponta közel két órát neteznek a munkahelyükön magáncélból: csetelgetnek, cicás videókat néznek, régi ismerősöket csekkolnak. Híreket is olvasnak persze, de legtöbbször csak a címeket. Erről az a régi legyezős játék jutott az eszembe.
Ha van kutyád, biztos te is futottál már bele olyan helyzetbe, amikor két kutya szagolgatja, morogja egymást, a másik állat gazdája pedig féltve húzza odébb kedvencét. Míg van, aki a morgásokból azt hiszi, hogy a kutyák csak játszanak, mások félnek, hogy agresszív kimenetele lesz a találkozásnak.
A gyerekeknek elsősorban nem a valódi életben kell megbarátkozniuk a félelmet keltő tárggyal, személlyel vagy helyzettel, hiszen az túlzottan rémisztő és kockázatos lenne a számukra, hanem egy másik, fantáziával kevert világban. Szerepekbe bújnak, külön jogokkal, képességekkel ruházzák fel magukat, és irányítják a cselekményt, hogy a félelem lekicsinyüljön számukra, és így legyőzhetővé váljon.
