A halálos áldozatok száma már nem „csupán” 1, nem is 9, de még csak nem is 17, ahogyan a hivatalos iráni televízió legfrissebben jegyzi. Iráni NGO-k számításai szerint már 31 ember – nők és férfiak – halálát is okozta eddig az a tüntetéshullám, ami az események kapcsán Iránon bő egy hete végigsöpör.
Az 1980-as évi Pulitzer-díjak kiosztásakor korábban sohasem látott, meglepő dolog történt: a legjobb riportfotónak járó elismerést a zsűri ismeretlen szerzőnek ítélte oda, mely döntésnek jelentős oka volt. A nyertes felvétel egy iráni tömeges kivégzést ábrázolt, nyíltan leleplezve Khomeini ajatollah rendszerének kegyetlenségét, szerzője pedig a lehetséges megtorlástól tartva nem vállalhatta személyazonosságát – kilétére csak évtizedekkel később, alapos nyomozásnak köszönhetően derült fény.
Az amerikai elnök a napokban újabb légi csapással fenyegette Iránt, ennek kapcsán pedig körülnézünk az ország nevezetességei közt.
Káprázatos hegyek, végtelenbe nyúló vidékek, ősi épületek és régészeti lelőhelyek a világörökségi listán.
Számítógépes játékot terveztek Iránban, hogy ha máshogy nem is, de legalább virtuálisan végrehajtassák a fatvát az írón.
Az Állampolgár női főszereplője hat éve érkezett Iránból, ma már magyar állampolgár. Textil- és ruhatervezőként dolgozik, és csak egy véletlen folytán lett amatőr színész.
Már nemcsak a hús-vér nők, de a próbababák kinézetét is szabályozza az iráni kormány. Smink és testhajlat nem látszódhat, fejkendő annál inkább.
Sőt, nem mutathatnak szerelmi háromszöget sem, és ha ez nem elég, olyan főzőműsort sem, ahol nyugati ételek elkészítését mutatják be.
Az egyik legsikeresebb brazil író hétfőn értesült arról, hogy könyveit betiltották Iránban. Szerinte a dolog félreértés, és reméli, hogy kormánya sikeresen megoldja a problémát. Ha nem, akkor összes könyvét felteszi az internetre perzsa nyelven.
Megjárta Malit és Nepált, Afganisztánt és Vietnámot, hogy csak egy pár országot említsek. Nagy kedvence Irán, ahová rendszeresen visszatér. Itt szállított tevét a sivatagban, bejárta az ország mesés tájait, és a teheráni házibulikba is belekóstolt. Belényi Dániel egy évben 3-4 hónapot tölt messzi országokban, és elbeszélése szerint mi sem egyszerűbb, leginkább talpraesettség kérdése.
