Mark Twain tanulás helyett úszni járt, J. K. Rowling hatévesen írta első történetét, Beatrix Potter már gyerekként állatokat preparált.
Kivételes egyéniségek, talpraesettek és rettenthetetlenek – kedvenc női hőseink nem félnek szembemenni a társadalmi elvárásokkal, felvállalni önmagukat és veszélyes kalandokra indulni. Kvízünkben őket idézzük meg.
Jól ismered Jókai regényeit? Nagy Rejtő-rajongó vagy? Esetleg falod a Szabó Magda-könyveket? Kvízünkben tesztelheted, hogy mennyire vagy képben a magyar és világirodalmi regények címeivel.
Gyerekkorunk kedvenc mesehőseit – Frakkot, Süsüt vagy éppen Lúdas Matyit– sosem fogjuk elfelejteni. De mi a helyzet a köréjük szőtt történetek íróival? Emlékszel még rájuk is?
Lázár Ervin már túl volt egy váláson, és gyereke született egy nyári szerelemből, mire megtalálta azt, aki mellett leélhette az életét.
Gyerekként mindannyian találkoztunk Zelk Zoltán játékos verseivel, pedig a költő élete korántsem volt olyan felhőtlen, mint verses meséinek hangulata.
Karinthy Frigyes kétségtelenül a magyar irodalom legnagyobb kaliberű egyénisége volt. Sosem vetette meg a tréfát: verseiben kollégáit pellengérezte ki, de az önirónia sem állt távolt tőle, és barátjával, Kosztolányi Dezsővel mindig kaphatók voltak a polgárpukkasztásra, barátokat és idegeneket vicceltek meg. Születésének 134. évfordulóján aranyköpéseivel emlékezünk meg róla. Kosztolányi Dezsőné emlékirataiból szemezgettünk.
A feladat egyszerű: mondunk egy címet, neked pedig ki kell találnod, hogy könyvről vagy filmről van szó. Esetleg mindkettőről. Könnyűnek tűnik? Pedig mégsem az!
Weöres Sándor rajongott a macskákért, Kosztolányi Dezső múzsája Hattyú kutyája volt, Karinthy Frigyes pedig még mókust is tartott.
Ha Hemingwayre gondolunk, akkor a háború, az irodalom jut eszünkbe, esetleg a nők, akik végigkísérték az életét. No de milyen lehetett apaként, amikor megtudta, hogy fia, Gregory transzneműnek tartja magát?
Kevesen értenek úgy a hátborzongató atmoszféra megteremtéséhez, ahogyan Edgar Allan Poe értett. Misztikus novelláinak és verseinek minden összetevője a rájuk jellemző baljós légkört hivatott előidézni: a tomboló vihar, az árnyak a falon, a szélben meglibbenő függöny – hogy a híres hollójáról ne is beszéljünk.
Hiába emeljük piedesztálra költőinket az irodalomórákon, ők is csak esendő emberek kavargó érzelmekkel és akaratlan botlásokkal. Néha egy gyönyörű vers egészen más körülmények között született meg, mint ahogyan hinnénk.
