Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mark Twain tanulás helyett úszni járt, J. K. Rowling hatévesen írta első történetét, Beatrix Potter már gyerekként állatokat preparált.
Élénken emlékszem a Pöttyös Panni-mesére, amiben Panni rácsodálkozik, hogy a nagymamája is volt kisgyerek. (Milyen mély és eleven benyomásokat hozhatunk magunkkal a gyerekkorunkból!) Képtelen elképzelni, hiába próbálkozik, csak a gyerek méretűre zsugorodott ősz hajú, szemüveges nagymamát látja maga előtt. Azt hiszem, hasonlóképpen vagyunk a nagy írókkal is. A fejünkben az a fekete-fehér kép él róluk, amit életük csúcsán lőtt róluk egy reszkető kezű fényképész; amin körüllengi őket a sikeres emberekre jellemző, érinthetetlenséget sugalló aura. Éppen olyan nehéz elképzelnünk őket lekváros arcú, lehorzsolt térdű gyerekekként, mint Panninak nagymamát. Pedig a gyerekkoruk meghatározó része volt életüknek és munkásságuknak.
Hiszen Tom Sawyer alakja nem születhetett volna meg, ha Mark Twain nem a Mississippi mentén nő fel; nem olvashatnánk a Roxfortról, ha J. K. Rowlingot hatévesen nem dönti le a lábáról a kanyaró; és nem ismernénk Nyúl Pétert, ha Beatrix Potter gyerekszobája nem egy állatkertre hajazott volna. Elisabeth Haidle Before They Were Authors (Mielőtt szerzők voltak) című könyvéből megtudhatjuk, hogyan telt a kedvenc regényíróink gyerekkora, mielőtt mielőtt híres szerzők lettek.
Mark Twain kalandjai
A majdnem tökéletes és a tökéletes szó között akkora a különbség, mint a szentjánosbogár és a villanykörte között.
Samuel Langhorne Clemens 1835. november 30-án született a Missouri állambeli Floridában. Világra jötte éjjelén a Haley-üstökös szelte át a csillagos égboltot, és Sam – immár világhírű íróként – hetvenöt évvel később, az üstökös visszatérésének napján hunyt el, ám mindaddig rengeteg kalandban volt része.
Négyéves volt, amikor családja egy Mississippi menti, déli városkába költözött. Sam beteges kisfiú volt, a szülei sokat aggódtak érte, és még többet, miután csemetéjük egészsége javulni látszott, ő ugyanis egykettőre bepótolta az ágyban töltött éveket: kerülte az iskolát, szívesebben úszott a folyóban (nemegyszer majdnem belefulladt), fedezett fel titkokat rejtő barlangokat vagy pecázott a folyóparton.
Ebben az időben Sam nem csak a gyerekkor felhőtlen pillanatait tapasztalta meg. Mivel Missouri rabszolgatartó állam volt, számtalanszor szembesült a rabszolgákat érő igazságtalanságokkal: egy alkalommal egy menekülő rabszolga holttestére lelt a Mississippi vízében. Ezek az élmények nagy hatással voltak rá, később történetei mozgatórugójává váltak.
A boldog gyermekéveknek édesapja halála vetett véget. A család eladósodott, hogy megéljenek, eladták a bútoraikat, de ez sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy Samnek és testvéreinek ne kelljen munkába állnia. A tizenkét éves fiú egy nyomdász mellé szegődött betűszedő tanoncnak, feladatait kosztért és kvártélyért cserébe végezte el.
Tizenöt évesen végleg otthagyta az iskolát, hogy bátyja lapjánál dolgozhasson. Míg testvére távol volt, vendégszerkesztővé lépett elő, és álnéven írt lehetetlen történeteket, munkája végeztével pedig a helyi könyvtárban képezte magát.
Két évvel később elhagyta az otthonát, hogy világot lásson, vándorévei alatt volt újságíró, favágó, gőzhajó kapitánya, belekóstolt a politikai pályába, és két hétig katonáskodott. A hadseregben szerzett tapasztalatai alapján írta meg The Private History of a Campaign That Failed (Személyes történet egy sikertelen hadjáratról) című memoárját.
Nevada államban bátyjával egy ezüstbányában próbáltak szerencsét, bár vállalkozásuk nem járt sikerrel, Sam mégis profitált a föld gyomrában töltött időből: az itt megismert bányásztársa, egy simlis szerencsejátékos inspirálta első regényét, The Celebrated Jumping Frog of Calaveras County (A Calaveras megyei ünnepelt ugró béka) című könyvet. Először 1865-ben, a New York Saturday Press hasábjain jelent meg, később Sam illusztrált kötetben is kiadta – ezzel megkezdődött írói karrierje.
Több írói álnevet is kipróbált – W. Epaminondas Adrastus Perkinstől Thomas Jefferson Snodgrassig –, végül a Mark Twaint választotta. Hamarosan kiadta összegyűjtött történeteit is. Írásait előadókörutakon népszerűsítette, az emberek pedig sorban álltak, hogy hallhassák a népszerű előadót.
Sam hamarosan megírta első ifjúsági regényét, a Tom Sawyer kalandjait, amelyet saját gyerekkora ihletett: a könyv oldalain az egykori szomszédok és családtagok hősök és gonosztevők bőrébe bújva tűntek fel, megelevenedett a számára kedves táj gőzhajóival és halásztanyáival. Témájául a gyerekkori csínytevéseket, a természet szeretetét és a rabszolgaság felett érzett ellenszenvét választotta. A regény azonnali sikert aratott, és Mark Twain elindult a világhír felé vezető úton.
J. K. Rowling varázslatos világa
Egyetlen ötletemtől sem voltam ilyen izgatott.
A Yate nevű, délnyugat-angliai városkában született Joanne Rowling már kora gyerekkorában élénk érdeklődést mutatott a történetmesélés iránt, mégis hosszú évek teltek el, mire valóra merte váltani titkos álmát, hogy író legyen.
Első meséje hatéves korában pattant ki a fejéből, amikor a kanyaró ágyba kényszerítette. A történet a szomszéd nyuszijáról szólt, akit meglátogat egy Miss Bee nevű, hatalmas méhecske.
Attól kezdve dédelgette az álmot, hogy híres író szeretne lenni, mégsem merte elárulni senkinek.
Gyerekkorának ikonikus helyszínei – a közeli vasútállomás, a lépcső alatti gardrób és az otthonuk melletti erdő – később visszaköszönnek regényeiben.
Joanne olvasás és fantáziavilágok iránti szenvedélyét az otthonukban található könyvhalmok is támogatták. Paul Gallico Manxmouse-a, Elizabeth Goudge The Little White Horse (A kis fehér ló), később L. S. Lewis Narnia krónikái, Jane Austen Emma és Louisa May Alcott Kisasszonyok című regényei voltak kedvenc olvasmányai.
Az iskolában a szemüveges, szeplős kislány hozzá hasonló, könyvmoly barátokra tett szert, félszeg tinédzser vált belőle, aki sokszor osztálytársai céltáblájává vált. Az érettségi után a diákok szavazást tartottak arról, hogy szerintük ki lesz a legsikeresebb az előttük álló életben, de senki sem sejtette, hogy Joanne lesz az, őt annak a diáknak kiáltották ki, aki a legkisebb eséllyel kerül börtönbe.
Az ezt követő időszakra édesanyja súlyos betegsége, majd halála vetett árnyat. Joanne az írásba menekült. Harry Potter alakja és a varázslóiskola ötlete egy vonatúton jutott az eszébe. Kölcsönkért egy tollat, és történetvázlatát egy szalvétára körmölte le. Minden alkalmat kihasznált, hogy a könyvén dolgozhasson, korán kelt, későn feküdt, és sokszor utazás közben is írt; a roxforti házakat egy repülőúton találta ki, és egy hányózacskóra jegyzetelte.
Édesanyja nélkül, fiatal felnőttként nehezen tartotta el magát, alkalmi munkákat vállalt, aztán egy ideig Portugáliában tanított, ahol megházasodott, majd nem sokkal később el is vált, és elsőszülöttjével a karjában, tervek nélkül tért vissza a szigetországba. Munkanélküli, egyedülálló anyukaként depresszióval küzdött.
1993 karácsonyát a nővérével töltötte Edinburghban, itt gépelte le a Harry Potter és a bölcsek köve című regényét egy öreg írógépen. Számtalan kiadó utasította el, mire rátalált arra, amelyik meglátta a fantáziát az ifjú varázslótanonc történetében. Harry Potter hamarosan milliomossá és világhírű írónővé tette J. K. Rowlingot.
Beatrix Potter állatsereglete
A saját kedvtelésemre írok történeteket, hiszen én sosem növök fel.
Beatrix Potter 1866. július 28-án született Londonban. Ugyan a nyüzsgő metropoliszban nevelkedett, feltalálta magát a család békés, skóciai nyaralójában is. Ezeken a nyarakon minden társasága kisöccse és nevelőnője volt, barátokra csak könyvei oldalain lelhetett. Legkedvesebb karakterei képét vázlatfüzetébe másolta.
Szívesen vette körül magát állatokkal: kutyák, macskák, tengerimalacok és mezei egerek társaságában ütötte el az időt, a szabadban hüllőkre és rovarokra vadászott; megfestette őket, nevet adott nekik, és történeteket szőtt róluk, amelyekkel családját szórakoztatta. Benjamin nevű nyulát pórázon vezette maga után, és az állatok természetesen a családi nyaralásokra is vele tartottak.
Egy tudós lelkesedésével tolta háttérbe, amikor egyik-másik kedvence elhalálozott, kifőzte csontjaikat, és összeállította csontvázukat. Egyszer egymaga preparálta ki ritka fajta denevéreit, a rovarokat mikroszkopikus részletességgel festette meg.
Tinédzseréveiben titkosírással vezetett naplót a társadalmi és családi elvárásokról alkotott véleményéről, és ebből kiderül, hogy édesanyja követelményei gyakran frusztrálták. Mrs. Potter azt szerette volna, ha lánya sokkal többet foglalkozik a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyével, mintsem állatokkal és festészettel.
Beatrix leghíresebb meséjét nevelőnője beteg kisfiának írta. Mivel nem tudott beszámolni semmilyen izgalmas eseményről, hogy szórakoztassa, költött egy mesét egy nyúlról, a történetet saját festményével illusztrálta.
Tehetsége hamarosan jövedelmet is hozott számára, öccsével egy üdvözlőlapokat árusító vállalkozásba kezdtek. Képeslapjaikon Beatrix művei, ruhába bújtatott, kalapot és csokornyakkendőt viselő állatok szerepeltek. A bevételből saját költségén kétszázötven példányban kinyomtatta Nyúl Péter meséjét, a köteteket pedig családtagoknak és barátoknak ajándékozta.
A Nyúl Péter kalandjai először a Warne and Company kiadásában jelent meg, a kötetet Beatrix fekete-fehér festményeivel illusztrálták. A kis könyvecske olyan népszerű lett, hogy még az első évben hatszor nyomtatták újra, a következő harminc évben pedig huszonkét mese jelent meg a neve alatt.
Beatrix az írás mellett szenvedélyesen gyűjtötte és dokumentálta a különféle gombafajokat, több száz tudományos pontosságú illusztrációt készített róluk, és leírta megfigyeléseit és teóriáit a spórák titkos életéről. Mivel a 19. század második felében a nők nem vehettek részt a tudományos életben, a természettudományokkal és taxonómiával foglalkozó Linnean Society fórumán egy mikológus (gombaszakértő) barátja ismertette kutatásai eredményét.
Beatrixnek gyerekkori álma teljesült, amikor megvásárolta saját farmját az angol vidéken. Később megalapította a Nyúl Péter márkát, amelynek égisze alatt állatfigurákat, társasjátékokat és a könyvei jeleneteit ábrázoló tapétát forgalmazott, a bevételből újabb földeket vásárolt, hogy megvédje őket a terjeszkedő városfejlesztéstől. Birtokait végrendeletében a National Trust nevű természetvédelmi szervezetre hagyta, hogy megóvja azt a több ezer holdnyi területet, amely kedves karaktereinek ad otthont.
