Örök hűséget és szerelmet fogadni egy másik embernek az oltár előtt meglehetősen ijesztő. Ennél már csak azok élnek át nagyobb pánikot, akik úgy érzik, soha életükben nem lelnek rá az igazira. Nem jobb akkor hozzámenni inkább egy hullámvasúthoz?
Jó-e az, ha egy pár a nagy döntés és ceremónia előtt már megkezdi az együttélést? Vagy éppen rossz hatással van ez a házasság sikerére? A kutatókat régóta foglalkoztatja ez a kérdés, átfogó statisztikákkal keresik rá a választ.
Mi történik manapság, ha egy színész bejelenti, hogy a saját neméhez vonzódik? Talán elveszíti rajongótábora egy részét, talán bizonyos filmekre nem kap megbízást, de az a veszély nem fenyegeti, hogy az egész karrierjét ki kell dobnia az ablakon. Megmutathatja szerelmét a világnak, és nem szükséges kényszerházasságban bizonyítania, mennyire heteró.
Természetes dolog, ha egy hosszú távú párkapcsolatban idővel kihűl a láng, és évtizedek elteltével a felek már nem érzik azt a szárnyaló romantikát, mint kezdetben. De ha odafigyelsz rá, hosszú idő múltán is fenntarthatod a kölcsönös szeretetet.
Az esküvő gyakran tetemes költségeit ma már az ifjú pár jobbára maga állja. Ezekhez a násznép is igyekszik hozzájárulni, a klasszikus nászajándékok helyett készpénzzel vagy ajándékutalvány formájában. Méghozzá gyakran a pár kifejezett kérésére: az esküvőszervező szerint egyre elterjedtebb, hogy az ifjú pár ad valamilyen iránymutatást az ajándékozáshoz.
Pontosabban az olcsó, de nagy esküvő. Fura statisztikák, amikből kiderül, mi kell a sikeres házassághoz. Nászút például mindenképpen.
Sokat olvasunk, hallunk róla, milyen jelentősen átalakult mára a házasság intézménye. Nemcsak kevésbé tartósak, de sokszor kevésbé szorosak is ezek az összefonódások. Olyannyira, hogy egyre többen vannak, akik úgy vélik, a házasság „csak egy darab papír”, és ilyen jellegű intézményesítés nélkül is lehet jó és rossz, hosszú vagy épp tiszavirág-életű egy kapcsolat. Igazuk van?
A házasság az egyik legfontosabb mérföldkő lehet az ember életében. A világbavetettségből átfordul az ember a felelősségbe, a jövő fontosabbá válik, komolyabban elkezd tervezni. De vajon tényleg szükség van ehhez arra, hogy megtörténjen az esküvő?
Sokat beszélünk arról, hogy a társadalomban kisebb a szava a nőknek, mint a férfiaknak. Otthon mintha ez fordítva lenne. Sok feleség negatívan, kritikusan beszél a férjéről, férjével. A férfiak meg erősnek tűnnek, mintha ez őket nem zavarná. Pedig ez zavaró, és nagyon rossz irányba viszi a kapcsolatot. Mit lehet tenni?
A kapcsolat komolyra fordulása nem mindig zökkenőmentes. Van, hogy minden a lehető legsimábban megy, de sokszor mi magunk vagyunk a kerékkötői annak, hogy mindenki számára pozitív változás legyen az elköteleződés.
Esther Perel belga származású pszichoterapeuta az egyik legünnepeltebb az egész világon. A kilenc nyelven folyékonyan beszélő szakember előadásait több tíz millióan látták, podcast műsora számos díjat nyert. 2018 decemberében a The New Yorker készített vele nagyinterjút, melyből kiderül, hogy milyen változásokon mentek keresztül a modern párkapcsolatok, miért hűtlenkednek a boldog emberek, illetve hogyan definiálható a szerelem.
Megvolt a lánykérés, a pár izgatottan tervezgeti az esküvőt. A helyszín, ruha, meghívandók listája és bevonulási zeneszám megválasztása mellett még egy elég fontos döntés áll a leendő feleség előtt: megváltoztassa-e nevét a férje nevére.
