A házasság csak egy darab papír?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Sokat olvasunk, hallunk róla, milyen jelentősen átalakult mára a házasság intézménye. Nemcsak kevésbé tartósak, de sokszor kevésbé szorosak is ezek az összefonódások. Olyannyira, hogy egyre többen vannak, akik úgy vélik, a házasság „csak egy darab papír”, és ilyen jellegű intézményesítés nélkül is lehet jó és rossz, hosszú vagy épp tiszavirág-életű egy kapcsolat. Igazuk van?

Bár ma már nem nevezik vadnak azt az együttélést, amit nem szentesít papír, és szerencsére a nem házasságban született gyerekek után is ritkán kiáltják, hogy zabigyerek, napjainkban is sokan vannak, akik úgy vélik, igazán csak a házasság jelent holtomiglan elköteleződést.

Heti kérdésünkben a házassággal kapcsolatos pro és kontra érveket gyűjtöttük össze, a közös létnek ezt a formáját a „sima” vagy bejegyzett élettársi kapcsolattal hasonlítva össze. 

Mi is a házasság?

A házasság a hatályos magyar jog szerint felnőtt férfi és felnőtt nő között önkéntesen létrejövő, jogilag elismert és szabályozott életközösség – jóllehet a világ számos pontján ettől a definíciótól eltérő együttélési formák is elfogadottak ezzel az elnevezéssel. A katolikus és ortodox hívők számára mindemellett szentség is, tehát nemcsak jogilag, de vallási tanítások alapján is szabályozott együttélési forma, és mint ilyen, felbonthatatlan egység.  

Az elmúlt évszázadok során a házasság alapvető része volt emberi életünknek, a születés, a halál és a gyerekvállalás mellett az egyik legjelentősebb életesemény, olyan mérföldkő, melynek elérését nemcsak az ifjú pár, de a tágabb közösség is megünnepelte. Bár az utóbbi pár évben emelkedést mutat a házasságok száma, messzebbre tekintve azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen csappant a házasulási kedv, és szintén meredeken nőtt a válások száma is.

A jelenség elsősorban a társadalom átalakulásával magyarázható, a teljesség igénye nélkül közrejátszik benne a nemi szerepek, valamint a közoktatás és a munkaerőpiac jelentős átalakulása, a házasodó kor későbbre tolódása éppúgy, mint a vallás csökkenő társadalmi befolyása is. Ma már nem nélkülözhetetlen a boldoguláshoz a család gazdasági közössége, kevesebb a negatív stigma az alternatív együttélési módok megítélésében, és a gyerekvállaláshoz is egyre kevesebben érzik elengedhetetlennek ezt a kapcsolati formát.

Nézzük, melyek azok az okok, amelyek miatt 2018-ban több mint ötvenezer, viszonylag sok házasság köttetett hazánkban, és hogyan cáfolják az érveket azok, akik szerint a házasság csak egy darab papír. 

Elköteleződés

A házasságpártiak egyik legfőbb érve, hogy a házassággal (ami tulajdonképpen nem más, mint az együttélés szentesítése, hivatalossá tétele és így ország-világ előtt való felvállalása) stabilabb, elkötelezettebb kapcsolat jön létre. Ők úgy gondolják, hogy a harmadik fél előtt való megerősítés, az aláírások, az áldás mind erősebbé, elkötelezettebbé teszik a párokat: az igen, hivatalosan kimondva több üres szónál. Kiemelik azt is, hogy egy válást (még ha napjainkban egyre kisebb procedúrát jelent is), nehezebb csak úgy felbontani, mint egy együttélést, és ez megfontoltságra inti a feleket. Véleményük szerint a házasság segít, hogy a felmerülő problémákra ne a kapcsolatból való kilépés, hanem a közös munka és a fogadalomhoz való hűség legyen a válasz.

Vannak viszont, akik úgy látják, régen rossz, ha a kapcsolat minőségét csak a papír szavatolja, és akik inkább negatív, mint pozitív jelenségnek tartják azt, ha szentesített elköteleződés miatt még a rosszul működő, mérgező kapcsolatokban is benne ragadnak a felek. Arra is felhívják a figyelmet, hogy még ha nehezebb is egy papírral szentesített közösséget felbontani, a válások magas száma arra utal, hogy papír birtokában ugyanúgy el lehet rontani egy párkapcsolatot. Mindemellett maga a hivatalos, harmadik fél előtti aktus – bár más keretek között – létrejön az élettársi kapcsolat bejegyzésekor is. 

Jogi esetek

Bár itthon már lehetőség van arra, hogy a házasodni nem kívánó, de az együttélést valamilyen szinten szentesíteni kívánók bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsenek, és így a korábban csak a házassággal járó jogok egy részét is megkaphassák, még mindig több olyan terület van, ahol a papír nélküliek hátrányban vannak. Sokan ezeknek a helyzeteknek az elkerülése miatt kötik össze anyakönyvvezető és/vagy pap előtt is az életüket.  

A bejegyzett élettársi kapcsolatban élők például nem vehetik fel egymás nevét, öröklés esetén csak a vagyonszaporulat, de az is csak nagyobb adóteher mellett illeti meg az itt maradt felet, és hátrányban vannak akkor is, amikor gyermekvállalásról van szó: az apának (sokak szerint megalázó) apasági nyilatkozatot kell tennie, míg a házasságban született gyerekek esetén erre nincs szükség.

Azok, akik az említett nehezítések ellenére is kitartanak az élettársi kapcsolat mellett, úgy érvelnek, hogy ezeknek a buktatóknak a jó része a jogszabályok ismeretében és kellő előretekintéssel elkerülhető. Az együttélés jellegétől függetlenül lehetséges például szerződést kötni, ha a másik javára szeretnének végrendelkezni. Azaz a szükséges jogi aktusokkal sok kellemetlenség kivédhető. Az anyakönyvi kivonatot pártolók viszont válaszul azt kérdezik, nem lenne-e egyszerűbb simán összeházasodni, ha már komolyan gondolja az ember.

Gyerekek

A házasságok egy részében előbb-utóbb gyerek is születik, hiszen a család egyik alapvető funkciójaként tartják számon a reprodukciót. Ennek kapcsán megint csak nehézségbe ütközhetnek azok a párok, akik nincsenek összeházasodva. Messze nem csak az apasági nyilatkozat jelent nehézséget: azok, akinek természetes úton nem fogan gyerekük, sokkal magasabb falakba ütköznek, ha nem házasságban élnek együtt. Míg a házastársak közösen fogadhatnak örökbe gyereket, ez a lehetőség a bejegyzett élettársak számára nem áll fenn, a különböző reprodukciós eljárások igénybe vételéhez pedig közjegyző előtt kell nyilatkozniuk a kapcsolatukról. Sokak szerint a gyereknek is nehezebb lesz, ha házasságon kívül születik, mert ha kevesebb is az előítélet, ma is könnyen megszólhatják azt a gyereket, akinek a szülei „csak úgy” élnek együtt. 

Mit szólnak mások?

Vannak, akik nem elsősorban saját belső elkötelezettségük, de szülői vagy társadalmi nyomás, vallási hagyományok miatt döntenek a házasság mellett. Sok helyen léteznek ma is olyan konzervatívabb közösségek, például kisebb településeken, ahol még mindig erősebb a hagyomány, és ahol a szülők elvárása még ma is jelentősen beleszól abba, hogyan dönt az ifjú pár. Igaz ugyanakkor az is, hogy a hagyományokhoz vagy a szülői elvárásokhoz igazodni nem mindenkinek jelent terhet: vannak, akik szívesen szereznek örömet a családjuknak azzal, hogy egybekelnek. Sokak szerint ez egyszerűen hozzátartozik az életünkhöz. Mások viszont éppen emiatt tartják álságosnak az egész procedúrát. Ők úgy gondolják, két ember legbensőbb magánügye a házasság, és éppen az a generáció helyez nyomást a ma (nem) házasulókra, akik bár jellemzően házasságban élnek, kapcsolatuk minőségét nem biztos, hogy kitehetik az ablakba. 

Pénz

Azok körében, akik inkább nem kérnek a házasságból, sokszor hangzik el érvként, hogy a sokat emlegetett papír megszerzése óriási anyagi áldozatot követel a leendő ifjú pártól és családtagjaiktól. Az esküvő valóban költséges mulatság. Igaz, megoldható a „két tanút berántunk az utcáról” módszerrel, de még ebben az esetben sincs teljesen ingyen, emelik ki az ellenzők. Ha pedig valaki ennél kicsit nagyobb felhajtást szeretne, a teljesen low budget vendéglátás és a nagyszabású luxusesküvő közötti tengelyen több százezer és sok millió forint közötti összeget tapsolhat el. Sokan úgy vélik, ennyi pénzt teljesen felesleges kiadni, mások szerint az esküvő azt is demonstrálja, hogy van az összeházasodó párnak annyi kerete, amiből már el is tudnak indulni az életben.

Minek nevezzelek?

Furcsának tűnhet, de nem kevesen vannak olyanok, akik számára a házasság nemcsak papír, nem is csak szerelmi zálog, hanem megnyugtató megoldás a „hogyan hivatkozzak arra, akivel együtt élek” problémára. Míg a férjem/feleségem viszonylag semleges szavak (bár egyre inkább tűnnek hagyományőrzőnek), a párkapcsolati státuszra vonatkozó egyéb kifejezések már sajátosabb jelentéstartalmat hordoznak, többet vagy kevesebbet jelentenek annál, mint amit a beszélők kifejezni szeretnének. Ők úgy vannak vele, ezek komolyabban és békésebben hatnak, mint a pasim/csajom, párom, nőm/hapsim, élettársam, partnerem – amiben igazuk lehet.

Azok ugyanakkor, akik ezt a vélekedést igen, de a házassággal való elköteleződést nem osztják, azt mondják: mindenki úgy hívja a partnerét, ahogyan akarja, ha ez nagyon fontos, akkor házasság nélkül is szólíthatja férjemnek vagy feleségemnek, mert a köztük lévő kapcsolat teljesen egyenértékű azzal, amit csak a papír szentesítése után hívunk így. 

És te mit gondolsz? Számít ma a házasság intézménye?

A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik: