helyesírás 5 - Dívány

Azt is elmondjuk, miért hibás csak egyféleképpen írni.

Amikor egy társkeresőn pörgetjük a profilokat, pár pillanat alatt alakul ki egy gyors első benyomásunk a személyről, ami alapján eldöntjük, érdekel-e minket. Ebben az online környezetben különösen felnagyítódik minden információ jelentősége, különösen azoké, amelyeket nem szándékosan közvetít a profil tulajdonosa. Mire következtetnek az emberek egy-egy elírás vagy helyesírási hiba láttán? Zavar ez ma még bárkit is?

Vannak azok az emberek, akik kevéssé törődnek az írás formai minőségével, vagyis lazán kiengednek a kezükből helyesírási hibáktól hemzsegő szövegeket, és vannak, akik hidegrázást kapnak az ilyenektől – őket hívják egyesek nyelvtannácinak. Vajon mi vezérli őket?

Közösségi oldalak kommentviharait, ismerőseink csetüzeneteit, de akár az újságokat olvasva is egyre inkább napi tapasztalat: mintha nem lenne már olyan fontos a helyesírás. Ma már nemcsak a Csörnöc-Herpenyő -i képzős alakjával lehet zavarba hozni bármelyikünket, de könnyen megvagyunk ékezetek, központozás, illetve az alany és az állítmány egyeztetése nélkül is. Ártalmas jelenség, vagy csak egyesek túllihegik?

A forma legalább olyan fontos, mint a tartalom?

Oké, hogy matek, de azért helyesírásból sem kellene visszafejlődni! Killenc, killencven és killencszáz. Tankönyv vagy kamu? A minisztérium nem tudja.

Oké, kínos, ha a harmadikos matekkönyvben véletlenül sem sikerül jól leírni a killencest, de letagadni még szánalmasabb. Fényképen a bukta.

A játékosztályon nagyon próbálkoznak, de van olyan szó, amit kettőből kétszer is sikerült elrontani: a távirányító.

A e-mail formája és tartalma sokat elárul gépelőjéről, a felek a felületes információk birtokában is számtalan következtetést vonhatnak le egymásról.