határok 2 - Dívány

A nagyszülőknek nagy és fontos szerepük van az unokák életében, amit a legtöbben szeretnénk is érvényesíteni. De mit lehet tenni, ha a mi elveinket és kéréseinket kritizálva és azokat minden esetben felülbírálva felügyelnek a gyerekeinkre, amivel akár egészségügyi károkat vagy lelki sérülést is okozhatnak nekik? A határokat nekünk kell meghúznunk.

Amikor a szerelmünk szakít velünk, gyakran azzal nyugtatjuk magunkat: jön még a mi utcánkba. És amikor ez bekövetkezik, bóknak vesszük az éjszakai nem fogadott hívásokat, a kósza üzeneteket. Hiszen gondol ránk, hiányzunk neki, ezek szerint mégiscsak volt valami különleges a kapcsolatunkban, ami sosem ér véget. Az igazság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb. Hidd el, az esetek nagy részében semmi hízelgő nincs abban, hogy az exed visszatér hozzád.

A biztos keretek teszik lehetővé a gyerekek egyéni szabadságának biztonságos gyakorlását. A mi következetességünk mutatja meg nekik, hogy mit mennyire kell komolyan venniük. A baj az, hogy néha mi sem tudjuk a választ.

Amikor a kicsi gyereked egyedül eszik, általában több falat megy a ruhájára, mint a szájába. A munkahelyeden néha egy egész csoport vacakol el egy olyan feladattal, amit egymagad sokkal hamarabb el tudnál végezni. Nem érted, hogy a partnered miért arra megy, hiszen te tudsz egy rövidebb utat. Mit teszel az ilyen helyzetekben? És miről szól a beavatkozásod valójában?

Az élet legnagyobb tragédiája, legalábbis sok mindennél jóval rosszabb, hogy soha nincs idő semmire. Annyi mindent vár tőlünk az élet, annyi teendőt vállalunk be, hogy folyamatos hajszoltságban, és a feladataink el nem végzése miatti frusztrációban élünk.