Kicsit csúnyácska a gyerek? Sebaj, lehet még belőle címlaplány, csak egy kis (vagy inkább rengeteg) Photoshop utómunka szükséges hozzá.
Gyerekkorban általában a „mi volt az ebéd az oviban” és a „mostál kezet” kérdésekre kell a leggyakrabban válaszolni, legalábbis saját, régi emlékeim alapján.
Barátaim a gép előtt, elérkezett az idő, iskolás gyermek anyukája lettem! Innentől kezdve W.
A Critical Mass kapcsán újfent fölmerült bennünk a kérdés, hogy mikortól lehet a gyermeket biztonságosan biciklivel szállítani.
Az van, hogy egy babamagazin írója vagyok, és akkora suttyó, hogy dunsztom sincs, hogy néz ki az ortodontikus cumi.
A könyvajánlók kapcsán többször felmerült már az igény, hogy segítsünk tájékozódni az idősebb generációnak a jobbára ismeretlen kortárs verses-mesés könyvek rengetegében.
A minap játszóterezés közben ez a mondat ütötte meg a fülemet, a hang irányába nézve pedig 5-6 óvodás-kisiskolás gyereket pillantottam meg, akik egy terrárium körül tömörültek.
A férjem tegnap este, elnézve este kilenckor viháncoló porontyunkat, azt találta mondani, hogy nem neveljük a gyerekünket, és ezért később biztos nehezen kezelhető lesz, meg a személyiségfejlődése sem lesz jó.Mire én veszekedést szimatolva felkaptam a fejem, és megkérdeztem, hogy ugyan írná már pontosabban körül, mire gondol.
Kedves Sorstársak, Folytatást írok a Kitoláshoz, ahhoz a könyvemhez, ami reményt, sőt nevetést, és gyakorlati túlélési ismereteket próbált csöpögtetni azoknak a fiatal apáknak az életébe, akik egy nap döbbenten vették észre, hogy a csajuk terhes, vagy még megdöbbentőbb módon ripsz-ropsz fiatal apák lettek.
Amint a gyerek közeledik a hatéves korhoz, a szülők álmatlan éjszakákat töltenek azzal, hogy megtalálják gyereküknek a legmegfelelőbb iskolát.
Furcsa rekordra pályázik egy arab férfi, azt a célt tűzte ki ugyanis magának, hogy 2015-ig 100 gyermeke lesz.
Tényleg már csak néhány nap és egyetlen, kettetlen, hármatlan gyermekünket beeresztjük az oroszlán barlangjába.
