film 38 - Dívány

Rivaldafényben kora egyik leghíresebb színésznője.

Ma egy igazán becsapós feladványt hoztunk nektek.

A két főhős szerelembe esik, de vajon a különböző kultúra akadályozza-e őket boldogságukban?

Még ha nem is nagyon értjük a nyelvet, akkor is érdemes belehallgatni a filmekbe az eredeti nyelvükön: sokat hozzáad az élvezethez, ha kedvenc színészünket nem egy jól ismert magyar hangon halljuk megszólalni, hanem a sajátján. Emellett, ha kitartóak és egy kicsit tudatosak vagyunk, akkor segít a nyelvtanulásban is – mutatjuk, hogyan.

Ez egy olyan film, amit régi, rongyosra játszott videókazettán érdemes megnézni.

A film két nagyon különböző ember közös kalandjáról szól.

A régi magyar filmeknek is van bájuk, még ha olykor teátrális színészettel, kezdetleges technikai adottságokkal is jelentkeznek.

A számolás joga című film három afroamerikai nő történetét mutatja be, akik a NASA berkein belül dolgozva hozzájárultak ahhoz, hogy John Glenn feljutott az űrbe. Sem a nemük, sem a bőrszínük nem volt elfogadott, megalázó helyzeteken emelkedtek felül annak érdekében, hogy mindannyian kicsit közelebb kerüljünk az éghez.

Ha valaki találkozik a csehszlovák filmművészettel, könnyen beleszerethet. Mai feladványunk szórakoztató kilencven percet jelent, egy régi kor hangulatát és sok sört.

Vígjáték, van benne szó szexről, a szemüveges pasas pedig mindenféle hülye helyzetekbe kerül – eddig nem sokat segítettünk, ugye?

Az újkor hajnalán járunk, a történet főszereplői mégis a középkor sötétségében élnek.

Nem tudom, hol éltem eddig, hogy csak tavaly szippantott be a Bereményi-univerzum. Megjelent a Magyar Copperfield, az író régóta várt önéletrajzi regénye. Magával ragadó olvasmány, mégis lassú tempót erőltettem magamra, hogy minél tovább tartson a világjárvány miatti első lezárások idején. Innen jutottam el 2020-ban az Eldorádóig, amely 1989-ben a legjobb európai film díját nyerte el. Hallgattam Cseh Tamást, jobban figyeltem a szövegekre. Most az Azóta is élek című kötetnél tartok, melyet idén januárban adott ki a Magvető, hogy ezzel köszöntse a 75 éves írót. A válogatott elbeszélések között – csakúgy, mint a filmekben és a dalszövegekben – ide-oda vándorolnak Bereményi Géza emlékképei, jellegzetes figurái és motívumai. A szálak nem mindig érnek össze, a hangsúlyok is változnak, de ettől az egész csak még izgalmasabb.