Mindannyian ismerjük ezt a mondatot: „Edd meg, ami a tányérodon van.” A szándék lehet jó, de az üzenet veszélyes, mert elfojtjuk vele a gyermek ösztönös jóllakottság- és éhségérzetét.
Van, aki egyenesen irtózik a vérvételtől, mások lazábban kezelik, abban viszont egyformák vagyunk, hogy bizonyos élelmiszerekkel segíthetjük szervezetünket a regenerálódásban. Összegyűjtöttünk néhány javaslatot.
Ha van olyan macska, amelyet mindenki ismerhet, az a lusta és túlsúlyos Garfield, akinek a lasagne a kedvenc étele. Bár nyilvánvalóan az alvás és mások bosszantása is a főbb elfoglaltságai között szerepel, az evés mindent beelőz.
Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy az anyamacska megeszi a kölykeit. A furcsa jelenségnek több oka is lehet, ám jó hír, hogy odafigyeléssel elkerülhetjük.
Vannak olyan élelmiszerek, amelyekről nem lehet egyszerűen csak a szagáról megállapítani, hogy biztonsággal fogyaszthatók-e vagy sem. Ezt az 5 ételt mindenképpen dobjuk ki szavatossági idejének lejárta után.
Bár a csirke viszonylag olcsó, könnyen és gyorsan elkészíthető a konyhában, ennek ellenére vannak olyan részei, melyeket nem javasolt megenni.
A táplálkozási szakértők szerint, ha étkezés után rendszeresen fejfájást tapasztalunk, érdemes alaposabban megnézni, hogy mi van a tányérunkon.
Több évtizedes hagyománya van a csalánevésnek Marshwoodban, amellyel az angliai város ki is érdemelhetné a világ legbizarabb versenye címet.
Annie Windley évekig nem evett mást, csak naponta egy szelet kenyeret. Súlyos alultápláltsága anorexiában testesült meg, amiért majdnem az életével fizetett.
Az érzelmi evés sokkal több, mint egy doboz fagyi kikanalazása egy nehéz nap végén, vagy a boldogság ünneplése egy szelet tortával. Ez a viselkedés mélyen gyökerezik bennünk, és számos pszichológiai mechanizmus áll a hátterében.
Kurt Gödel osztrák matematikus és tudományfilozófus a 20. század legbriliánsabb elméi közé tartozott, a zseniális tudósnak azonban súlyos lelki gyötrelmekkel és mentális betegséggel kellett megküzdenie – élete vége felé annyira elhatalmasodott rajta a paranoia, hogy még enni sem volt hajlandó.
Még mindig nem garantált, hogy a karácsony is fehér lesz idén, de az biztos, hogy már most több havat láttunk ezen a télen, mint sok másik korábbin. A látvány szemünknek kedves, egy izzasztó hócsata közben pedig egy kiadós harapásra csábít. Tegyük? Ne tegyük?
