Az egész világ megőrült – gondolhatnád, amikor te és szinte az összes ismerősöd biztosak vagytok egy dologban, majd kiderül, mindnyájan tévedtetek, az adott esemény sohasem történt meg, vagy épp teljesen máshogy hangzik egy híres filmes idézet. Nem veszett oda a józan eszed, és átverés áldozata sem lettél – csupán a Mandela-effektus csapott le rád.
Még nincs vége az évnek, de idén is sok híresség csatlakozott a halhatatlanok klubjához. Halottak napja alkalmából ma rájuk is emlékezünk.
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás, az egyik legismertebb magyar gyermekpszichológus. A pedagógusok és a szülők körében is rendkívül népszerű szakembertől 10 fontos gondolatának felidézésével búcsúzunk.
2020 februárjában új sorozat indult a Díványon. Interjúinkban idős emberekkel beszélgetünk arról, milyen volt az élet 50-60-70 évvel ezelőtt, hogyan éltek, mire vágytak és hogyan szerettek nagyszüleink generációjának tagjai. Interjúalanyaink nem ismert emberek: szomszédaink, nagyszüleink, ismerőseink ismerősei.
2020 februárjában új sorozat indult a Díványon. Interjúinkban idős emberekkel beszélgetünk arról, milyen volt az élet 50-60-70 évvel ezelőtt, hogyan éltek, mire vágytak és hogyan szerettek nagyszüleink generációjának tagjai. Interjúalanyaink nem ismert emberek: szomszédaink, nagyszüleink, ismerőseink ismerősei.
Teljesen oké, ha időről időre elfelejtesz dolgokat, sőt az is normális, ha a korral egyre feledékenyebbé válsz. De mi számít normálisnak, és honnan tudhatod, hogy súlyosabb problémáról van szó?
A 17. században még egyértelműen betegségként definiálták a nosztalgiát, leginkább a honvágy érzésének leírására használták. Johannes Hofer svájci orvostanhallgató a külföldön szolgáló katonák tüneteit vizsgálva ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy a krónikus fáradtságot, álmatlanságot és lázat a katonák hazájuk iránti vágyódása okozza, a kórt pedig nosztalgiának nevezte el a görög nostos (hazatérés) és algos (fájdalom, vágyódás) szavakból megalkotva.
Magyarországon sokak szemében az irodalom egyenlő a regénnyel. Egy pályakezdő szerzőnek még csak-csak elnézzük a novellákat, gyakorlásnak jó lesz az is, amíg az életmű magasabb szintre nem emelkedik. Kitartóan várjuk a regényt. Aztán jönnek olyan fiatalok, akik eleve azt mondják, hogy köszönik szépen, ők elsősorban rövid prózát szeretnének írni. Közéjük tartozik Harag Anita is, aki az Évszakhoz képest hűvösebb című első kötetében többek között azt mutatja meg nekünk, hogy a hétköznapi banalitásokban is gyakran komoly traumák, bonyolult emberi kapcsolatok és félresiklott életek rejlenek.
Gyakran találkozni Mesterházi Mónika nevével. Az ő tolmácsolásában jutnak el hozzánk olyan szerzők művei, mint a sokak által kedvelt Edith Eva Eger és Irvin D. Yalom, a nagyszerű James Baldwin vagy a Nobel-díjas Alice Munro. A műfordítás mellett Mónika kiváló esszéista, József Attila-díjas költő. Közel másfél évtized után, idén áprilisban jelent meg az ötödik verseskötete. A Nem félek rendkívül gazdag gyűjtemény: tizenkét ciklusra tagolva lehet benne olvasni folyópartokról, apró örömforrásokról, legendás nőalakokról, gyászról és hiányról, a rendszerváltás utáni Magyarországról.
Nem vagyunk racionális lények. Mindennapi működésünk során közel 200 kognitív torzítás áll közénk és az objektív valóság közé. Az illogikus gondolkodás szisztematikusan megjelenő mintázatai minden embert érintenek. Okkal léteznek: elsősorban azért, hogy időt, energiát spóroljanak meg az agyunk számára egy ingerekkel teli világban.
„Vitte magával a fürdőszobába, a vécére, a munkahelyi raktárba, a boltban a tejespulthoz, mindenhova. Formára filigrán érzés, de masszív. Nagy, kerek fejű hiány, amiről nem szokás beszélni [...]” – írja a negyvenes nők gyermektelenségéről Szaniszló Judit nemrég megjelent könyvében. A három generáció sorsát felölelő családregény, a Leli élete változatos eszközökkel mutatja meg a mindennapok költőiségét, miközben olyan témákat sem hallgat el, amiket máig hajlamos tabusítani a társadalom. Mi van akkor, ha nemi erőszakból, nyitott hátgerinccel vagy egyáltalán nem születik gyerekünk? Ha közben Falustyánban élünk a ‘40-es években, egy miskolci lakótelepen 30 évvel később vagy napjaink Budapestjén? Az élet esetlegességéről és egymásba csúszó szerepeiről kérdeztem a Petri-díjas írót.
Elolvasol egyoldalnyi szöveget, és mire a végére érsz, már nem is emlékszel, mi állt a lap tetején – gyakoribb probléma, mint gondolnád. Hogyan fejleszthetjük az olvasási memóriánkat, és mit gondolnak a kérdésről a tudósok?
