Az önsegítő könyvek többsége azt ajánlja, hogy ha el szeretnénk érni a céljainkat, akkor vizualizáljuk a sikert. Kutatás igazolta, hogy ezt a tanácsot jobb, ha nem fogadjuk meg.
Mindenre igent kell mondanom, hogy szeressenek. Ezt is magamra kell vállalnom, hogy jó munkaerő legyek. Mosolyogni kell, hogy boldognak tűnjek. Ezekhez hasonló külső és belső elvárások mindenki fejében megszületnek. Az elvárások képesek megalkotni a valóságunkat, ami mentén aztán működünk az életünkben. Valóban szeretnénk a „kellek zsarnoksága” alatt élni, vagy inkább egy szabad jövőről álmodozunk?
Minél magasabb valaki, annál több hozzáadott értéket tulajdonítunk neki, pláne ha férfi. Okosabbnak, kompetensebbnek gondoljuk, ezért magasabb fizetést is kap.
Manapság már nem anyáink kíséretében magázódunk a minket kiszemelt férfival, amíg jó eséllyel eldönti, hogy minket kíván feleségnek. Ennek a változásnak talán mindannyian örülhetünk. Azonban az átalakulóban lévő nemi szerepek keverten tartalmazzák a hagyományos és a modern társadalmi normákat, és ember legyen a talpán, aki képes eligazodni az elvárások útvesztőjében.
Káros hatással van a szinglikre, ha mások csak az elkeseredett, magányos embert látják bennük.
Az igazi férfinak hatalmas pénisze van, órákig bírja a szexet, folyton kanos. Az ilyen elvárások miatt a pasiknak sem könnyű, még egy olyan kultúrában sem, ami alapvetően a péniszcentrikus szexet promotálja. A macsó ideállal ugyanis nem összeegyeztethető, ha valaki a szexszel kapcsolatos zavaráról, kényelmetlenségéről, urambocsá! félelmeiről beszél. Így sokan egyáltalán nem tanulnak meg kommunikálni ezekről.
Gyakran használjuk a gyerekünkkel kapcsolatban azt a szót, hogy tökéletes. Amint megszületett, számunkra az, és ez rendben is van. Csakhogy akkor még nem várunk tőle semmiféle teljesítményt.
Napjainkban komoly társadalmi megszállottság figyelhető meg a boldogsággal kapcsolatban. A jelenséget részben meglovagolja, részben gerjeszti a kapitalizmus, amely azt ígéri, hogy gyanús szolgáltatások, gyógyító kristályok, instant tanácsok megvásárlásával is közelebb juthatunk a vágyott célhoz. Annak ellenére, hogy annyit hajszoljuk, mégis keveset tudunk a boldogságról. Ha többet tudnánk róla, talán nem is üldöznénk ennyire.
F. Várkonyi Zsuzsa Tanulom magam című könyvében hívja fel a figyelmet azokra a nemek közötti eltérésekre, amelyek leginkább a neveltetés következtében alakulnak ki. A férfiak oldalán ilyen lehet például az érzelmektől való elzárkózás, ami által a gyerek akadályozottá válik önmaga megismerésében, a viselkedésének szabályozásában, de mások kommunikációjának és magatartásának értő olvasásában is.
Megismerkedsz valakivel. Az első pár találkozás remekül alakul, a szex csodálatos. Elképzeled, milyen szuper dolgokat fogtok csinálni, milyen boldogok lesztek együtt. Eltelik egy hét, egyre kevesebbet ír. Mikor megkérdezed, minden rendben van-e, azt válaszolja, nagyon elfoglalt. Várod, hogy újra elhívjon randizni, de nem érkezik tőle üzenet. Egy idő után teljesen eltűnik. Fogalmad sincs, mi történt. Te rontottál el valamit? Minden mentális energiádat arra fordítod, hogy megpróbáld kitalálni. Komoly veszteségnek érzed a hiányát, annak ellenére, hogy alig indult el köztetek valami. Ismerős?
A gyerekvállalás körül nem véletlenül forog ennyire a szél, zajlik ennyi vita: mindenkinek megvan róla a véleménye, hogyan lehetne tökéletesen csinálni, és ezt nem fél mások tudomására hozni sem. Ugyanakkor óriási károkat is okozhatnak azok, akik száztíz százalék alatt nem érik be semmivel.
Szülőként sokan érezzük úgy, hogy mindenre nekünk kellene tudnunk a helyes választ, s ha valami oknál fogva mégsem tudjuk, az a kudarcunkat jelentené. Pedig a szülőséggel járó nevelés kölcsönös megismerési folyamat, ahol nemcsak a gyerek gyarapodik a tőlünk tanultaktól, de mi is – azáltal, hogy őt figyeljük.
