Szülőként a dicséret jó esetben a mindennapjaink része. Van, amikor igazán őszintén elámulunk gyermekünk képességeitől, és van olyan is, amikor már kicsit fásultan jegyezzük meg, hogy milyen szép lett a tizedik ugyanolyan póni.
Amikor megdicsérik a főztödet, egy egyszerű köszönöm helyett inkább magyarázkodni kezdesz, hogy márpedig túlfőtt a tészta, és a szószt is rendesen elsóztad? És egyenesen kineveted az illetőt, aki kedves megjegyzéseket tesz az öltözékedre? Akkor ez a cikk neked is szól!
A szülők, tanárok és egyéb mentorok bátorító, pozitív szavaitól a kisebb gyerekek és a kamaszkorúak is képesek megtáltosodni. A biztatás ráadásul egy hosszú távú befektetés, sokszor évek múlva térül meg.
A régebben a brit királynőnek dolgozó Myka Meier protokollszakértő szerint nem mindegy mikor, és hogyan dicsérünk, különösen, ha mások otthonáról vagy ruháiról van szó.
A társadalom egyre inkább elítéli a testi fenyítést, jobban elfogadja a jutalom megvonását büntetésként, ami azonban, nem jár olyan látványos eredménnyel, mint a durvább módszerek. Hogyan büntessük a gyereket?
Mire az emberek felnőnek, általában elfelejtik, mire vágytak gyerekként, és mi az, ami fájt. Ez pedig kellene ahhoz, hogy tudják szeretni a gyerekeiket.
Sajnos még nem gyártják, pedig különféle válogatott bókokkal dicséri az arra járókat, hogy így dobjon az önértékelésükön.
