Az elhízás világnapján utánajártunk, hogy mi az igazság a cukorfüggőséggel kapcsolatban, és miért van annyi ételben cukor.
Tényleg annyira addiktív a cukor, mint a kokain? Vagy egyszerűen nekünk van kevesebb akaraterőnk, amikor egy adag dobostorta vagy forró csoki kerül elérhető közelségbe? Talán néha jobb lenne azt hinni, hogy édesszájúnak lenni egyszerűen függőség, amitől nehéz szabadulni. Mondjuk, ha ez bebizonyosodna, azzal sem lennénk nagyon előrébb a leszokásban. Na de mit mond a tudomány? Könnyedén megszabadulhatunk a napi csokiadagtól, vagy jobb, ha függőségként tekintünk rá? Utánajártunk.
A gyümölcscukor és a tejcukor jöhet. A többi szénhidráttal legalább egy hétig köszönő viszonyban sem szeretnék lenni.
Rájöttem, hogy mindig is a türelmetlenségemből fakadó "mindent vagy semmit" felfogás állt az utamban.
Haragszol magadra, amiért képtelen vagy egészségesen enni? Romokban az önértékelésed egy-egy falásroham után? Oké, mindig lehet jobban csinálni, de jó ha tudod: a junk elleni harcban nemcsak az élelmiszeripar dolgozik ellened, de rég magadra hagytak a társadalom döntéshozói is.
Cukor nélkül is lehet boldog és energikus az ember, ha kibírja a kritikus időszakot.
Emberkísérlet a csúcson: kollégánk már hét napja szenved.
