Egy amerikai elemzés szerint szövődménymentes otthonszülésnél jók a mutatók, komplikációk esetén azonban háromszorosára nő a veszély, hogy a baba meghal.
A szoptatás hátborzongató, írta az egyik legnépszerűbb brit gyermekgondozási magazin szerkesztője egyik cikkében.
Az előző gyerekem a nyár közepén született, és élete legelején jutott ugyan neki pár hét kánikula (nem sok), de olyan pici volt még és annyira belefullasztottam az anyatejbe, hogy a kérdés fel sem merült.
Balázs ma még nem tud tiltakozni, lehet, tizenöt éves korában minden hackertudományát beveti majd, hogy titkosítsa az oldalt.
Olvasónk, opti összefoglalja, amit a kicsik alvásáról tudni érdemes.
A csecsemő erőteljes megrázása súlyos – könnyen akár maradandó – idegrendszeri károsodásokhoz, a látás elvesztéséhez, sőt halálhoz is vezethet.
Hosszú távon semmiféle káros hatása nincs annak, ha a nehezen elalvó vagy éjszakánként gyakran felébredő csecsemő sírására nem ugrunk azonnal, derítették ki ausztrál kutatók.
A gyerek két és fél hónapos, és a hathetes csípőkontrollra megyünk. Nem, nem az én hülyeségem – három-négyhetes korában szóltak, hogy majd menni kell, aznap odatelefonáltam, mára kaptam időpontot.
Felejthetetlen, soha vissza nem térő időszak volt. Nem volt ideális. Nem volt nyugodt. Nem volt olyan, mint amire vágytunk. Mégis csodálatos hat hét volt.
A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy bár a babák cukorral a szájukban nem sírnak a beavatkozás során, az agyuk érzékeli a fájdalmat.
Magyarországon az elmúlt két évben közel 10 százalékkal nőtt a gyermeküket 6 hónapos korig szoptató édesanyák száma.
Sokan évekig halogatják a gyermekvállalást attól való félelmükben, hogy nem lesznek elég jó szülők. Miből táplálkoznak ezek a félelmek? Hogyan éli meg a világot egy csecsemő? Elkényeztetett felnőtt válik-e belőle, ha kielégítjük minden igényét?
