A Stasi emberei speciális lehallgatókészülékkel keresték az alagutakat a Berlint kettéválasztó fal alatt, és ha gyanakodni kezdtek a szökésre, nem féltek dinamitot használni.
Ma harmincnégy éve, 1990. július 1-jén jött létre a vámunió a két német állam között, 34 éve ezen a napon szüntette be tevékenységét az NDK határőrsége, amely a berlini fal határvédelmét is ellátta 28 éven át. Hivatalos adatok szerint 125 szökési kísérlet végződött halállal, de sokan dacoltak a tűzparancs fenyegetésével.
A berlini fal 28 éves fennállása alatt több százan kíséreltek meg – sikeresen vagy kevésbé sikeresen – átjutni Kelet-Berlinből a szabadságot jelentő nyugati oldalra. Egyesek kifejezetten kreatív megoldásokkal próbálták kicselezni a fegyveres őrséget: közülük is kiemelkedik leleményességével egy osztrák fiatalember, Heinz Meixner, aki barátnőjével és leendő anyósával szó szerint átgurult az ellenőrző sorompó alatt.
A hidegháború szimbólumává vált berlini fal 1989-es leomlásával egy szörnyű korszak véget ért. A szerkezet darabjai aztán szétszóródtak a nagyvilágban: az egyik rész egészen furcsa helyen talált új otthont magának.
A hidegháború korszakának és Európa kettéosztottságának talán legemblematikusabb építménye volt a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó, őrtornyokkal ellátott betonfal, melyen fennállása 28 éve alatt több mint 100 ezer NDK-állampolgár próbált, akár az élete árán is, átszökni. Egy ízben azonban, karácsony alkalmából, megnyitották a szigorúan őrzött határpontokat, és megengedték a fal által szétválasztott családoknak, hogy együtt ünnepelhessenek.
A Német Demokratikus Köztársaság fővárosát, Kelet-Berlint és a Német Szövetségi Köztársasághoz tartozó Nyugat-Berlint elválasztó, ellenőrző pontokkal és védelmi zónákkal határolt betonfal 28 éven keresztül jelképezte Európa hidegháborús kettéosztottságát. A tűzparancs ellenére rengeteg NDK-polgár próbált a falon átjutva Nyugatra menekülni: az egyik leghíresebb, a fotótörténetbe is bevonult kísérlet egy fiatal határőr, Konrad Schumann nevéhez köthető, aki keresztülugrott a még épülő falon.
Kevés csókról készült fotó vált annyira híressé, mint a Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Erich Honecker keletnémet vezető elvtársi pusziszkodását megörökítő kép, amely ezer szónál is többet mondott a hidegháború által kettéosztott Európáról, és az akkor még örökké fennállónak gondolt vasfüggöny mögötti hatalmi viszonyokról. A Fénnyel írt történelem mai részében a hírhedt csók történetének jártunk utána.
A berlini fal több mint negyedszázadon át jelképezte Európa kettéosztottságát, szögesdróttal, őrtornyokkal, betonfallal és sorompókkal akadályozva, hogy Kelet-Németország lakói nyugatra szökhessenek: sokan mégis megkíséreltek átjutni a falon, olykor a legkülönösebb módszerekkel, többek között tankkal, sárkányrepülővel és kötélpályán, két család pedig egy hihetetlenül invenciózus és vakmerő ötlettől vezérelve a bajor határ felett repült át saját maguk készítette hőlégballonnal.
Csaknem harminc évig állt az ikonikus, Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó fal, mely évtizedeken keresztül áthatolhatatlanul osztotta ketté a német fővárost. Fennállásának éveiben családokat és világokat választott el egymástól. A hidegháborús elszigeteltség és elnyomás szimbóluma volt nemcsak Németország, de Európa és a nagyvilág számára is.
A fal lebomlásának 25. évfordulója alkalmából világító lufikkal rakták ki a várost ketté osztó létesítmény egy szakaszát.
