alkoholizmus 2 - Dívány

Mint írja, tegező viszonyban van a halállal. Keresztury Tibor első lépéseit a patológián tette meg, ritka neurológiai betegsége pedig csak a boncoláskor lesz teljes bizonyossággal diagnosztizálható. A József Attila-díjas írónak gyerekkorától kezdve vannak tapasztalatai a testi-lelki szenvedésről. Az avasi pincesor tövében nőtt fel, látta az ott élőket sújtó nyomort, később maga is megjárta a függőség és a depresszió mélységeit. Letaglózó élményeiről kíméletlen őszinteséggel számol be új könyvében, mégis olyan humorral, öniróniával és nyelvi megoldásokkal képes feleleveníteni ezeket a fiktív elemekkel átszőtt epizódokat, hogy nemcsak megrendülni, de nevetni is lehet rajtuk. Interjú a Hűlt helyem című regényről.

A férfiak körében erősebb az alkoholfogyasztás kultúrája, és bár Magyarországon a női alkoholisták arányát a férfiakhoz képest 2018-ban 1:4-re becsülték a szakemberek, a nemek közti különbség folyamatosan csökkenni látszik.

Az előrehaladott alkoholbetegségben szenvedőknél gyakorta lépnek fel elvonási tünetek, ha egy ideig nem fogyasztanak szeszes italt. A közismert problémák – mint a delírium tremens – mellett számos kevésbé ismert elvonási tünet is előfordulhat, amikről nem is gondolnád, hogy a súlyos függőség jelei.

Az alkoholizmus világszerte, Magyarországon pedig pláne népbetegségek számít, de az érintettek sokszor saját maguk előtt is tagadják, hogy problémájuk lenne. Ezért is fontos, hogy tisztában legyél az intő jelekkel.

Számos hatása van annak, ha leteszed az italt és megszabadulsz az alkoholfüggőségtől. Rövid és hosszú távon is rengeteg változást észlelhetsz magadon, melyek közül némelyik akár meglepő is lehet, a végeredmény azonban minden tekintetben pozitív.

Az év első hónapjában sokan egy kortyot sem isznak – de vajon tényleg megéri harmincegy napra teljesen letenni az italt, vagy a száraz január csupán felesleges divathóbort?

Új év van, új remények, új fogadkozások. Ezek gyakran nagyon hamar kudarcba fulladnak. Tapasztalatból mondhatom, hogy tudom, hamar elillan az elhatározás. Ez különösen igaz a kontrollvesztő ivókra, akikre jellemző, hogy nincsenek olyan komoly fizikai megvonási tüneteik, és tudnak rövidebb-hosszabb ideig nem inni. Ekkor máris azt gondolják, hogy semmi bajuk, nem tekintenek magukra úgy, mint alkoholbetegekre. Ez a betegségük lényege.

A nem folyamatos, rendszertelen ivásra kulturálisan nem tekintünk olyan egyértelműen alkoholizmusként. Az embert elkapja a gépszíj, mondjuk, és gyakran a kontrollvesztettség, a súlyos, sokszor visszafordíthatatlan következmények ellenére sem ismerjük fel mögötte a betegséget.

Az alábbi írásnak lehetne az az apropója, hogy itt a karantén, hiszen most a bezártság miatt nő a feszültség, az egyedülállók még magányosabbak, a családok még jobban szenvednek, főleg, ha alkoholista is van köztük. Sokan vesztették el a munkájukat, a megélhetésüket, akár a lakhatásukat, és sokak számára a közelgő ünnepek is nehezek lesznek érzelmileg. Ez mind a melegágya a növekvő alkohol- és gyógyszerfogyasztásnak.

A húszas éveim eleje jóval keményebbre sikerült, mint terveztem. Jó, kinek nem? – gondolod most magadban, és teljesen igazad van, sokan vagyunk ezzel így.

Az alkoholfogyasztásnak itthon kultúrája van. Pontosabban sokan isznak, aránylag rendszeresen. De vajon ez így rendben van? Vagy lehet bármilyen negatív következménye? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.

Az alkoholista vagy egyéb rendellenesen működő családi mintából való felépülés része annak megértése, miért működtek a szülők úgy, ahogy működtek. A felépülők megértik a szüleik indítékait, a betegségüket, jó esetben képesek megbocsátani is nekik – sokaknak viszont sohasem sikerül.