ajánló 10 - Dívány

Újabb hét, újabb hétvége, mitől ne érezném, ha nem a programajánlóktól, hogy az idő csak úgy suhan, én meg öregszem.

Két füzetcsomag között turkálva ért a felismerés, hogy ma (nektek persze tegnap) csütörtök van.

Valami hiba csúszhatott a mátrixba, nyár közepét megszégyenítő időjárás van.

Milyen jó lenne, ha minden kívánságunk úgy teljesülne, mint a múlt heti strandok esetében! Mert tévedés volt részünkről azt állítani, hogy zárva vannak, amikor ellenkezőleg, tárt karokkal várták a lubickolni vágyó népet.

Miután magatokra csatoltátok a bundabugyit és felkötöttétek a bélelt susikabátokat, nyugodtan húzzatok hozzá combig érő csizmát is, mert bízvást állítom, hogy szükségetek lesz rá.

Ismét egy hétvége, juhéjj, nem kell agyonütnünk a vekkert, ami pontosan 6:15-kor veri ki a legszebb álmunkat a szemünkből.

Mindig nagy várakozás előzi meg a hétvégéinket, hogy mit csináljunk, merre menjünk, vagy merre ne menjünk, mert otthoni ejtőzésre vágynak az idegek.

A múltkor olvastam valamelyik vastagabb papírra nyomott, természetbarát újságban, hogy hogyan változnak és miért a levelek színei.

Kezdődik a szüret, ez pedig nagy öröm a piciknek és a nagyoknak egyaránt.

Ugye, milyen öröm, hogy alig öt nap elteltével ismét az ajánlón akadt fent a szemetek? Persze nem azért, mert nem tudtok meglenni nélkülem (dehogynem, csak nem tudjátok), hanem mert hála a magasságosnak, egy rövid hetet taposunk éppen.

Hétvégén a legtöbb családban fix program lesz a temetőlátogatás, s mindenki saját a ízlése és világnézete szerint dönti majd el, hogy kiviszi-e a gyerekeket, vagy sem.

Soha nem tudtam igazából megfogalmazni, hogy miért van bennem a szülinapi zsúrokkal kapcsolatban egy szög.