aggodalom - Dívány

Az elmúlt időszakban több olyan cikket is olvastam, amelyben édesanyák vallanak arról, milyen, ha az embernek autista a gyereke. Közvetlen kollégám tollából is megjelent egy megkapóan őszinte, emellett rengeteg fontos információt és tudásanyagot felvonultató írás, amelyben nagy szerepet kapott a személyes megélés. Úgy döntöttem, én is leírom az enyémet.

Az évszakváltások, különösen a nyárról őszre való áttérés aggodalmat, félelmet és egyéb negatív érzelmeket válthat ki belőlünk. Bár sok csodálatos dolgot tartogat számunkra az ősz, amit értékelni kell, sok olyan esemény is történik szeptembertől, ami aggodalomra adhat okot, különösen azoknak, akik hajlamosak a szorongásra.

Új kutatás készült a Z generációról, amelyből kiderül, hogy bár keresik a szerelmet, nagyon félnek attól, hogy egyedül maradnak. Emellett a pénzügyi helyzetük és a mentális egészségük is aggasztja őket.

Állandóan rágódsz valamin, visszapörgeted a múlt eseményeit, és nehezen tudod lecsendesíteni az elmédet? Valószínűleg te is azok közé tartozol, akik hajlamosak túlgondolni a dolgokat.

Néha lenémítva marad a mobil, máskor nem tudjuk a táska mélyéről időben előkotorni, vagy fontos megbeszélésen ülünk. A rengeteg nem fogadott hívás látványa más és más érzéseket vált ki belőlünk, ha legjobb barátnőnk szülőszobán vagy állásinterjún van, ha egy szerettünk kórházban fekszik. Leggyakrabban talán aggódni kezdünk. De mi is az aggódás valójában, és mi történik olyankor velünk?

Annyira jó lenne, ha sosem kéne aggódni! Igaz, ha tényleg soha-soha nem aggódnánk, akkor lehet, hogy pszichopaták lennénk, amire nem feltétlenül vágyunk. Valamennyire mindenki aggódik, különösen ilyen időkben, mint ez az idei év is. Van azonban az az állapot, amikor az aggódás átveszi a terepet, és azáltal, hogy rengeteg mentális energiát pazarlunk rá, nemcsak rosszul érezzük magunkat tőle, hanem a fejlődésünkben, napi dolgaink elvégzésében is akadályoz.

Nem kérdés, hogy a 2020-as év még több aggódnivalót hozott magával, sokan úgy érezhetik, állandó riadókészültségben élnek, elfáradtak, elegük van. Őket próbálják sokan megnyugtatni különböző praktikákkal, pedig nem biztos, hogy a vágyott boldogsághoz a félelemérzet figyelmen kívül hagyásán át vezet az út.

A szorongó emberek jól palástolják aggodalmaikat, de azért vannak látható és gyanús jelei a problémának.

Van az a kedvelt gondolat, hogy agyunk kapacitásának csupán tíz százalékát használjuk ki. Szeretünk hinni ebben, és sok szuperintelligens hőst felvonultató film vagy sorozat alapul ezen a vágyon. Hiszen milyen jó is lenne, ha kiaknázatlan kapacitásainkat egyszer csak munkára tudnánk bírni, és gondolatban legalábbis sokkal több mindenre és sokkal gyorsabban lennénk képesek, mint jelen állapotunkban.

Még mindig küzdünk vele, és őszintén szólva nehéz megállapítani, ki áll nyerésre: a vírus vagy az ember. A kórokozó ráadásul nem csak akkor van ránk hatással, ha már bejutott a szervezetünkbe.

A bizonytalanság szüli a legnagyobb félelmeket – ezért is olyan nehéz sokaknak elviselniük a koronavírus-járvány okozta lelki terheket. Hogyan tudod legyőzni a bizonytalanságérzetet?

Állítólag jobban érdekel minket a külsőnk, mint a szeretteink, vagy akár az egészségünk, pedig még csak elégedettek se vagyunk vele.