Ha egy évnyi rendszeres, védekezés nélküli nemi élet mellett sem következik be a fogantatás, meddőségről beszélhetünk. Ez a probléma életük során minden hatodik embert érint, ugyanakkor az esetek többségében eredményesen kezelhető.
A meddőség ma már világszerte emberek millióinak életét keseríti meg, mégis sok pár nehezen beszél róla még a közvetlen környezetének is. A gyermekvállalás sikertelensége gyakran komoly lelki terhet jelent, miközben sokan nincsenek tisztában azzal sem, pontosan mikortól számít valaki meddőnek, vagy milyen okok állhatnak a háttérben.
Mikor mondják ki, hogy a pár meddő?
Az orvostudomány meghatározása szerint meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár rendszeres, védekezés nélküli együttlét mellett egy éven belül sem tud gyermeket nemzeni.
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a meddőség elsősorban női probléma, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Az esetek nagyjából harmadában női eredetű ok áll a háttérben, hasonló arányban férfiaknál található probléma, a fennmaradó esetekben pedig mindkét fél érintett lehet, vagy nem sikerül pontos okot találni.
A világon becslések szerint minden hatodik ember megtapasztalja élete során a meddőség valamely formáját. Ez több százmillió embert jelent, így a szakemberek ma már népegészségügyi problémaként tekintenek rá. Az elmúlt évtizedekben egyre több kutatás foglalkozik azzal is, hogy a modern életmód, a stressz, a környezetszennyezés és a családalapítás halogatása milyen hatással van a termékenységi mutatókra.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Mi okozhatja?
A női meddőség hátterében gyakran hormonális problémák állnak. Ilyen például a PCOS (ma már PMOS), illetve az endometriózis, amely során a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül is megjelenik, fájdalmat és termékenységi problémákat okozva. Előfordulhat petevezeték-elzáródás, pajzsmirigybetegség vagy rendszertelen ovuláció (peteérés) is.
Férfiaknál leggyakrabban a spermiumok alacsony száma vagy gyenge mozgása okoz nehézséget. Emellett hormonális eltérések, fertőzések vagy bizonyos életmódbeli tényezők is ronthatják a termékenységet. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az elhízás, a kevés mozgás és a tartós stressz mind negatív hatással lehetnek a fogamzóképességre, de természetesen a férfiak esetében is jelentős tényező a kor. Bár a férfiak termékenysége életük végéig fennmarad, idősebb korban folyamatosan csökken, ráadásul emelkedik a DNS-sérülés esélye a spermiumokban. Ennek megfelelően az idősebb apák esetében a genetikai problémák, a vetélés és a koraszülés esélye is nagyobb.
Amikor a testvér várat magára
Kevesebbet beszélünk a szekunder meddőségről, pedig nagyon sok pár érintett benne. Ez azt jelenti, hogy korábban már létrejött terhesség vagy született gyermek, később azonban újra nehézzé válik a fogantatás. Sokan ilyenkor nem is gondolnak meddőségre, hiszen korábban már sikerült gyermeket vállalniuk, ezért gyakran későn fordulnak orvoshoz.
A meddőség nem egy gyógyíthatatlan állapot, megfelelő kezeléssel az esetek döntő többségében segíteni lehet rajta. Ahhoz azonban, hogy ne tartson túlságosan sokáig maga az eljárás, már korábban érdemes belevágni néhány vizsgálatba, hogy tisztább képet kaphassunk.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Igaz, hogy a meddőség tényét egy év után állapítják meg, de ez nem jelenti azt, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat ne lehetne már jóval előbb elkezdeni. Dr. P. Szikszay Ádám szülész-nőgyógyász főorvos elmondta, melyek azok az egyészségügyi ellenőrzések, amelyeket már korábban érdemes elvégeztetni:
„Amikor egy pár életében a tervezett gyermekáldás egy év rendszeres, védekezés nélküli együttlét után sem következik be – 35 év feletti nő esetében ez az időszak csak fél év –, orvosi értelemben meddőségről beszélünk, de sokszor a háttérben könnyen kezelhető, apróbb elakadások állnak.
Mielőtt azonban egy reprodukciós (IVF) centrumhoz fordulna bárki, érdemes egy nőgyógyászati szakrendelésen elvégeztetni néhány alapvető vizsgálatot. Ez azért is hasznos, mert ha később mégis lombikprogramra kerülne sor, ezekkel a leletekkel sok időt lehet megspórolni.”
A női szervezet működése rendkívül összetett, ezért a gyermekvállalással kapcsolatos problémák hátterében számos különböző tényező állhat. Emiatt fontos, hogy a kivizsgálás során átfogó képet kapjunk a hormonrendszer működéséről, valamint fel lehessen ismerni az esetleges anatómiai vagy szervi eltéréseket.
„A meddőségi kivizsgálás egyik legfontosabb része a célzott laborvizsgálatok elvégzése, amelyek a női ciklus meghatározott napjaihoz igazodnak. Ezek a vérvételek pontos képet adnak a petefészkek működéséről, a hormonális egyensúlyról, valamint a szervezet reprodukciós állapotáról. A ciklus elején, általában a 3. napon végzett vérvétel során többek között az FSH (follikulusstimuláló hormon), az LH (luteinizáló hormon), az ösztradiol, a prolaktin és az AMH (Anti-Müllerian hormon) szintjét vizsgálják. Az AMH különösen fontos információt ad a petefészek-tartalékról, vagyis az úgynevezett ováriális rezervről.
A ciklus második felében, egy 28 napos ciklus esetén jellemzően a 21. napon történik újabb laborvizsgálat, amely elsősorban a progeszteronszint meghatározására irányul. Ebből megállapítható, hogy történt-e megfelelő peteérés, illetve kielégítő-e a sárgatest működése.
A hormonális kivizsgálás részeként általános hormonpanelek elvégzése is indokolt, hiszen a meddőség hátterében gyakran pajzsmirigy-alulműködés vagy inzulinrezisztencia áll. Emiatt kiemelten fontos a TSH-szint ellenőrzése, valamint a terheléses cukor- és inzulinvizsgálat (OGTT) elvégzése is.
A laborvizsgálatokat nőgyógyászati rutinvizsgálatok egészítik ki. A hüvelyi ultrahang segítségével felismerhetők azok az anatómiai eltérések, amelyek akadályozhatják a teherbeesést, például a méhmiómák, a polipok vagy a petefészekciszták, illetve a PCOS-ra utaló elváltozások. Az ultrahangvizsgálat során az orvos a méhnyálkahártya vastagságát is ellenőrzi.
A kivizsgálás része továbbá a teljes körű nőgyógyászati szűrés, beleértve a citológiai vizsgálatot és a különböző tenyésztéseket is, például Chlamydia, Mycoplasma vagy Ureaplasma irányában. A rejtett fertőzések és gyulladások ugyanis nemcsak a teherbeesést nehezíthetik meg, hanem a vetélés kockázatát is növelhetik.
Igény esetén folliculometria is végezhető, amely során ultrahangos vizsgálatokkal követik nyomon a peteérés folyamatát. Ez segíthet pontosabban meghatározni a fogantatás szempontjából legkedvezőbb időszakot. Emellett lehetőség van ultrahangos petevezeték-átjárhatósági vizsgálatra is, amely a petevezetők állapotáról ad fontos információt” – fűzi hozzá a szakértő.
Eltérések és segítség
A fenti vizsgálatok már rámutatnak, arra, ha probléma adódik, ebben az esetben érdemes lépéseket tenni, és felkeresni a meddőségi kezeléssel foglalkozó szakembereket, illetve meddőségi centrumot.
„Ha a fenti alapvizsgálatok során fény derül egy problémára (pl. enyhe pajzsmirigy-eltérés vagy progeszteronhiány), azt egy jó nőgyógyász vagy endokrinológus gyógyszeresen kezelni tudja, és a baba gyakran spontán megérkezik.
Ha viszont a leletek mindkét félnél tökéletesek, mégsem sikerül a teherbeesés (ezt hívják ismeretlen eredetű meddőségnek), vagy ha elzáródott petevezetékeket, esetleg rendkívül alacsony spermiumszámot találnak, akkor nem érdemes tovább várni: ekkor kell célzottan felkeresni egy meddőségi centrumot” – mondja a szülész-nőgyógyász főorvos.
Meghallani a meddőség tényét már önmagában is fájdalmas, de ha végül nem sikerül a családalapítás, az anyák napját kínzásnak is érezhetjük.
