Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mártír anyával mindenki találkozott már. Összefutunk vele a játszótéren, az óvodában, a munkahelyen, a boltban. Mindenkinek nehéz elviselni őt, de kétségtelenül a saját gyerekének a legnehezebb. Ő ugyanis egy életen át cipeli ezt a terhet.
A mártírság ebben az esetben egyfajta hatalomgyakorlás a gyerek fölött, és külön nehezíti a helyzetet, hogy a mártír anya gyakran észre sem veszi, mit csinál. A gyereknek pedig általában életre szóló bűntudat jut osztályrészül, amelyhez olykor az önbecsülés hiánya és fojtott harag is társul. Soha nem érzi magát elég jónak, soha nem érzi úgy, hogy eleget tett volna a szüleiért, és hogy vissza tudná adni nekik azt, amit kapott.
Pedig mára már pszichológiai alaptétel, hogy amit a szüleinktől kaptunk, azt nem visszaadjuk az életünk során, hanem továbbadjuk.
Továbbadjuk a saját gyerekeinknek, akik pedig majd az ő gyerekeiknek adják tovább. Így aztán minden olyan törekvés, amely egyfajta törlesztési követelésként jelenik meg a mártír anyák részéről, egy tudatos vagy tudat alatti játszma részének tekinthető.
A mártírok gyerekei is mártírok
A jelenség legveszélyesebb része azonban az, hogy a bűntudatos, alacsony önbecsülésű, esetleg elhidegült gyerekekből nagyon könnyen lehetnek szintén mártír anyák. Ugyanis ahogy a gondoskodást és szeretetet továbbadjuk a gyerekeinknek, úgy azokat a mintákat is, amelyeket önkéntelenül hozunk otthonról.
Így aztán, hogy ne legyen ez egy generációkon átívelő sors, a legtöbb, amit tehetünk, hogy felismerjük a mártírság jeleit, és megszakítjuk a sorozatot.
5 mondat, amelyből tudod, hogy mártír anyával van dolgod
Ha ezeket hallod, jobb, ha odafigyelsz.
1. Én mindent feláldoztam érted!
Bármilyen kontextusban is hangzik el, mindenképpen szemrehányás, és az áldozati szerepkör túlhangsúlyozása az célja. Valójában senki nem tartozik hálával az anyjának önmagában azért, mert világra hozta, hiszen arról ő döntött.
2. Azt hittem, már fel se hívsz, rám se nyitod az ajtót!
Bármit teszel, kevesli a figyelmet, a szeretetet. Az a típus, aki csak akkor érzi, hogy szereted, amikor éppen kifejezed azt iránta, így aztán amikor ez a szeretetkifejezés nem folyamatos, máris elhanyagolva érzi magát.
3. Folyton csak a haverokkal lógsz!
Irigyli a másoknak adott figyelmet, azt hiszi, versenyeznie kell velük. Lelkiismeret-furdalást próbál kelteni benned, amiért nem minden szabadidődet rá áldozod. Ez egyfajta érzelmi zsarolás.
4. Hát nem tudom, annyit tanulok vele, de így se bírja ezt az iskolát…
Ez az, amikor a mártír anya a boltban panaszkodik az ismerősének a saját gyerekére. A lényeg, hogy magára irányítsa a figyelmet: ő mindent megtett, erőn felül teljesít, de minden hiába. Nem a gyereket akarja szidni, csak rokonszenvet akar kiváltani saját maga iránt.
5. Egész éjjel nem aludtam, annyira aggódtam érted!
Olyan áldozatokat hoz, amelyeket senki nem kért tőle, és amelyek valójában nem befolyásolják az események menetét. Ezek csakis arra jók, hogy a gyerek rosszul érezze magát tőlük, és bűntudata legyen.
Oké, felismertem, most mi legyen?
Persze nem vagyunk könnyű helyzetben, ha esetleg a saját anyánk mártír anya. A mártírságot szó nélkül elviselni nem kell és nem is szabad, hiszen mérgező hatású. Nagyon sokan emiatt felnőttkorukra elhidegülnek az anyjuktól, aki értetlenül áll a helyzet előtt, hogy a gyerekével és esetleg az unokáival sokkal távolabbi a kapcsolata, mint szeretné. A legritkább esetben néznek magukba ilyenkor a mártír anyák, és leginkább a gyereket hibáztatják, hiszen ők „mindent megtettek érte”. De az elhidegülés a gyerek számára sem komfortos. A legjobb talán, amit tehetünk ebben a helyzetben, hogy elfogadjuk, de ezzel együtt meghúzzuk a határainkat, és fokozottan odafigyelünk, hogy ne váljunk a játszmák részeseivé.
