Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az iskolaválasztás nemcsak nehéz, de zsebbe nyúlós kérdés is lehet, főleg, ha valamilyen speciális megoldásban kell a szülőnek gondolkodni. Ilyenkor az is döntő, mennyire korán kezd el tájékozódni.
Gyermeke beiskolázása a szülő egyik legfontosabb döntése. A jelenleg érvényben lévő rendszerben a lakóhely szerinti körzet iskolája köteles férőhelyet biztosítani az iskolaérett leendő kisdiákoknak, de szabad férőhelyek függvényében akár körzeten kívüli iskolába is bekerülhetnek. Ez a szabadság több lehetőséget kínál a szülőnek, de nehezebbé is teszi a döntést. Aki viszont sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekének keresi a testreszabott intézményt, sok szempontból igazi kihívással találja szemben magát.
Egy anyuka panaszai
Ági 7 éves kislánya kiváló kognitív képességekkel rendelkezik, kifejezetten okos gyerek, de sokat zsizseg, és az egyszerre több felől érkező impulzusok egymásra torlódása kizökkenti. Türelem és bizonyos esetekben némileg speciális bánásmód kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan működjön, ezért világos volt, hogy beiskolázásával a körültekintő és felelős szülők megvárják, míg Kinga betölti 7. életévét. A szeptembertől esedékes iskolakezdéshez február végén, március elején már minden esetben megkezdődnek a nyílt napokra való regisztrációk, előzetes szülői tájékoztatók, ha valaki pedig a körzetestől eltérő intézményt vagy sajátos nevelési igényű gyermeknek megfelelő helyet keres, már ennél is korábban információgyűjtésbe kezd.
„Világos volt számunkra, hogy Kingát nem küldhetjük egy 20-30 fős osztályokkal működő állami általános iskolába, ahogy tettük azt a nagyobbik gyermekünkkel, mert az olyan közegben őt érő impulzusok már az első tanóra felénél kiborítanák, ami sem neki, sem a többieknek nem jó. Ezért már a tavalyi év őszének végén, tél elején elkezdtük keresni a megfelelő alternatívát” – mondja Ági, aki férjével együtt nagy körültekintéssel állt a témához. Számos bemutatkozó videót készített a család hollywoodi minőségben, bemutatva Kinga impulzív természetét és nyüzsgő vidámságát különböző élethelyzetekben.
Kereslet-kínálat
„Mivel van egy középiskolás lányunk is, ezért egy ideje rálátunk a kínálkozó iskolaválasztékra. Az a tapasztalatom, hogy az elmúlt évek során ugrásszerűen megnőtt az lehetőségek száma, gombamód elszaporodtak a gyerekek személyiségére fókuszáló, nyitott szellemiségű, alternatív, reformpedagógiát követő iskolák azoknak a szülőknek, akik a hagyományos állami általános iskolának keresnek alternatívát gyermekük számára. Ezek között sok intézmény szellemiségével könnyű rokonszenvezni. Ráadásul, a nyitottság, az elfogadás, a gyermekek speciális igényeire való fókuszálás, személyiségük kibontakoztatása és egyéni képességeik differenciált figyelembevétele mindegyiknél előkelő helyet foglal el jellemzésükben” – meséli Ági, aki férjével ezért több ilyen intézménybe is ellátogatott, a profi videó mellett többoldalas bemutatkozó esszéket készítettek, és Kingát is elvitték a közös bemutatkozó játékokra, előzetes találkozásokra, „felvételi” alkalmakra. Mindez egy érzékeny gyermeknek persze még nagyobb idegi megterhelést és lelki tortúrát jelent, mint egy átlagos 6-7 évesnek, pedig nekik sem egyszerű újra és újra idegenek között ilyen helyzetekben a maximumon teljesíteniük.
„Ezek az iskolák szép sorban elutasítottak. Túl azon a fájó érzésen, amikor a sokadik után is Kinga lelkesen kérdezte, hogy Anya, akkor ide fogok járni?, újra és újra azt kellett mondanom, hogy Kicsikém, egyelőre megnézünk más helyeket is, szerintem nem – de lassan kezdtünk megijedni a férjemmel – vallja be Ági, majd hozzáteszi: Ezekben az iskolákban ugyan van fejlesztőpedagógus, de mondjuk az alsó tagozat 4–8. osztályára összesen 1 vagy 2, nekünk pedig ez a kapacitás valószínűleg kevés ahhoz, hogy Kinga a megfelelő fejlesztésekben részesüljön. Mivel azonban ezek az intézmények a »tökéletesen kerek«, úgymond »mindenben 100-as« gyerekek között válogathatnak, ezért hiába tűzik zászlajukra a fenti hangzatos és számunkra vonzó elveket,
»nem kényszerülnek rá«, hogy a nem teljesen kerek, hanem kicsivel több odafigyelést igénylő gyerekek közül is beválogassanak tanulóik közé.
Fel tudják tölteni kis létszámú osztályaikat olyan gyerekekből is, akikhez a minimális fejlesztőpedagógus-szám elegendő. De így a Kinga-féle gyerekek kiszorulnak abból a körből, hogy felfelé húzhassák őket a kognitív és szociálisan érett társaik. Ugyanakkor, a hirdetett differenciált oktatás így csak a nagyon hasonló gyermekek között valósulhat meg, ahogy az empátiára nevelés is” – osztja meg aggályait Ági.
Az optimumot keresve
Kinga, sok más hasonló helyzetben lévő gyermekkel együtt, nem érzi magát eltérőnek „teljesen kerek” társaihoz képes, ezért a különböző speciális igényeket kielégítő, autistáknak, ADHD-soknak, aspergereseknek fenntartott állami és magánintézményekbe küldése indokolatlan, és nem is felfelé húzná őt. Ezekben az iskolákban a személyre szabott fejlesztést ugyan megkapná, de a mindeközben őt érő benyomások
nem a további életében való boldogulását, átlagos közösségekbe történő beilleszkedését segítenék.
„Úgy gondolom, a különböző civilizációs hatások miatt ma több SNI-s gyermek is születik, és persze az is igaz, hogy mivel több kórképet ismerünk, mint korábban, ezért több címkét is ragasztunk olyanokra, akiket régen csak úgy aposztrofáltunk, hogy »nehéz eset« vagy »rossz gyerek«. De míg van egy sor olyan alternatív intézmény, ahová a túljelentkezésben lévő tökéletesen »kerek« gyerekek közül válogatnak csak, és vannak speciális intézmények egyes diagnosztizált jelenségek kezelésére, addig létezik egy jelentős szürkezóna. Egy olyan szegmens – hívja fel a figyelmet a kétségbeesett anyuka –,
akiknél nincs szükség szélsőséges útra, de az átlagosnál mégis több és személyre szabott felzárkóztatás, célzott fejlesztés kellene.
Azt tartanám optimálisnak, és nemcsak a gyermekem, de a társadalom szempontjából is, ha lennének olyan intézmények, ahol a »teljesen kerek« gyerekekkel vegyülhetnének az enyhén speciális nevelési igényűek, rájuk szabott fejlesztésekkel, hiszen ez tudná igazából szolgálni azt, hogy
a jövőben, felnőve könnyen integrálódjon a társadalomba, és különleges képességeinek kiaknázásával annak igen értékes tagja lehessen.”
A beiskolázásnak ára is van
A legtöbb alternatív iskola ma Budapesten, a szeptemberre várható áremelés előtt havi 150–200 000 forintos tandíjjal működik. Vannak persze ennél jóval borsosabb tarifával üzemelő intézmények is. A Britannica International School Budapest a jelenlegi tanévben az első két évfolyamosok számára több mint 5 millió forintba kerül, az összeg sávosan emelkedik, így a végzősök szüleinek már 7 millió forintnál is többet kell fizetniük egy tanévért. A tandíjon felül pedig sok intézmény a beiratkozásnál egyszeri külön összeget is kér a tanulmányok megkezdéséhez, ami szintén minimum 6 jegyű összeg.
A speciális igényeket kiszolgáló állami iskolák mellett léteznek ilyen magániskolák is. Ezek biztosítani tudják a kellő számú pszichológus, fejlesztőpedagógus, mozgás- vagy zeneterapeuta és egyéb szakemberek folyamatos munkáját, ezért kénytelenek nagyobb összeget kérni a szülőktől, ez van, ahol havi 350 000 forint körül mozog, de igényelni lehet felzárkóztató felkészítést is heti pár napban. Mivel ezeken a napokon néhány óra alatt számos szakember foglalkozik a gyermekkel, egy-egy ilyen pár órás vagy egész napos alkalom több tízezer forinttól akár a százezer közelébe is érhet.
A tanulság
Ha az olyan mezsgyében gondolkodunk, ami a két véglet között van, a beiskolázás körüli tájékozódást, intézkedést nagyon előregondolkodva kell megtenni. Ági, saját tapasztalatából okulva azt tanácsolja, ilyen esetben legalább 1-1,5 évvel az iskola megkezdésének esedékessége előtt kezdjenek el mozgolódni a szülők, hogy a kevés köztes opció közül még eséllyel választhassanak, függetlenül az anyagi vonzatoktól is.
Ha érdekelnek hasznos tanácsok a beiskolázás szempontjairól, ezt a korábbi interjúnkat is ajánljuk figyelmedbe.
