Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy népszerű mexikói influenszer, Poncho de Nigris felajánlotta, hogy eladja az ő örökítőanyagából létrehozott embrióit, fejenként 2 millió dollárért, azoknak, akiknek nem lehet gyerekük.
Célja akkor lenne nemes, ha ezt mondjuk nem ilyen ellenszolgáltatás fejében hirdetné, s ha nem tenné hozzá, hogy azokat a leendő szülőket tekinti célcsoportjának, akik mindenáron vonzó, jó kinézetű babát akarnak. Poncho de Nigris a feleségével, Marcelával vett részt lombikbébiprogramban, s az így kapott embriókat azóta fagyasztva tárolják. A házaspár nem szeretne több gyereket, így eladóvá vált a két megmaradt életkezdemény.
Az influenszer sokak figyelmét felkeltette, de a visszajelzések szinte mind negatívak. Nem is csoda, hiszen a férfi azzal büszkélkedett, hogy az embrióknak nagyszerű az életminősége, biztos, hogy olyan szépek lesznek, mint az ő már megszületett és cseperedő gyerekei (szám szerint négy). Szerinte tulajdonképpen feljavítják az emberi fajt. Aki szeretne maga is ilyen kis tökéletességet nevelni, az értelemszerűen fizessen is érte. Az ajándékozás ugyanis a házaspár szerint „vétek lenne”.
Eladó embriók: a szülők nem akarják felhasználni őket
De Nigris emellett találkozni is szeretne a potenciális vevőkkel, hogy megbeszéljék a részleteket. Az embriókra mint vagyontárgyakra gondol, olyannyira, hogy halála esetén azok életbiztosításként használhatók a családja számára. Ők biztosan nem szeretnének több gyereket, s ebben annyira biztosak, hogy az influenszer vazektómiát szeretne végeztetni.
Kinek mihez van joga?
Az embriók eladása nagyon ellentmondásos téma, etikai és erkölcsi vonatkozásai évek óta vitákat váltanak ki. Az embrióeladás az in vitro megtermékenyítéssel (IVF) létrehozott embriók pénzért történő átadása, és nem de Nigro találta ki, létező jelenség. A pároknak minden esetben nyilatkozniuk kell, hogy mi legyen a sorsa a fel nem használt, azaz be nem ültetett embrióknak. Tárolhatják őket akár évtizedekig is a klinikán, le is mondhatnak róluk, de el is adhatják őket. Nemcsak leendő szülők vásárolnak, de kutatással foglalkozó klinikák is.
Kihez tartoznak a sejtek?
Hátborzongatóan hangzik? Mindenképpen. Ettől még a meg nem született, be nem ültetett sejtcsomókról igenis rendelkezni kell, ugyanis megfelelő körülmények között magzattá fejlődnek, és megszületnek. Az pedig, hogy valaki pénzért árulja őket, nem minden országban illegális. Idén márciusban egy virginiai bíró előzetes véleményt adott ki arról, hogy a lefagyasztott embriók jogilag tulajdonnak vagy „ingóságnak” tekinthetők. Egy elvált virginiai házaspár jogi vitája miatt hozta ezt a döntést: a két, még mindig tárolt, lefagyasztott embriót a nő szerette volna beültettetni a méhébe, és kihordani őket, míg az exférj ezt ellenezte. Ám az embriók tulajdonjoga közös volt, így a bírónak kellett döntenie, kihez kerüljenek.
A magyar szabályozás az embriók eladását nem, de a donációt lehetővé teszi. Azaz azok a párok, akik lemondanak a végül be nem ültetett, fagyasztva tárolt, lehetséges utódaikról, másokon segíthetnek, hiszen így a használható petesejtet vagy hímivarsejtet nélkülözni kényszerülő meddő párok hozzájuthatnak egy lehetőséghez.
