Volt egy kedves, érdeklődő, jól tanuló gyerekünk, akit nemrég elraboltak, és itt hagytak helyette egy morcos, zárkózott, válogatós, állandóan alvó és evő kamaszt. Mihez kezdjünk hát vele és a változással, ami az agyában végbemegy?
Sajnos visszacserélni a gyereket nem lehet, és nem is szabad. Nem várhatjuk el a fejlődő lénytől, hogy visszafelé haladjon az időben. A hormonjai azt diktálják, hogy elkezdjen érzelmileg eltávolodni a szüleitől, és a kortársai körében vívjon ki elismerést. Azt is ezek „kényszerítik ki”, hogy állandóan álmos legyen, hiszen a növekedés sok energiát igényel, az álmosságot okozó hormon pedig még reggel kilenckor is kimutatható a szervezetükben. A test egyértelműen üzen: hagyj pihenni, ne terhelj túl, mert nagyon el vagyok foglalva, és nincs szabad kapacitásom. Adj energiát, enni és inni sokat, sokfélét, különben nem tudom levezényelni ezt a hatalmas mennyiségi és minőségi ugrást. Mi pedig mit teszünk? Agyongyötörjük őket az iskolai feladatokkal, tápláljuk a szorongásukat a teljesítménykényszerrel, végképp nem hagyjuk őket pihenni, és csodálkozunk, amikor minderre cseppet sem reagálnak jól.
A teljes személyiség és test alakul ilyenkor. Fontos lesz a külső, a hajszín, az öltözködés: a gyerek, aki tavaly még nagykabátban is fázott, most dacból nem hord sapkát, sálat, mert az tök ciki lenne. A hangulat folyamatosan ingadozik, a tanulmányi eredmények romlani kezdenek, hiszen semmi kedve pihenés helyett órákon át tanulni, és nem is ragadnak meg olyan könnyen az információk, mint korábban. A rendszer láthatóan el van foglalva mással, ám a jelenlegi iskola pont a hetedik osztálytól helyez maximális nyomást a gyerekekre: el kell dönteniük, hova fognak felvételizni, meg kell érteniük a kémiát, a fizikát, készülni nulladik órákban a felvételire, vagy épp helytállni a gimnáziumban. S persze emellett sportoljanak, tanuljanak zenét, járjanak különórákra…
A kamaszagy titkai
Pedig a kutatók is egyre több információval rendelkeznek a tinédzseragy sajátosságairól. Például arról, hogy miközben a kockázatkereső magatartás egyre hangsúlyosabb, a jövőre vonatkozó döntéseknél a felelőtlenség erősödik: a gyerek néha azt sem tudja, őt hogy hívják, nemhogy a döntései rövid és hosszú távú következményein rágódjon. S még ha meg is tenné, ha nagyon szeretne jól tanulni, akkor is megnehezítik az életét a hangulatingadozások: hol a pokolba kívánja az egészet, hol azon szorong, hogy fog tudni elhelyezkedni.
A változás elkerülhetetlen
A kutatások szerencsére nemcsak magyarázatot adnak a tinédzserkori agyi változásokra, de segítenek azokat gyengeség helyett erőforrásokra változtatni – legalábbis részben. Hiszen a serdülőkor a különféle kognitív ugrások időszaka is. A tizenévesek azokra az alapokra építkeznek, amelyeket kisgyermekként tanultak, ebből kell kialakítaniuk egy kifinomult és érett gondolkodásmódot. Ha segítünk nekik megérteni saját magukat, a szorongás nagyságrendekkel csökken (végre kiderül, hogy minden normális, amit éreznek, ők pedig mindennél jobban szeretnének normálisak lenni), és a krízishelyzeteket közösen oldhatjuk meg.
Ne szidjuk és ne szégyenítsük meg
Nekünk, szülőknek, pedig segít elkerülni a legnagyobb csapdákat. Sajnos hajlamosak vagyunk szinte démonizálni a kamaszkort: „csak ezt éljük túl”, meg „mondták, hogy ilyen leszel, de nem akartam elhinni”, hangzik el sok anya és apa szájából. Ez talán nekik pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, a gyereket viszont vérig sérti. Hiszen ő nem akar szándékosan ingerlékeny, szinte csak az alvás, az evés és a szex iránt érdeklődő hangulatember lenni, aki folyton beleköt az élő fába is. Ha megértéssel fordulunk felé ahelyett, hogy leszólnánk, meg fogunk lepődni, mennyivel együttműködőbbé válik. Talán azt is elmeséli, milyen folytonosan megfelelni próbálni az osztálytársaknak és haveroknak. Milyen idegennek érezni magát a saját testében, és állandóan attól rettegni, hogy valami kínosat művel. Milyen érzés a csordaszellem bátorsága, hogy tud remegni a térd egy randin, hogy miért olyan fontos, hogy éjjelig cseteljen, hogy mennyire fél a jövőtől. Hogy igenis számít neki, mit mondanak a szülei. Igen, független szeretne lenni, de nem mindenáron.
Nézd, hát ettől érzed magad rosszul!
Mi pedig elmondhatjuk neki, hogy mennyi változás történik az agyában. Hogy a melatonintermelése (ettől a hormontól leszünk álmosak) eltér a felnőttekétől, ezért van fent éjszaka olyan sokáig, és aludna el bármikor napközben. Hogy egyes agyterületek gyorsabban fejlődnek, ami egyértelműen befolyásolhatja a viselkedést. A jutalmazással kapcsolatos területek sokkal aktívabbak, mint a később érő, az önkontrollhoz kapcsolódók, és a hamar kapott pozitív visszacsatolás micsoda motivációs erő. Ezért hajlamos lehet hirtelen, átgondolatlan döntéseket hozni. Ugyanígy az agyi érés miatt sajátít el nehezebben egy új idegen nyelvet vagy tanul zenét ebben a korban. Közben viszont folyamatosan és intenzíven fejlődik az érzelmi szabályozást, a figyelem fenntartását, a problémamegoldást és az absztrakt érvelést segítő agyi terület. Nagyobb aktivitást mutatnak a dopamin-jelátvitelben is, azaz minden újdonságra és izgalomra extra kíváncsisággal reagálnak. Jókora mennyiségű bátorság, találékonyság, kalandvágy és kreativitás buzog bennük, amit ha a helyes irányba terelünk, nagy hasznát is vehetjük.
