Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha van kisgyereked, tudod, milyen gyakran beteg ez a korosztály: szülőként előbb-utóbb elfogadod, na de a nagyikat ki győzi meg arról, hogy ez normális?
Bármilyen borzasztóan is hangzik, 8-12 enyhe betegség egy kisgyermeknél teljesen normális. Ha utánaszámolsz, az havi egy kórt jelent, és ha abba is belegondolsz, hogy nyáron azért általában nem betegeskednek az ovisok, az összkép még borzasztóbb. Igen, tényleg jön majd náthára háromnapos láz, skarlátra kéz-láb-száj, nem is beszélve a sok hasmenős vírusról, és mostanában még a Covidról is.
Ettől lesz beteg?
Na és ez hogyan csapódik le a nagyik, még inkább a dédik felé?
„Biztos nem öltöztetted fel rendesen!” „El kellene vinni valami rendes orvoshoz, aki ad neki gyógyszert!” „Nagyon köhög, mit adsz neki?” „Kellene egy kis antibiotikum. Megnézem, mi van itthon.”
Anyukák és apukák pedig fújtatva hallgatják a tirádákat, tenni ugyanakkor keveset tudnak ellene.
A dédik és nagyik generációja ugyanis egyben az a generáció is, amely még sokszor hangoztatta azt, hogy megfázni nem a vírustól, hanem a hideg fagyitól, üdítőtől vagy a sál nélkül hagyott nyaktól fogsz, ezt pedig természetesen gyermekedre is tovább örökítik. Lehet, hogy te tisztában vagy azzal, hogy ezt mind szintén vírus okozza, de ezzel nem tudod meggyőzni az idősebb generáció egyes tagjait – tisztelet a kivételnek! – arról, hogy a gyerek betegségéről nem tehet senki sem. Egyszerűen közösségbe jár az istenadta!
Tanács akad bőven
A generációs különbség aztán olyan tanácsokat is szülhet, miszerint jobb lenne, ha inkább nem is vinnéd a szabadba, sőt, ha esetleg egész télen nem járna óvodába. Az utóbbi tanácsnak van annyi veleje, hogy jó eséllyel tényleg itt kapnak el minden vacakot a gyerekek, de nem azért, mert mindenki beküldi beteg gyermekét a csoportba. A télen keringő vírusok és baktériumok nagy része már azelőtt fertőz, hogy tüneteket okozna: hiába veszed ki az oviból a gyereket, amint megjelent ott a skarlát, könnyen lehet, hogy már rég hordozza is a kórokozót.
Az idősebb korosztály ráadásul abban az időszakban nevelt gyereket,
amikor boldog-boldogtalannak antibiotikumot írtak ki az orvosok minden bújára, bajára,
így ők ezt a gyógymódot, egyben problémamegoldást vinnék tovább ma is. Ma már talán minden anya tudja, hogy vírusra antibiotikumot adni felesleges, értelmetlen, szükségtelen – de ha a kicsi köhög, nagyi azért szívesen vinne neki egy kis eperízű kanalast, hogy hamarabb túl legyen rajta.
Ez a gyerek beteg
Kiverheti még a biztosítékot az is, ha nem szaladsz vele a dokihoz az első köhentéskor. Orvosi igazolástól függő országunkban persze sokszor kénytelen vagy valamilyen formában felvenni a kapcsolatot a gyerekorvossal, de egy mezei náthánál teljesen felesleges őt terhelni azzal, hogy megnézze a csemete torkát, majd ő is megállapítsa azt, amit te is tudsz: a gyerek náthás, de majd jól lesz, addig lehet teáztatni és inhaláltatni. Az én gyerekeim gyakorlatilag csak oltások alkalmával látnak orvost – igazán rosszul „általában” olyankor szoktak csak lenni, amikor aztán kórházi ügyeleten is kötök ki velük, mert a betegségük valóban ezt indokolja.
Ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy gyerekkoromban tündéri, idős gyerekorvosunk, akihez engem természetesen minden köhécselésnél elvittek, általában a következő diagnózist közölte szüleimmel:
„Ez a gyerek beteg.”
Nos, ezt a diagnózist már én is felállítom itthon, így spórolok egy kis időt magamnak és az orvosnak is.
Türelem rózsát terem
Mit lehet tehát tenni? Türelmesnek lenni leginkább, hiszen esélytelen, hogy az évtizedes berögződéseken változtass. Azt mondják, a gyerekek immunrendszere megérik: nos, a koronavírus miatti maszkviselés után ezt egy kicsit nehéz elhinni, sok szülő tapasztalja, hogy nagycsoportos vagy kis elsős gyermek pont annyit betegeskedik érzetre, mint ahányszor kiscsoportosként tette. Nem kis mélyütést tud bevinni, amikor kiderül, hogy a kéz-láb-száj tényleg elkapható többször, akár néhány héten belül egymás után is: de egyszer csak véget ér majd ez a széria is. Addig leginkább fapofával érdemes hallgatni a nagyikat, bekészíteni az inhalátort és az orrszívót, és várni a tavaszt.
