„Mi a különbség a brokkoli és a takony között? A gyerekek nem eszik meg a brokkolit” – szól egy régi vicc, amelynek tartalma nem is áll olyan messze a valóságtól.
A gyerekek láthatóan nagy érdeklődést mutatnak a taknyuk iránt. Az hagyján, hogy hajlamosak az orrukban turkálni, de alkalomadtán meg is kóstolják, amit benne találnak. Vajon honnan ered a különös vonzalom, és miért lesz belőle visszatérő szokás?
A takony a barátod
Az orrváladék, vagyis hétköznapi nevén a takony, értelemszerűen az orrban képződik, amikor a nyálkahártya által termelt váladék egy része kiszárad. Ez a nyálkás anyag fontos szerepet tölt be, hiszen az a célja, hogy megakadályozza a levegőben található, potenciálisan káros részecskék és kórokozók belélegzését. A részecskék így beleragadnak a váladékba, majd a torkon át a gyomorba kerülnek, ahol a gyomorsav semlegesíti őket.
Ha a részecskék nagyobbak, vagy több van belőlük, akkor ragadós darabokká állnak össze, és ha elég hosszúak, akkor kiszáradnak.
Nem jó ötlet piszkálni
Az orrban turkálás nemcsak azért kerülendő, mert szembemegy a társadalmi normákkal, vagyis visszataszító lehet mások számára, hanem azért is, mert az ujjakon keresztül mindenféle fertőző anyag juthat a szervezetbe, illetve elősegíti a betegségek átadását. A tüdőgyulladás terjesztéséhez például elegendő, ha valaki piszkálja az orrát, majd utána kezet fog másokkal.
Az orr belsejét is károsíthatja, ami orrvérzést okozhat.
Nincs gyógyító ereje
A takonyevés – vagy elegánsabb nevén a mukofágia – egészségre gyakorolt hatásáról már jobban megoszlanak a vélemények. Scott Napper, a kanadai Saskatchewani Egyetem biokémiával foglalkozó docense 2013-ban állt elő egy elmélettel, miszerint a szokás egyfajta evolúciós előny lehet, amely szerepet játszhat az immunrendszer erősítésében. Szerinte ugyanis azáltal, hogy a gyerekek lenyelik a részecskéket, jobban ki vannak téve az általuk okozott betegségeknek, ami erősíti az immunitásukat.
Ahogy azonban arra más kutatók rámutattak, az orrban termelődő nyálka nagyobbik részét amúgy is lenyeljük, így a takonyevésnek sem lehet számottevő egészségügyi hatása.
Ronda, de finom
Visszatérve az eredeti felvetésre, annak, hogy a gyerekek miért szeretik megenni a taknyukat, egészen egyszerű magyarázata lehet: szeretik az ízét. Mivel az ízletesség kérdése terítékre került Napper elméletében (illetve Sidney Tarachow pszichiáter gyakran idézett, 1966-os tanulmányában), már azt is tudjuk, hogy a takonynak
„nagyon finom”, sós íze van.
A gyerekek viselkedésében az is közrejátszhat, hogy az orruk mindig kéznél van, ezért amikor megeszik a taknyukat, valószínűleg hasonló indíttatások vezérlik őket, mint George Mallory hegymászót, aki amikor megkérdezték tőle, hogy miért akarja megmászni a Mount Everestet, a következő választ adta: „mert ott van.”
