Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztosan tanulnak belőle, a kérdés inkább az, hogy mit? Sem a betiltott ázsiai villódzó, epilepsziás rohamot, de minimum fejfájást és idegbajt kiváltó értelmetlenségek nem ígérnek semmi jót, de még csak a klasszikusnak számító Tom és Jerry sem ajánlható jó szívvel, mert az életben ha valakit hólapáttal péppé verünk, az pépes állagú is marad, és nem ugrik fel kisvártatva, hogy tovább menekülhessen. Ha valaki nekiszalad a ház falának, az nem vágja ki a sziluettjét a téglából, hogy leporolva gúnyáját már siessen is tovább, mintha mi sem történt volna. Vagyis mindezt jobb, ha nem tanulja meg a gyerek, de vannak azért ígéretesebb változatok.
Sajnos, be kell látnunk, a számunkra kedves retró rajzfilmek jelentős része egy mai háromévesnek – aki a YouTube-on akkor is tökéletesen eligazodva válogat az őt érdeklő rajzfilmek között, ha egyébként nem engedjük kifejezetten a készülékhez – ma már bizony lassúak. Egy Frakk vagy Kukori és Kotkoda bármennyire is szép emlékeket ébreszt bennünk, a mai kicsik ingerküszöbének enyhén lassúak és vontatottak. Szerencsére az újabbak között is akad egy-kettő, ami korosztálytól függően egészen jó választás lehet egy-egy rövid ideig tartó periódus átvészelésére, ha már tényleg muszáj kiteregetni a ruhát vagy feltenni a tésztát.
Optimális esetben egy jól megválasztott, a gyermek korának megfelelő szintű mese korlátozott nézése fejleszti a szókincset, és sok hasznos ismeretet közölhet, indirekt módon nevelhet, sugallhat pozitív, követendő jellemvonásokat, mintát adhat, és értéket közvetíthet, felhívhatja a figyelmet arra, hogy senki nem tökéletes, de a hibák beismerése fontos.
Ráadásul vannak kifejezetten oktató jellegű, interaktivitásra törekvő mesék, amik kérdéseket tesznek fel, és hangos választ várnak a képernyő/monitor előtt ülő gyerekektől, számoltatják őket, gondolkodásra késztetik.
Bogyó és Babóca
A legkisebbeknek a belépő szinten jó kezdet lehet a Bogyó és Babóca, amely képi világa viszonylag egyszerű, de annál kedvesebb. A jó barátok közötti dinamika sok kalandon át segíti a főhősöket, akik olykor hibáznak, jellemük nem mindig makulátlan, és nem rendelkeznek semmilyen szuperképességgel. Teljesen átlagos bogarak és erdei kisállatok, hétköznapiak és esendők, egymásnak mégis fontosak, és konstruktív tagjai a közösségnek, ha pedig úgy hozza a sors, belátják korlátaikat, vagy revideálják korábbi téves álláspontjukat.
Pogány Judit káprázatos teljesítményt nyújtva kölcsönzi végtelenül kedves hangját egy személyben az összes szereplőnek.
A dialógusok egyszerűek és érthetőek, de nem lebutítottak, a tempó kifejezetten kényelmes, nincsenek benne villódzó képsorok, hirtelen váltások, felzaklató fény- vagy hangeffektusok. A színek és a hátterek kellően sematizáltak, de a lényeget érzékeltetik.
Bing
Bing nyuszi meséje szintén a belépő szint egyik jó választása lehet.
A túlméretezett fekete, suta nyúl valójában a kisgyerek, aki puszta kíváncsiságból, a világ és környezetének megismerése céljából tulajdonképpen hibát hibára halmoz.
Egyik galiba követi a másikat, de a szülőt reprezentáló jóbarát, Flop végtelen türelemmel konstatálja a legidegesítőbb katasztrófahelyzeteket is. Valóban példakép lehet minden szülőnek, ahogy fát lehet vágni szegény kisöreg hátán, de megéri, mert a nyuszi sokat tanul a türelmes magyarázatokból, és nem idegbeteg, frusztrált vén nyúllá cseperedik majd, hanem ép lelkű felnőtté. Ráadásul Bing saját maga összefoglalja minden epizód végén a történteket, és levonja a kellő konklúziót, ezzel nyomatékosítva a néző kis Bingekben is, hogy mit érdemes csinálni, és mit nem.
Peppa malac és Barbapapa családja
Egyes mesék családot modelleznek, ahol a családon belüli szerepek, felelősségek, kötelességek, lehetőségek, tisztelet, szeretet viszonyai elég jól definiáltak, lásd Peppa malac, Barbapapa.
Mancs őrjárat
Vannak olyan mesék, ahol egy baráti társaság, különböző képességekkel rendelkező tagokból álló kis csapat áll a középpontban, akik segítő szándékkal verődtek össze. Mindenki beleteszi saját kiemelkedő kvalitását, és ezáltal a csapatot sikerre viszi, a küldetés teljesíthetővé válik,
vagyis a csapatszellem, az „egységben az erő”, az összefogás és a segítségnyújtás jelenségei egyértelműen leszűrhetők belőlük.
Ilyen a Mancs őrjárat és a Szarvas osztag.
Muszáj azonban sajnos megjegyezni, hogy a jópofán lefordított dalszövegek ellenére a magyar nyelvű főcímdal feléneklésének minősége még egy átlagos hallással rendelkező anyukának is bántja a jó érzését. Olyan fülsértően hamis főcímdalokat hallani, hogy az ember inkább lehalkítja a főcímzene erejéig az eszközt, semmint hogy gyermeke zenei nevelését ezen keresztül kezdené meg, azzal ugyanis súlyos és maradandó károkat okozna.
Ha viszont nem visszük túlzásba, és szelektálunk a lehetőségek közül, sőt, olykor együtt ülünk esetleg le mesét nézni, közösen kommentáljuk az eseményeket, és hagyjuk, hogy a gyerek vezessen be minket, kívülállókat, saját világába, akkor a jól megválasztott mese nézése kedves és még akár értékes időtöltés is lehet, egyéb közös játékok után.
