Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyermekpornográf képek és videók az esetek túlnyomó többségében gyerekek ellen elkövetett szexuáliserőszak-cselekményekről készülnek. Itt a pornográfia nem azt jelenti, hogy a gyerekek vágykeltő módon viselkednek, hanem hogy őket erőszakkal valamilyen szexuális cselekményre kényszerítik.
A digitális kor hozta magával a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények minőségbeli változását is. Richard B. Krueger és Meg Kaplan pszichiáterek kutatásukban azt vizsgálták, hogy aki gyermekpornográf tartalmakat fogyaszt, az a való életben is veszélyt jelent-e a gyerekekre.
Amiben az emberek egyetértenek – és amiben nem
Mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyermekpornográfia nem áldozat nélküli bűncselekmény. Az a gyerek, aki a felvételen szerepel, valóban erőszak áldozata. Azok, akik erre kényszerítik a gyerekeket (tehát az ilyen jellegű felvételek készítői), egyértelműen bűnösek, ez nem vita tárgya.
A kérdés ott válik komplexszé, amikor a gyermekpornográf tartalmak fogyasztói kerülnek a középpontba.
Börtön jár-e ezeknek az embereknek, amiért egy olyan iparágat támogatnak, ami felfoghatatlan mértékű sérüléseket okoz a legvédtelenebbek számára? Indokolt-e az ilyen tartalmak fogyasztói ellen nagyobb szigorral fellépni, lenne-e ennek elrettentő ereje? És vajon egyenes út vezet-e a gyermekpornográf tartalmak fogyasztásától a molesztálásig?
Az utóbbi egy-másfél évben történtek kapcsán a magyar társadalom is minden korábbinál határozottabb véleményt alkotott a kérdésben, a téma kapcsán azonban a különböző országok és a különböző kutatók nem mindenben értenek egyet. Vannak országok, ahol bevett módszer a halálbüntetés, míg máshol egy figyelmeztetéssel megússzák az elkövetők.
Bizonyítékokon alapuló válasz
A fent említett kutatás első számú célja a gyerekek védelme. Vannak azonban bizonyítékok, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos megközelítések csak tovább rontanak a helyzeten. Krueger és Kaplan egy olyan eszköz segítségével mérték fel a jövőbeli kockázatokat, amelynek segítségével nagy eséllyel megjósolható, hogy a gyermekpornográf tartalmakat fogyasztó egyén a való életben bántalmazna-e gyerekeket. Eszerint ugyanis érdemes különbséget tenni egy 65 éves, gyermekpornográf felvételekkel lebukott, ám korábban semmilyen bűncselekményt el nem követett személy, és egy 25 éves, szintén gyermekpornográf felvételekkel lebukott, de korábban szexuális erőszak miatt elítélt ember között.
A kutatók szerint míg az előbbinél alacsony annak a kockázata, hogy a való életben erőszakoskodna gyerekekkel, az utóbbinál szinte biztosak lehetünk ebben.
Miért ne küldenénk mindkét embert börtönbe?
A fenti két példán elindulva jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy miért ne kerülhetne mindkét elkövető börtönbe. Nos azért, mert az alacsony kockázatú személy börtönbe kerülése azt jelentené, hogy szabadulása után a megbélyegzés miatt nehezebben talál munkát vagy lakást, a környezete kirekeszti, és ez megnehezíti számára a reintegrációt és a társadalommal való együttműködést, márpedig az, aki nem talál munkát vagy lakást, további veszélyt jelenthet a társadalomra. A kutatók szerint az alacsony kockázatú egyének börtönbüntetése, a különböző kockázatú csoportok összemosása éppen ezért felesleges és kontraproduktív.
