Régen volt, hogy is volt... Emlékszel még a történelmi olvasókönyvre, ami ötödikes korodban bevezetett a történelemtanulásba? A magam részéről nagyon szerettem, és talán ennek is köszönhető, hogy a töriórák iránti lelkesedésem a középiskolában sem hagyott alább. Sőt, szerintem felnőttként is nagyon izgalmas látni, hogy bár mindennapjaink, természeti és épített környezetünk merőben eltér a néhány száz vagy pár ezer évvel ezelőtt élt emberétől, viselkedésünkben, cselekedeteink mozgatórugóiban rengeteg a közös vonás.
Bár középiskolában a magyar volt a kedvenc tárgyam, ha megnézem a mostani érettségik jellegét, a történelem feladatsor tetszik a legjobban. A száraz adatok, évszámok visszakérdezése helyett sokkal inkább kritikus és elemző gondolkodást és kreatív forráshasználatot vár el: a feladatok mindegyikéhez csatolnak idézetet, képet, esetleg valamilyen ábrát, és a diákoknak azok és meglévő történelmi ismereteik alapján kell válaszolniuk. Hát nem klassz, hogy a tudásukról komplex módon gondolkodva, nemcsak a történelem, de a művelődés- és művészettörténet vonatkozásait is figyelembe véve adhatnak számot?
A 180 perces feladatsor történelemből is két részből áll, az első szakaszban rövidebb válaszokat igénylő, vagy néhány esetben feleletválasztós feladatokat kell megoldani, míg a másodikban több témából választva már kifejtős esszéfeladattal is meg kell birkózniuk a diákoknak. Választhatnak, hogy melyik, az egyetemes és melyik, a magyar történelemre vonatkozó kérdést dolgozzák ki.
Kvízünkbe – formai sajátosságok miatt – az elmúlt évek feladatsorainak első feléből válogattunk kérdéseket, melyeket feleletválasztós formában közlünk, a helyes válaszokat pedig minden esetben a központi javítókulcsban foglaltak alapján adjuk meg. Ahogy a többi feladatsor esetében, most is nekünk van könnyebb dolgunk. Nemcsak azért, mert tét nélkül kísérletezhetünk, de azért is, mert az éles feladatsorban a kérdések zöménél nincs esély a tippelésre.
A matek hogy ment?
