Rendszeresen szembesülök azzal, hogy vannak olyan hanyag szülők, akik biztonsági öv vagy éppen gyerekülés nélkül szállítják a gyerekeiket az óvodába. Vélhetően pusztán lustaságból, mert sajnálják az időt arra, hogy becsatolják a gyereket.
Budapesttől húsz kilométerre, az agglomerációban élünk egy nem túl nagy városban, ahol hat óvoda is van, így alapvetően a helybelieknek nem kell sokat utazni reggelente, amíg eljutnak az oviig. Sokan ezért inkább sétálnak, ám így is rengetegen vannak azok, akik a munkába indulás előtt, kocsival viszik reggelente a gyereket, és délután onnan érkezve szedik össze. A parkolás persze nincs rendesen megoldva, mindenki összevissza áll meg, ennek köszönhetően nemrég nekem tolattak.
A másik anyuka és én is kiszálltunk a kocsiból, és nyugtáztuk, hogy a kis sebesség miatt nincs gond. Majd egyszer csak kivágódott nála a hátsó ajtó, és két kíváncsi gyerek lesett ki – gyerekülés nélkül. Nem is bírtam ki megjegyzés nélkül, de ő nem reagált rá.
Nem elég, ha te biztonságosan vezetsz
Értem én, hogy a többség maximum 1-2 kilométert kocsikázik településen belül. De tényleg a gyerekek életével kell játszani? Rendszeresen (néha hetente többször) vannak kisebb-nagyobb koccanásos balesetek településen belül a nehezen belátható kereszteződésekben, mert aki a főútvonalon megy, az nem lassít, a becsatlakozó meg nem elég figyelmes, vagy épp azt hiszi, hogy még kifér. Aztán hopp, mégsem, és az autó a szemközti ház kerítését bedöntve, annak az udvarán köt ki.
A fent említett anyuka esete sajnos nem egyedi, napi szinten látok olyan családokat, ahol a gyerek nemhogy becsatolva nincs az ülésbe, de még gyerekülés sincs a hátsó ülésen. Vagy épp az első ülésen ül. Aztán jön egy figyelmetlen, siető autós vagy egy busz mögül kilépő gyalogos, és a gyerek már repül is le az ülésről. Mert nem elég abban bízni, hogy én biztonságosan tudok vezetni, ha közben a másik felelőtlen.
Szóval, nem értem. Jóhiszeműen azt feltételezem, hogy ezekben a családokban is van amúgy autósülés, csak épp a másik autóban. Tudom, hogy macera átpakolni, de azért a gyerek biztonsága kellene, hogy legyen az első helyen. Egyébként meg két ülést átrakni egyik kocsiból a másikba nagyjából 5 perc (se). Ha pedig ott az ülés, csak nem csatolják be a gyereket, akkor csupán másodpercekről beszélünk. Arról nem is szólva, hogy milyen példát mutat azzal a szülő a szabálykövetésről, ha azt mondja a gyereknek, hogy „á, csak a szomszédba megyünk, nem kell becsatolni”.
Mit mond a törvény?
Hivatalosan 150 centi alatt a gyerek méretéhez és magasságához igazodó biztonsági ülésre vagy ülésmagasítóra van szükség. Az autós babahordozók 9 vagy 13 kilóig jók, és ezt akkor érdemes lecserélni, amikor a gyerek feje már majdnem eléri a tetejét. A következő kategória 9-18 kilóig terjed, ezeknek rendszerint még saját biztonsági övük van, és elég szorosan tartják a gyereket – ha nem vastag télikabátban van bekötve. 15 kilótól felfelé már vehetünk olyat, ami 36 kilóig jó, de olyat is, ami csak 22-ig, ebben az esetben 22 kiló felett egy újabb ülésre lesz szükség. Ezeknél már az autó saját biztonsági öve tartja az ülésben a gyereket. Vannak olyan ülések is, amelyek az összes kategóriát átfogják, de a legtöbb szakvélemény szerint biztonsági szempontból az a jobb, ami csak egyre van kitalálva.
15 kiló felett felmerülhet az ülésmagasító használata, de ez alapvetően csak arra jó, ami a nevében is benne van: magasabban ül a gyerek, így ha alapból elég magas, akkor jó helyre kerülhet a biztonsági öv. Ám oldalirányból és a fejre nézve semmilyen védelmet nem biztosít, tehát a használata nagyon erős kompromisszumokkal jár.
Mikortól hagyható el a gyerekülés? A hátsó ülésen 135 centi felett már nincs rá szükség, ha a biztonsági öv nem vágja a gyerek nyakát, és jó helyen, a vállánál éri el a testét. Ahhoz, hogy az anyósülésen utazhasson, minimum 150 centiméter magasnak kell lennie.
A lényeg, hogy ne játsszunk a gyerek életével! Pusztán lustaságból ne kockáztassuk a testi épségét, és ne sajnáljuk azt a néhány percet arra, hogy betegyük a kocsiba a gyerekülést. Nem azért, mert a törvény ezt írja elő, hanem azért, hogy biztonságban legyen.
