Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Belénk van kódolva, hogy cukinak lássuk a kisbabákat, és normális, ha néha már úgy érzed, hogy legszívesebben megzabálnád őket. Ettől csak kiegyensúlyozottabb leszel.
A kisbabák sokakból elég jellegzetes reakciót váltanak ki: azonnal elkezdenek hozzájuk gügyögni, és szeretnék megcsipkedni vagy megharapdálni őket. Amikor egy cuki kisbabát látunk, és előtörnek belőlünk ezek az érzések, sokakban felmerülhet, hogy normális ez?
A kérdésre a válasz: igen, teljesen normális, sőt egészséges, ha meg akarod zabálni a saját gyereked vagy a barátnőd kisbabáját - írja a Motherly. Egyszerűen genetikailag belénk van kódolva, hogy beleszeressünk a nagy szemű, pici orrú, hurkás kisbabákba, és gondoskodni akarjunk róluk.
A cukiság univerzális
A babaséma alapjait még Konrad Lorenz, az etológia atyja fektette le. Ő volt az, aki leírta, hogy erős érzelmi hatást vált ki belőlünk a kerek fej, magas homlok, nagy szem és kis orr. Ez pedig nemcsak a kisbabákra vonatkozik, hanem az állatkölykökre, a rajzfilmfigurákra, a játékbabákra is.
Amerikai és német kutatók pedig megállapították, hogy a mesterségesen cukivá alakított képek erősebb reakciót váltanak ki a felnőttekből mint azok, amelyeket ugyanazon tulajdonságok megváltoztatásával kevésbé vonzóvá változtattak. További vizsgálatok pedig arra jutottak, hogy még a gyermektelen nők számára is kedvesebbek a nagyobb szemű, kisebb orrú, kisebb szájú babák. A képek megtekintése közben a nők agyát funkcionális MRI-vel tanulmányozták, és megállapították, hogy az eltúlzott babaséma aktiválta az agy azon részét, mely a boldogsághormonnak is nevezett dopamin felszabadításáért felelős.
A kutatók szerint ez váltja ki belőlünk a gondoskodás érzését még akkor is, ha nem a saját gyerekünkről van szó. Ez pedig evolúciós szempontból mindenképpen előnyös tulajdonság, hiszen az ember társas faj.
De honnan jön a harapdálás?
Egy 2015-ös vizsgálatban a Yale Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy a túl sok cukiság agresszióhoz vezet. A vizsgálat résztvevőinek különböző babák képeit mutatták, és az érzéseiket olyan mondatokkal kellett jellemezniük, mint “úgy megcsipkedném az arcát” vagy “meg akarom zabálni”. Minél cukibb volt a baba, annál több pozitív érzelmet váltott ki az emberekből, ám a túlzott kedvesség már átcsapott agresszióba.
Ennek oka, hogy a túl sok negatív érzelemhez hasonlóan a túl sok pozitív is olyan stresszes lehet, hogy szeretnénk azt a feszültséget levezetni, ez pedig agresszióban - csipkedésben, harapdálásban nyilvánul meg. A jelenséget a kutatók cukiságagressziónak nevezték el.
Ezt követően egy újabb vizsgálatban megállapították, hogy azok az emberek, akikből a cuki fotók agressziót váltottak ki, 5 perccel később már sokkal enyhébben reagáltak a képekre. Vagyis a negatív érzelmek segítettek helyrebillenteni az egyensúlyt.
Ez mindenképpen előnyös tulajdonság, hiszen képtelenek lennénk gondoskodni a gyerekünkről, ha állandóan elöntenének minket az érzelmek. Vagyis teljes normális, ha néha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy megharapdáld a kisbabád hurkás combját, mert sokkal kiegyensúlyozottabb szülő leszel tőle.
