Kevés sokkolóbb élmény éri az embert az élete során, mint azok a bizonyos első napok, amikor végre hazaengedtek a kórházból, mi meg ott állunk az újszülött, nyiklő-nyakló, minősített esetben vörös fejjel ordító kisbabánkkal, és nagyjából gőzünk sincs, hogy most mihez kezdjünk.
Népi megfigyelésem szerint a nők a várandósság alatt mindenre kiterjedően felkészülnek a szülés összes apró részletéből, az oxitocintól a málnalevél teáig, a nagy méretű Tena betéttől az anyatej tároló edénykéig, ez azonban annyira leköti az energiákat, hogy tovább már nem sikerül tekinteni. Pedig a szülés, a legrosszabb esetben is, legfeljebb egy napig tart, de ami utána jön, hát, az emberi mércével mérve maga az örökkévalóság. Nem, a cuki és tökéletes gyerekszoba berendezése nem jelent egyben felkészülést is.
Szerencsére ezeket a kritikus első napokat szinte kivétel nélkül sikeresen teljesíti mind az anya, mind pedig a kisbaba, habár az előbbiben kitörölhetetlenül megmaradnak az emlékek az élete hátralévő részére. Nyugi, a második gyerekkel már egészen más lesz, az már egy jutalomjáték, csak addig előbb el kell jutni.
Szóval, ennek a pár napnak a megkönnyítésére – na jó, ezt kezdjük újra! Tehát, ezzel a cikkel segíteni szeretnénk neked felkészülni, hogy mire számíts az első napokban.
Hazatérés
Eljött a nagy nap, hazamehetsz a kórházból. Kezedben a zárójelentés, a szoptatós hálóinged helyett végre megint a jól megszokott terhesnadrágod van rajtad (másba még úgysem férsz bele, de ez az élet rendje), és a kisbabádat is sikerült beoverállozni, hogy kivihesd a kórház biztonságot jelentő falai közül a zord és veszélyes nagyvilágba. Már azon is jót vihogtál, hogy az 52-es overáll szárának és ujjának is nagyjából feléig ér el a gyerek lába és karja, gyakorlatilag elveszik a ruhadarabban, az igazi nehézségek azonban még csak most jönnek.
Be kell őt ugyanis pattintani a körültekintően kiválasztott, legújabb szabvány szerinti autósülésbe. Na most, nyilván emiatt van szükség a hülye overállra a jól bevált pólya-takaró kombó, esetleg zsák helyett, hogy az alsó pántot elvezethesd a gyerek lábai közt. Átemeled a babát az ülésbe, és rájössz, hogy hiába gyakoroltad a bekötést az otthon fellelhető összes plüssállattal, élő gyerekkel ez egészen másképp működik. Egy újszülött ugyanis összeroskad, nyiklik-nyaklik, el sem ér a válla a pántokig, esetleg ordít és vonaglik is közben. Szóval egy újszülött, az elképzelhetetlenül pici és puha, és úgy mutat egy ilyen ülésben, mint egy esküvői torta az atomerőmű hármas blokkján.
Ennek ellenére soha ne próbáld meg biztonsági ülésbe való bekötés nélkül autóztatni a babád! Hidd el, menni fog az a bekötés! Előbb-utóbb sikerülni fog méretre húzni az összes pántot, és ügyesen becsatolni, beállítani az összes támasztékot, majd pedig az egészet biztonságosan rögzíteni az autóban.
Elmondom a tuti trükköt. Kérj segítséget egy tapasztalt barátnőtől, vagy rokontól, akinek pár éves kisgyereke van, ezért benne van a kezében a mozdulat! Persze, mivel minden típus más és más, jobb, ha előre felkészül, és kiismeri az ülést. Ezt persze te is megtehetnéd, de egy tapasztalt személy biztos nem ijed meg, amikor belekerül a baba is.
Ez egyébként egy általánosan bevethető jó tanács: kérj meg valakit, akinek van élő, és nem archív tapasztalata, hogy segítsen az első napokban! Reálisan többre fogsz vele menni, mint a gyerek apjával, aki még nálad is jobban meg van szeppenve, vagy az anyáddal, akit bármennyire is szeretsz, az utóbbi harminc évben egy kissé mégiscsak kijött a gyakorlatból.
Ja, igen. Az ülést menetiránynak háttal, a kocsi hátsó ülésén rögzítsük, és győződjünk meg róla, hogy a baba nagyjából vízszintes helyzetben van, a feje nem bukik előre, és tud lélegezni.
Nem megy a szoptatás
Tudom, nem nyugtat meg, de nem vagy vele egyedül. A szoptatást tanulni kell, és még akkor sem biztos, hogy sikerülni fog, persze jó eséllyel igen. Ne félj, a babád nem fog éhen halni a kiváló minőségű tápszerek világában!
Próbálkozni azonban érdemes a szoptatással, amihez szintén jó ötlet kikérni egy élő tapasztalattal rendelkező anyatárs segítségét. Nekem a pár évvel előttem szült nővérem tanította meg, hogy hogyan kell masszírozással fellazítani a mellemben a dolgokat, hogy a szintén eléggé kezdő, újszülött kisbabám hozzáférjen az anyatejhez. Ő mutatta meg azt is, hogy hogyan helyezkedjek el (kényelmesen, megtámasztva), és hogyan tartsam a babát, hogy probléma nélkül rám tudjon cuppanni, és akkor hirtelen minden gond egy csapásra megoldódott.
Ha a laikus segítség ellenére sem megy, de feltett szándékod szoptatni, kérj segítséget profi szoptatási tanácsadótól! Ne sírdogálj, telefonálj! A tápszer pedig nem az ördögtől való, hanem az anyatej után a második legjobb dolog, amivel a babádat táplálhatod, gondolj is rá úgy! Lényeg, hogy mindig kövesd az elkészítési útmutatót.
Ja, és nyugodtan szoptasd a babát az igénye szerint, első gyereknél a gyermekágy hetei alatt ideális esetben úgysincs más dolgod, és hát ez a pihenőidő jár is nektek! A második gyerektől meg már úgyis tudod, hogy mivel teszel magatoknak a legjobbat.
Babaápolás, fürdetés, köldökápolás
Boldogok, akik mostanában szülnek, mert a tudomány jelenlegi állása szerint sem fürdetni nem kell mindennap az újszülöttet, sem pedig a köldöke körül nem kell táncot járni. Na jó, a kép ennél azért árnyaltabb: az ajánlások szerint hetente egyszer elég megfürdetni az újszülött babát, amihez különösebb kellékekre sincs szükség, elég őt belógatni a csap alá. Tisztába tevéskor pedig a hideg, vegyszeres, környezetszennyező törlőkendők helyett ugyanígy, langyos vízzel is lemoshatjuk a popsiját.
Ma már a köldökcsonkot sem ajánlatos kenegetni, sem hintőporozni, csak szárazon és tisztán kell tartani.
Szóval, ha éppen hazaértetek a babával, és izgulsz az első fürdetés miatt, aminek mindjárt eljön az ideje, nyugodtan eltolhatjátok a programot egy-két nappal, amíg elég erősnek nem érzitek magatokat hozzá. Persze, ha nagyon bukós a baba, akkor az érintett testrészeket érdemes letörölgetni, nehogy kimarja a bőrét.
Bölcsőhalállal kapcsolatos izgalmak
Egyáltalán nem szeretném bagatellizálni a dolgot, de tényszerűen a hirtelen bölcsőhalál 10 ezerből három babát érint, ami egy nagyon-nagyon alacsony arány szerencsére. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a halálok az ismertségét nem a reális veszély nagyságának, hanem főképp a titokzatosságának, de leginkább a „megelőzésére” gyártott termék marketingjének köszönheti. Esküszöm, a légzésfigyelő feltalálása előtt azt sem tudtam, hogy létezik ez a kór.
Szóval, ha úgy érzed, hogy nagyobb biztonságban szeretnéd tudni a babádat ettől a három tízezrelékes eséllyel bekövetkező bajtól, akkor a feladat a következő: Vegyél légzésfigyelőt, és telepítsd a kiságyba, menj el egy elsősegélynyújtó tanfolyamra, és első helyen mentsd el a telefonodban a 112-t! A három csak egyszerre működik.
Ennél azonban többet ér, ha a baba kiságyát (vagy még inkább a gurulós bölcsőjét) a saját ágyatok mellé állítod, hogy alvás közben halljátok egymás szuszogását, és könnyű legyen őt az éjszakai szoptatás után visszatenni, valamint nem teszel a baba ágyába semmiféle puha cukiságot, ami elállhatja a levegője útját.
Böfiztetés
Magyarországon szerencsére a kórházból való hazatérés másnapján megérkezik a családhoz a gyerekorvos, aki számtalan jó tanáccsal látja el a szülőket, köztük a böfiztetésre vonatkozó intelmeket is elmondja. Hallgatni kell rá.
A fekvő életmód sajnos azzal jár, hogy nehezen távoznak a gázok, márpedig az ugyebár, alaposan meg tudja nehezíteni az életet. Szegény baba meg azt sem tudja, mi baja, hol fáj, csak általános diszkomfort érzete van, amitől feszeng, majd ordításban tör ki, amit egyáltalán nem szeretnénk.
Szoptatás után tehát érdemes a babát kicsit karban tartani, mármint vállon, függőleges helyzetben, lehet vele sétálgatni is, lényeg, hogy egy-két ordas büfi elhagyja az ajkait. Sőt, aki le tudja fejteni a gyereket a melléről, az szoptatás közben is megpróbálkozhat a böfiztetéssel, főleg, ha a baba sok levegőt nyel. Én nem örülnék, ha evés közben ilyesmivel piszkálnának, de van, akinél muszáj. Ellenkező esetben jön a bukás, (vö. hányás), ami nemcsak azért rossz, mert büdös lesz a gyerek (meg minden más), és át kell öltözni, hanem mert így ebek harmincadjára jut a véres verejtékkel megtermelt anyatej. Ez volt aztán a képzavar. Lényeg, hogy adjunk időt a babának, hogy függőleges helyzetben lehessen, meg fogja hálálni.
A gyerek az anyja mellett szeret lenni
Első gyerekemnél elkövettem azt a hibát, hogy amikor hazavittük a kórházból, letettem őt az emeleti, csillivilli babaszobájába, aludjon csak, én meg lementem a nappaliba bandázni. A gyerek fél perc múlva ordítani kezdett, én meg viszonylag gyorsan, fél nap oda-vissza rohangálás után rájöttem, hogy ez a rendszer teljességgel tarthatatlan. A baba egy pillanatig sem akar a kiságyában, a családtól elszeparáltan létezni.
Onnantól kezdve a babaszobát nagyjából sosem használtuk, a gyerek ott szuszogott, nézelődött, vagy vigyorgott mellettem, mindig abban a helyiségben, amelyikben én voltam. Kapott egy gurulós bölcsőt, amiben magam után tudtam vonszolni, én meg kaptam két szabad kezet, és nyugalmat. Ez egyébként megint csak a természet rendje, most képzeld el, ha a baba nem ordítana, amikor egyedül marad! Elvitte volna a kardfogú tigris, az emberiség meg rég kihalt volna, szóval végül is az ordításnak köszönhetjük, hogy itt vagyunk még, úgy is tekints rá!
A lakás hőmérséklete
Na, hát ez az, amiben nem igazán lehet okosnak lenni. Láttam már olyan gyereket, aki 19 fokos lakásban, mezítláb, egy szál pólóban létezett, és semmi baja sem volt, így érezte jól magát, és olyat is láttam, aki 25 fok alatt didergett. Nálunk az jött be, hogy nem változtattunk semmit a lakás hőmérsékletén, hadd szokja meg a baba minél hamarabb a kinti (mármint a méhen kívüli) klímát, csak fürdetéshez csavartuk fel jól a termosztátot.
Azt meg úgyis látja az ember a gyerekén, hogy jól érzi-e magát, fázik-e, vagy melege van. Ha hideg az orra hegye, akkor az előbbi, ha izzad, akkor az utóbbi, szürpríz. Takaróval lehet befolyásolni a komfortérzetet.
Mindent egybevetve pedig, a legfőbb jó tanács: a babák már csak olyanok, hogy sírnak, ettől nem kell megijedni, de ha nagyon nem bírod már tovább, akkor hívj tapasztalt segítséget! Nyugi, szívesen fognak jönni a rokonaid és barátnőid, egyrészt, mert aki már szült gyereket, az mélyen átérzi a helyzetedet, másrészt pedig alig várják, hogy megnézhessék a cuki kisbabádat. Még ők lesznek hálásak, hogy pont rájuk gondoltál.
Plusz egy: a süti
Szülés után legyen otthon sok-sok süti, még akkor is, ha egyébként egyáltalán nem vagy édesszájú. A szoptatás ugyanis furcsa változásokat indít be az ember szervezetében, egyszerűen igényelni kezdi az édességet, ami jobb, ha nem gumicukor, vagy csoki (ha érted, mire gondolok), hanem minőségi sütemény.
