Összeválogatni az év kedvenc cikkeit egyszerre hálás és hálátlan feladat. Klassz, mert újra rádöbbenek, mennyi nagyon jó cikket írtunk idén. És nehéz, mert ennél sokkal több kedvencem volt, de a lista nem lehet végtelen. Ezek a szülőség kedvencei, az emberkísérletek és a nagyinterjúk kivételével, mert azok külön válogatást kaptak.
Ki lehet szállni a melltartómból
Nemrég futottam bele - az általunk egyébként sokra tartott - dr. Novák Hunor „ betiltott” cikkébe, amelyben a szerző kendőzetlenül áll ki a szoptatás mellett a gonosz tápszerlobbi ellenében. Az első reakcióm természetesen az volt, hogy mégis, mit képzel magáról? Több nappal később, amikor még mindig ugyanolyan dühös voltam, úgy éreztük, kénytelen leszek ennek hangot is adni.
A cikk ugyanis felháborítóan demagóg és hatásvadász (persze, semmi bajunk a hatásvadászattal, nekünk is vannak hatásvadász barátaink, de csinálják otthon, a négy fal között), valamint megkérdőjelezi a nők döntési szabadságát a saját mellüket illetően.
Pálma mérges lett, olvasd el itt
Anya vagy és lefogynál? Sok szerencsét!
Amióta gyerekeim vannak, kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan fogyókúrázom, pedig régen soha, semmi bajom nem volt a súlyommal. Jó, azzal semmi újat nem mondok, hogy a terhességtől általában jól meghízom, mert ki nem, de én a szoptatástól sem fogytam soha egy dekát sem, hanem csak egyre kerekebb lettem.
Nem jött be a „majd lefogysz, ha a tipegő gyereked után kell rohangálnod” elmélet sem, vagyis de, egy sikeres fogyókúra után, két egész hónapig újra nádszál karcsú voltam, csak utána rögtön terhes is lettem.
Aztán a fiam egy éves korában lelki értelemben is lezártuk a családalapítás időszakát, deklaráltuk, hogy nem lesz több gyerekünk. Visszanyertem a testem feletti rendelkezés jogát, és kezdődhetett az újabb tervszerű fogyókúra, vagyis a lánykori 58 kilóm utáni eszement hajsza.
Miért olyan nehéz, pontosabban szinte lehetetlen anyaként újra elérni a lánykori súlyt? Primilla önvizsgálatot tartott, és felfedezte a saját felelőssége (mármint hogy enni jó, etetni meg különösen) mellett a gyászos társadalmi berögződéseket is: "csak a hülyék és a betegek nem esznek cukrot".
Primilla küzdelme a külvilág berögződéseivel
Szerinted a fagyasztott embrió élőlény?
Tegyük fel, hogy barkochbázunk, és a fagyasztott embriókra gondolok. Tárgy? Hát, nem, nem mondanám tárgynak. Fogalom? Nem, az sem, hiszen kézzelfogható a fizikai létük. Élőlény? Hát... nem az a tipikus élőlény. De akkor mi? El szabad pusztítani? A püspök szerint nem. De akkor mit csináljunk velük? Jó kérdés.
A lombikprogram során nyert egészséges embriók egy részét beültetik az anyaméhbe, ott továbbfejlődve magzat, majd kisbaba válik belőlük. A fel nem használt embriókat többnyire lefagyasztják: az USÁ-ban több mint félmillió embriót tárolnak fagyasztva.A fagyasztott embriók léte pedig számos etikai kérdést vet fel.
A lombikprogram etikai kérdéseiről Pálma írt.
A két leggyakoribb nevelési hiba
A gyereknevelés általában több küzdelemmel jár, mint amennyire számít az ember. Az okok között megemlítendő saját, esendő emberi természetünk: hiába tudjuk, hogy szeretnénk türelmesek, igazságosak, kedvesek és következetesek lenni, attól, hogy gyerekünk van, nem válunk egyszeriben tökéletes emberré, és csak abból tudunk adni, ami van.
Aztán, nincsenek világos szabályok és módok, amik garantáltan beválnának. És végül, gyakran a szülők sem tudják, adott életkorú gyerektől mi várható. Azt hiszik, vagy velük, vagy a gyerekkel van valami baj, hogy csak nem sikerül vele megértetni ezt meg azt, holott a csemete pusztán csak életkorának megfelelően viselkedik.
Ám van két jellemző, visszatérő, merem azt mondani, hogy mindenkinél felbukkanó alapvető hiba, amire, ha odafigyelnénk, máris könnyebb lenne az életünk.
Praktikus jótanácsok a Dívány pszichológus szakértőjétől
Ezért utáljuk azokat, akik állandóan elkésnek
Vannak késős barátaim. Például olyan, aki ha azt mondja, x idő múlva lesz ott, akkor pontosan 3x múlva érkezik. Akinek mintha semmit nem jelentene az idő, mármint nem a sajátja (egyébként az sem), hanem az enyém.
Szóval kedves késősök, légyszi gondoljátok végig, hogy amit csináltok, az nekünk milyen!
Andi és az állandóan elkésős emberek
Szuperhősös Toldi vagy Zrinyis zombihorror - ez hiányzik a kötelezőknek
Sok rosszat írtunk már a kötelező olvasmányokról, de mindig akad valaki a társaságban, aki éppenséggel szerette ezt vagy azt a művet; én például a Kőszívű ember fiait kifejezetten bírtam, Az ember tragédiája meg egyenesen a kedvencem volt gimiben, pedig utálok drámát olvasni. De kortárs példát is említhetek: nemrég hallottam a játszótéren, ahogy két kiskamasz a Pál utcai fiúkról beszélgetett, pozitív kicsengéssel.
Nem véletlen, hogy az adott esetben kibírhatatlanul régies stílusuk és túlhaladott mondanivalójuk ellenére egyik-másik kötelező még mindig meg tud fogni, hiszen egyikben remek karakterek vannak, másokban fordulatos cselekmény vagy épp akció. Egyiket-másikat szívesen elnézegetnénk tévésorozatként is, nem igaz?
Egy kicsit modernizált, az eredetitől megfelelő mértékben elrugaszkodó forgatókönyv, néhány sárkány és egy jó színészgárda akár a Kincskereső kisködmönt is nézhetővé tenné. Vagy az menthetetlen? Te melyik magyar kötelezőt néznéd szívesen sorozatként? Szavazd meg
Pálma zseniálisan összefoglalta, melyik klasszikus hogyan kaphatna új lendületet. Szavazz!
Jé, az apák is képesek gondoskodni a gyerekekről! Ha hagyjuk.
Néhány évvel ezelőtt nevetgélve mesélte egy barátnőm, hogy milyen szuper lesz, elutazik egy hétre egyedül, bár egy kicsit aggódik amiatt, hogy a gyerekek meg itthon maradnak az apjukkal.
A barátnőm efelől láthatóan nem volt túl nyugodt. Azt azért sejtette, hogy éhen halni senki sem fog, abban viszont már nem volt olyan biztos, hogy a kislány nem fog órákig ülni a zeneiskola portáján, mert apuka véletlen ottfelejti, vagy hogy a kisfiúnak lesz tiszta póló a karate ruhájához, vagy ha nem, akkor verekedhet a saját trikójában.
Mivel ez egy vidám és kötetlen csajos összejövetel volt, és a fesztelen jellegre némi alkohol is rásegített, felhőtlenül kacarásztunk hosszú percekig az apák bénaságán. Mekkora poén már, hogy gondot okoz lecsekkolni, hogy minden bent van-e a szolfézs táskában! Nem kell ahhoz egyetemi diploma (habár éppenséggel van), hogy megtalálja reggel a tiszta pólót a saját házában, a gyerek szekrényében, mégsem szokott mindig összejönni, érdekes!
Primilla és az anyai önreflexió
Ezért nem isznak, cigiznek, drogoznak a fiatalok Izlandon
Izlandon az utóbbi húsz évben meglepő mértékben csökkent a kamaszkori dohányzás, alkoholfogyasztás és droghasználat. Húsz évvel ezelőtt az izlandi tinédzserek Európa élvonalába tartoztak az elfogyasztott alkoholmennyiség terén. Míg 1998-ban a tizenöt-tizenhat éves kamaszok 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 százalékuk.
Míg anno 17 százalékuk, ma csak 7 százalékuk használt kannabiszt. Régebben 23 százalékuk dohányzott naponta, ma csak 3 százalék teszi ezt.
Hogy csinálták? És miért nem csinálja minden ország utánuk? Az izlandiak elég radikális módon érték el a változást, ugyanakkor a módszerben semmi meglepő nincs, józan ésszel belátható, hogy miért sikeres.
Pálma cikke az Izlandi modellről az év egyik legolvasottabbja volt
Apád megint megszerelte a csapot, azért csöpög!
„Apád megint szerelőnek képzelte magát, ezért folyik még jobban a csap.” „Anyád most azt hitte, vicces volt.” Ki ne hallott volna játszótéren, baráti társaságban, esetleg a saját szájából hasonló mondatokat. Ezek is azok közé az ártatlannak tűnő, valójában alattomosan mérgező kijelentések közé tartoznak, amik rombolják a szülők közti szövetséget, ezen keresztül a gyerek biztonságérzetét. És ha túlmegy egy szinten, akár azt is mondhatjuk, egészségét.
Ha röviden meg kellene határoznunk, mi az a tényező, amin leginkább múlik, képes-e testileg, lelkileg egészségesen fejlődni egy gyerek, legyen bármilyen életkorú, a legjobb válasz az, hogy a családi egyensúly, aminek a szülők közötti kapcsolat, a jó értelemben vett szövetség az alapja.
Karolina a szülők közti szövetségről, és a mérgező mondatok elkerüléséről írt
Kövér pasinál csak fogyókúrázó pasinak lenni égőbb
Nemrég egy ismerősöm boldogan posztolta a Facebook-falára, hogy sikeres fogyókúrát követően tíz év után ismét feljön rá a régi, fekete farmere. Özönlöttek is a gratuláló kommentek. Meg pár olyan, hogy „dehát milyen csajos" mindez. Ja, merthogy az ismerősöm egy felnőtt férfi.
Fogyókúrázni tényleg csajos? De mi van, ha egy fiú túlsúlyos? És mondjuk diétázni kezdene, odafigyelne az étkezésére, vagy épp kalóriát számolna? Esetleg sportolna valami olyat, amit túlsúlyosan is lehet, és ami segít fogyni? Furcsa? Vagy eljutottunk már a nemi egyenjogúságban odáig, hogy nők is lehetnek miniszterelnökök, férfiak is fogyókúrázhatnak? Megkérdeztünk egy érintettet – Máté szerint még sajnos nem, sőt: a diéta és egy csomó sport is minimum furcsa, ha fiúként művelik.
Egy rendes fiú maradjon csak a férfiak sportoknál, és egyen-igyon rendesen? Komolyan, még mindig itt tartunk? Aztán csodálkozunk, amikor a magyar férfiak ötven felett mind pocakosak, cukorbetegek, magas vérnyomásosak, aztán meg sorra halnak az egészségtelen életmóddal kapcsolatos betegségekben?
Pálma szuperérdekes cikke az egészséges életmód felé kacsintható férfiak extra nehézségeiről
Se piros pont, se egyes - ilyen lesz az AKG általános
Nem lesz külső fegyelmező és motiváló eszköz, nincs osztályzás, piros pont és büntetés, ehelyett a belső kontrollos működést támogató értékelési módszerekkel és informálással dolgoznak, mint a közös szabályalkotás, az önreflexió, felelősségvállalás, következmények.
A pozitív énkép kevesebb szorongást eredményez, a kevesebb szorongás pedig jobb iskolai teljesítményt, hiszen a gyerek biztonságban érzi magát, több a tanulásra fordítható energiája, magasabb a belső motivációja.
A gyerek nyert egy kertet, és veszített egy apát
Egyre többen költöznek a főváros vonzáskörzetében lévő cuki kis természetközeli településekre, főleg a gyerekek megszületését követően. Tipikus esetben anya otthon marad a gyerekekkel, legalábbis egy ideig, apának viszont ingáznia kell, hiszen munkahelye továbbra is Budapesten van.
Így aztán alig látja a családját – a feleség (és a gyerek) pedig gyakran annyira ritkán látja a férjét, hogy a jelenségnek már saját neve van:zöld özvegységnek hívják. De tényleg olyan rossz zöld özvegynek lenni? Te is az vagy?
Zöld özvegyek élete az agglomerációban
Vekerdy: Nem a kitűnőkből lesznek a topmenedzserek
"Pablo Picasso nem tudott megtanulni az iskolában írni, olvasni, számolni. Ma fogyatékosnak minősítenénk, pedig "csak" zseni volt. Steven Hawking korunk egyik legnagyobb tudósa, mégsem ment neki az olvasás az iskolában. Később azért szerencsére sikerült megtanulnia. A világ marhaságokat sugall, nekünk, szülőként az a feladatunk, hogy elhiggyük: nem a kitűnő tanulókból lesznek a topmenedzserek. Hanem azokból, akik a gyerekkorukat nagy testi, lelki biztonságban töltötték" - fogalmazott Vekerdy Tamás a Femina klub Thália színházban tartott beszélgetős estjén.
"Varga Tamás, az új matematika kidolgozója bejárta az országot, matematikai tehetségeket keresett az iskolában. Összesen hét gyereket választott ki, négyen kifejezetten rosszak voltak matekból. Miért? A gyerek megírta a dolgozatot, az eredmény ugyan jó volt, de a gondolkozás nem az, amit a tanár várt volna. Mi ez a katyvasz? Mit írtál oda? Biztos csaltál! Egyes! Pedig csak arról volt szó, hogy a gyerek máshogy gondolkozott, és a tanár nem értette."
Andi Vekerdy Tamás előadásán járt
Tudom, tudom, minek mentem oda
Természetesen engem is molesztáltak, de nem erről akarok beszélni. A zaklatós élményeim nem voltak kellemesek: a szokásos tömegközlekedésen taperolás-mutogatás kategóriában utazom, szóra sem érdemes. Persze, dehogynem, csakhogy. Létezik az a tipikus érzéscsomag vagy tünetegyüttes, amin a zaklatások áldozatai keresztülmennek, a jellegzetes áldozatérzés : amikor megalázottnak és tehetetlennek érzed magad, valahol tudod, hogy itt most a másik fél visszaél a hatalmával, mégis megmagyarázhatatlan módon szégyelled magad, és arra gondolsz, ez valahogyan a te hibád, valahogy előidézted nála ezt a viselkedést, és különben is, minek mentél oda. Én nem akkor éreztem ezt, amikor a villamoson a lábam közé nyúlt valami szánalmas nyomoronc, de éreztem életem során egy sor más helyzetben.
Számtalanszor előfordult velem, hogy tekintélyszemélyek - férfiak és nők egyaránt - visszaéltek a hatalmukkal, ezzel megalázó helyzetbe hoztak, áldozatszerepbe kényszerítettek, tehetetlen voltam és hibáztattam magam. Elmesélek pár példát.
A saját esendőségemen kívül megmondjam, még mi a közös a fenti kis sztorikban? Hogy tökéletesen feleslegesek voltak. Semmilyen ügyet sehogyan nem vitt előre az, hogy a tekintélyszemély éreztette velem a dominanciáját. Senkinek nem lett jobb, a másik félnek se – vagyis csak annyiban, hogy pár percig uralkodhatott egy ijedt gyerek vagy egy ijedt nő felett. Illetve, Kati néni talán kivétel, neki lett egy színes gumilabdája is.
Heti 14 óra edzés, nyer vagy veszít a gyerek az élsporttal?
A gyerekeim heti körülbelül 13-14 órát edzenek, versenyszezonban - tavasszal és ősszel - erre jönnek rá hétvégénként a versenyek, havonta 1-2, néha vidéken, néha külföldön, és a szövetségi bajnokságok, amik az év legnagyobb versenyei országos szinten. Ezen kívül heti 5 tornaórájuk van, amiből ugyan kettőről kérhetnének felmentést a versenysport miatt, de eszük ágában nincs, szerintük az egész iskolai napnak a tesi a legjobb része.
Számtalan kutatás bebizonyította már, hogy mennyi haszna van, ha a gyerekek sportolnak. De most ne arról beszéljünk, mennyire jó ez, hanem arról, hogy vannak olyan speciális nehézségek és dilemmák, amik a sportoló gyerekeket és a szüleiket érintik, különösen, ha versenysportról beszélünk.
Arra gondoltam, leírom, mik azok a leggyakoribb kérdések, amikkel találkozni szoktunk ezzel kapcsolatban. És azt is, hogy - bár persze nem biztos, hogy igazam van - miért gondolom, hogy összességében többet nyernek ezzel, mint amit veszítenek/feláldoznak
